Az egyik megjegyzésben azt írtam, hogy Finnország majdnem 5-ször akkora mint Magyarország. De Apa figyelmeztetett, hogy ez nem így van. 338.145 km2 a területe kb. 3,6-szerese Magyarországénak.
De minden évben nő 7 km2-rel, mert emelkedik ki a tengerből. Szóval egyszer majd igaz lesz a megjegyzés. Nem írtam olyan nagy hülyeséget, csak várni kell néhány ezer évet. Csak az a baj, hogy valószínűleg addigra a globális felmelegedés miatt meg elolvadnak a jéghegyek, és ugye elönti a víz a mélyebben fekvő területeket és akkor meg csökkenni fog Finno területe, tehát lehet, hogy sosem lesz igaz az állítás.

Írok még egy-két dolgot Finnoról.

Finn zászló

Rendes neve Finn Köztársaság.
Hivatalos nyelve a finn, meg a finn-svéd. Ezért mindenhol minden két nyelven van kiírva. Általában először a finn, de az Archipelagoban, (a szigetvilágban) főleg svédül beszélnek és ott azt írják előre. Ez csak azért érdekes, mert a svédet szoktuk keresni, mert abban több olyan szó van, ami hasonlít az angolra, vagy a németre.

A történelméről csak annyit, hogy a svédek meg az oroszok határozták meg leginkább. Mióta felbomlott a Szovjetunió, nekik is kicsit könnyebb.
1995 óta EU tagok, 2002 óta az euro a fizetőeszköz.
A gazdasági fejlődés '95 után lendült fel, főleg a Nokiának köszönhetően.

Az ország 1/4 része az Északi-sarkkörtől északra fekszik. Szegény lappok, vagyis számik ott fagyoskodnak. Nincsenek túl sokan. Kb. 7000 fő.

Úgy is hívják, hogy az ezer tó országa. A szám nem annyira stimmel, mert pontosan 187 888 tavat tartanak nyilván.
Azt írják a Wikipédián, hogy "egy prekambriumi platóvá kopott pajzson terül el". Én meg úgy látom, hogy van itt egy nagy kupac gránit, amiről sehogy sem tud elfolyni a víz, és minden mélyedésben van egy tó. De ez kicsiben is igaz, szerintem azért olyan pocsolyásak, mohásak az erdők, mert nem tud beszivárogni a víz a talajba, mert alig van termőréteg. Néhány centi föld keletkezett már hosszú idő alatt, és alatta meg ott van a gránit. Ha mészkő lenne még csak tudna mit kezdeni magával a víz, de így csak ott álldogál.
Láttunk már egy-két útbontást, meg csőlefektetést a városban. Ásnak egy kicsit, aztán ott a gránit(különben nem tudom, hogy gránit-e, de valami nagyon kemény kőzet)abba vésnek helyet a csőnek. Túl mély meg széles lukakat nem csinálnak. Nem könnyű meló.
Ennek megfelelően szántóföld sincs korlátlanul. És az is mind körbe van véve árokkal, hogy el tudjon folyni a víz. Meg sok helyen tele van a föld kövekkel.

Sík vidék dombokkal.
Legmagasabb pontja a Haltitunturi, 1328 m, Lappföld legészakibb pontján van. Szóval van hó meg hideg, síelnek is sok helyen, de olyan síparadicsomokat, mint az Alpokban vannak nem tudnak csinálni. Így a sífutás is nagyon népszerű.

Mindenféle állat lakik itt. Pl. nyáron rengeteg szúnyog. Sok víz-sok szúnyog.
De nagyobb testűek is vannak, nem sorolom fel az összes fajt, de sok féle madár van amilyet otthon nem látni, emlősök közül érdekes, hogy van medve meg farkas. A rénszarvast házi állatként is tartják, jávorszarvas is van rengeteg, rozsomák is garázdálkodik északon. Vannak kis mérges kígyók is az erdőkben. Úgyhogy nem árt tájékozódni túrázás előtt.
Fa az kétféle van eredendően, nyír és fenyő. Habár fenyőből több fajtát is láttunk már.
Persze a parkokba telepítenek mindenfélét ami bírja a kemény telet.
Ami nekem érdekes, hogy sok parkban, játszótéren gyümölcsfák és bokrok is vannak telepítve. Ribizlibokor, almafa.

Érdekességek, furcsaságok , vagy egyszerűen csak itt másképp csinálják

A fingek úgy hordják a virágcsokrokat, hogy becsomagolják egy papírba, az aljánál visszahajtják és leragasztják, a csokor felett pedig összekötik a papírt, kötnek a madzagra egy fogantyút és úgy lógatják a csokrot. Kaphatók előregyártott csokortartók is befenekelve, felül összehúzható befűzött madzaggal.

Csipesz az árvácska csokrunkkal

Mikor 10 fok lett és kisütött a nap, kinyitottak a jégkrém árusok és jelentős forgalmat bonyolítanak azóta is.

Most is a népség nagyrésze kesztyűben jár. 10 fok van, jégkrémet esznek, de azért még kesztyűt húznak. Mondjuk reggel eddig még rendszerint 5 fok alatt volt a hőmérséklet, aztán biztos úgy felejtődnek.

Köpködnek. Otthon is utáltam, ha valaki köpköd, erre itt még többen köpködnek. Krákognak, harákolnak, aztán köpködnek. Azt mondja Péter, hogy még filozófiájuk is van hozzá, hogy ez egészséges.

Mostmár tényleg sokan bicajoznak. Rengeteg kerékpárút van, senki nem nézi rossz szemmel, ha a járdán, vagy a sétálóutcán kerékpározik valaki. Sokan hordanak bicajos bukósisakot. A hetven éves nénik nagyon viccesen néznek ki benne.

Olyanok a téli gumik, hogy kis tüskék állnak ki belőlük. Még most is téli gumival jár majdnem mindenki és ezek a kis szögfélék zörögnek az úton.

A vaj sós. Először amikor vettünk azt hittem, hogy csak pont mellé nyúltam. Legközelebb tüzetesen átvizsgáltam az összes vajat, de mindben van só. Kénytelen vagyok belenyugodni, hogy egy darabig sós vajat eszünk.

Bedobálják az újságokat az ajtó résen. Ráhozzák az emberre a frászt. A valamelyik nap hajnal fél hatkor riadtunk arra, hogy bedobtak egy ajándék Turun Sanomatot. Az itt a napilap. Nem olyan vastag, mint egy Newyorktimes, de azért jó nagyot koppan.

Az utakon nincs felfestés a lámpáknál, hogy hol kell megállni. Mindenki megáll valahol a zebra előtt. Vagy a gyalogos lábán.

Itt az apukák sétálnak a babakocsis gyerekekkel. Aranyosan néz ki a könