6 éves ez a kis Levente kópé.
Az oviban is felköszöntötték. Vittünk gumicukrokat meg aszalt gyümölcsöket az édességboltból, azzal kínálták meg a gyerekeket.

Apánál ebédeltünk. Levente kérte, hogy szülinapján ott ebédeljünk. Marcus meg szomorkodott, ma volt a hosszú napja és így ő kimaradt az Apánál ebédelésből.

Tegnap vettem meg az ajándékát és ott hagytam az Ági boltjában, hogy ne lássa Levente, mikor megyek érte az oviba és ma pedig együtt hoztuk el.
Délben még nem köszöntöttük fel, mert nem volt ott Marci. Megbeszéltük, hogy majd este lesz köszöntés, mikor Apa is otthon lesz.
De persze, mikor haza értünk, akkor kitört a lázadás (Marcus vezetésével), hogy fel akarják bontani Levente ajándékát. Az lett a megoldás, hogy megvártuk, hogy Csipesz felébredjen, (elaludt a kocsiban, a fiúk távcsővel figyelték az emeletről, hogy mikor ébred fel) felhívtuk Apát skypon, hogy ő is itt legyen, és felköszöntöttük Leventét. Kapott egy távirányítós autót, meg ilyen körbeforgathatós sablonokat, amivel mindenfélét lehet rajzolni. Mind a kettőnek nagyon örült, azt mondta, hogy pont ilyenre vágyott.
Délután elkészítettük neki a Findusz-féle palacsintatortát is. Málnalekváros-tejszínes, málnával.
Koccintottunk is az egészségére, meg énekeltünk is. Igyekeztünk méltón megünnepelni, ha már az otthon szokásos össznépi mulatság elmarad.

Az ünnepelt

De ez a jellemzőbb

Két napja zuhog. Csak este hagyja abba, úgyhogy mostanában este sétálunk, hogy kicsit a srácok levezessék fölös energiáikat.

Tegnap Csipesznek vettünk gumicsizmát, azóta mindenhová abba jár. Néha elhagyjuk, mert kicsit nagy neki. 21-es.
Ma meg vettünk egy fellépőt, ilyen kis műanyag sámlit. Eddig mindig a pelenkacsomagot tettük a székre, hogy elérje az asztalt. Most ezt lecseréltük erre a fellépőre. De Csipi elsőre nem volt teljesen tisztában a funkciójával, mert felfordította és belepisilt. Kicsit kényelmetlenebb volt, mint az eddigi bilije, de azért sikerült.

Újabban Levente reggel nem akar elengedni az óvodából. Kapaszkodik a lábamba, mint egy kis csoportos. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg van valami baja, vagy csak hülyéskedik. Lehet, hogy csak azért csinálja, mert látja, hogy Marcust mindig bekísérem az iskolába, meg egyébként is most inkább Marcusról szólnak a napok, mivel ő van új helyzetben. Tőle kérdezgetjük részletesebben, hogy mi történt. Leventétől is próbáljuk, de csak azt mondja, hogy a szokásos.

Marcusnak van az iskolában két darázs barátja. Minden szünetben a kerítésen szokták várni. Az egyiknek hiányzik az egyik szárnya, a másiknak meg két lába. Tegnap azt mondta, hogy bemásztak a kapusznyija alá az eső elől. Meg egy mókussal is haverkodik.
Múlt héten pedig tekert fel a dombon és a másik ház kukájába éppen beszaladt egy mókus. Marcus letette a bicajt és várt, nem soká kiugrott a mókus a kukából, felszaladt a Marci lábán a karjára. Marcus megsimította, akkor gyorsan leugrott és elszaladt.
Abban az erdőben is sok mókus van, amerre a boltba szoktunk járni. Meg általában minden erdőben, vagy parkban vannak mókusok.

Holnap Apa megy Tamperébe valami munkaügyben. Múlt héten meg Porvooban volt, egy másik munka ügyében. Porvoo Helsinkitől van keletre. Azt mondta Apa, hogy szép kis város. Egy olajfinomítóba kellett mennie. Éppen robbangatták a gránitot, mert helyet csináltak az új laboratóriumnak. Apa megijedt, de a finnek mondták, hogy semmi különös csak robbantanak. Biztos már hallgatták egy ideje. És tudták, hogy nem az üzem robban.

Az iskola udvarán a szétszerelt bicajokból különböző installációkat készítettek a gyerekek. Marcus azt mondta, hogy volt 4 kerekű bicaj is, amit úgy hajtottak, mint a Frédi-Béni autót. Mindenféle színű szigetelő-, meg csillogó-villogó ragasztószalaggal rakták össze meg díszítették az alkotásokat. Nem tudom mire volt jó az akció.

Ma meg váltófutás verseny volt a rendes iskola, meg az international shool tanulói között. Minden osztályból egy fiú, meg egy lány csapat versenyzett. Marcus nem volt hajlandó futni, mert maga sem tudja szerintem, hogy miért. Az igaz, hogy a hétvégén szerzett plezúrt tovább fejlesztette és az is fáj neki. Erre fogja.
Tegnap este ugra-bugrálás közben felugrott a kanapéra olyan bénán, hogy lejött a lábáról egy kis darabon a seb, csöpögött a vére.
Ma mikor haza jöttünk a suliból, elment bicajozni, egyszer csak hallom, hogy nagyon sír, futottam, hogy mi van, jött befelé, mert elesett és lejött a térdéről a seb. Tiszta vér lett a nadidrágja. Behoztam, mentem a bicajáért, mert a szomszédháznál hagyta. Valaki felállította már, a pedálja kissé amortizálódott. "Pedig nem mentem gyorsan, csak túl élesen vettem a kanyart." ezt sírta. Mondtam neki, hogy csak térdvédőben bicajozhat, de szerinte abban nem lehet. Levente erre mondta, hogy ha nagy lesz, majd olyan térvédőket fog gyártani, amiben lehet bicajozni. Mostanában Levente ilyeneket mond. Hogyha nagy lesz, akkor majd miket fog gyártani, meg kitalálni, hogy az embereknek könnyebb legyen az életük. Meg majd 2 forintért fogja árulni a házakat, hogy az embereknek ne kelljen kölcsönt felvenni. Jó lesz.

Apa meg van fázva, meg különben is olimpiát kellett néznie, úgyhogy leginkább én császkáltam el a gyerekekkel hétvégén.

Itt a környéken egész sok séta út van. Télen ki is lesznek világítva, úgyhogy majd mehetek futkosni.

Tegnap délelőtt elmentünk az egyik irányba, bementünk az erdőbe, megtaláltuk a tengert is az erdő felől megközelítve, a dombra is felmásztunk. Marcus itthon azt mesélte Apának, hogy nagyon sok mindent láttunk.
Ő bicajjal jött, a többieket meg utánfutóval húztam ahol lehetett, mert a tengerpart nagyon köves volt, a meredeken meg visszagurulunk, ha Levente nem száll ki és nem tolja az utánfutót. De tényleg szép helyen jártunk, csak a fényképzőt felejtettük itthon.


Délután elvittük magunkkal, de akkor meg nem annyira szép helyen jártunk. Akkor is csak itt bicajoztunk a környéken, de erre csak krumpli- meg szántóföldeket láttunk, meg réteket. Találtunk egy dombot erdőfélével, de közel vannak a házak és az ilyen erdők általában koszosak, mert sokan járnak oda. És nem olyanok, akik futni, meg kutyát sétáltatni mennek. Hanem akik sörösdobozokat hagynak maguk után. Azért jó nagy, méteres hangyabolyokat láttunk. A hangyákat nem zavarja a kosz.

Ma délelőtt bolhapiacon voltunk a fiúkkal. Az egyik nagy áruház parkolójában vasárnap délelőtt bolhapiac van.
Vettünk néhány eső-cuccot Csipesznek, meg a fiúknak, vettünk Leventének egy bicajos sapkát, mert a régit kinőtte, meg vettünk Csipinek egy ilyen bébi taxit, vagy mit, négykeréken guruló kis autó, amire rálehet ülni és lökheti magát. Van otthon 3, különböző méretben, de sajna egyet sem hoztunk és már ciki volt, hogy itt az udvarban mindig más gyerekéével mászkál.
Különben sem tudom, hogy kell ezt pontosan kezelni, mert ezek a fingek kint hagyják az összes játékukat a játszótéren. Van húsz homokozó lapát, meg szita, meg gereblye, meg vödör, meg mindenféle. Ez még csak oké lenne, mert ilyenünk nekünk is van, bedobtuk a többi közé és akkor minden gyerek játszik azzal, ami a kezébe kerül. De ezekkel a bébitaxikkal, meg egyéb egyedi játékokkal mit kezdjek? Attól félek, hogy valamelyiket összetöri az én gyerekem, aztán meg sunyítunk, vagy mi.
Tegnap pl. Levente összetörte a játéktartó konténert. Volt kint egy lukas aljú, repedt oldalú, műanyag konténer, de arra még jó volt, hogy ezt a sok homokozó játékot bele lehetett tenni. Valamelyik gyerek félig megpakolta homokkal. Levente meg a fejébe vette, hogy kiborítja a homokot. Mondtam neki, hogy hagyja a fenébe, mert össze fog törni az a nyavalyás konténer. Nem hagyta, aláásott, akkor már felborult, de még nem borult ki belőle a homok, tovább akarta borítani, persze az egész ripityára tört.
Leszidtam, bőgött, bejöttünk. Aztán még este kidobtam a szemétbe, ma délelőtt meg Apa szólt a gazdájának, hogy összetörte a konténert a gyerek, majd veszünk valami játéktárolót. Most vehetek 8 euroért egy ládát a lukas, repedezett vacak helyet.
És tuti, hogy Szász Levente kezében még néhány dolog tönkre fog menni.
Olyat is gondolok, hogy ha féltik, vagy nem akarják, hogy a más gyereke játszon vele, akkor pakolják el, de azért csak idegesít, ha valami tönkre megy, ami a másé.

Délután megint elmentünk bicajozni egy harmadik irányba, amerre boltba is szoktunk menni. Ha követjük a sétautat, egy gyalogos hídon át lehet menni a másik erdőbe. A híd egy forgalmasabb út fölött van. Ezt akarta Levente megnézni.
Marcussal már jártunk arra egyszer, mikor futottam. Mert mikor megyek futni (már voltam kb. 3-szor, de lehet, hogy 4-szer), akkor Marcus jön velem bicajjal. Mert a bicajozási igénye kielégíthetetlen. Itt cirkulál egész nap a játszótér körül, őrült sebességgel és nem akarja megérteni, hogy lassabban kéne menni, mert el fog ütni valakit.
Szóval a gyalogos híd felé mentünk, dimbes-dombos terepen. Levente hol tolta az utánfutót, hol meg Csipesszel együtt huhúzott, mert zúgtunk le a lejtőn. Csipi nagyon élvezte. Az összes haja égnek állt a menetszéltől és egyfolytában mondogatta, hogy huhú. Aztán találtunk egy csúszdát, meg tornázkodós ferdepadot, meg ilyeneket, hogy a futók más tagjaikat is megtudják mozgatni. Ott bohóckodtak a gyerekek egy darabig, aztán haza huhúztunk.

Este még szivárványt néztünk. Nem esett az eső, csak a felhőkön egy nagyon szép szivárvány keletkezett. Most még csak 1/4 9 volt.
Marcus azt mondta, hogy Magyarországon 7 év alatt, kétszer látott szivárványt, itt pedig 5 hónap alatt látott kétszer. Ez nem tudom mit jelent. Biztos már ezért megérte eljönni.

Hát ennél a valóságban sokkal szebb volt, élesen látszódtak a szinek mindenhol.

A másik fele is megvolt, csak nem fért bele a képbe.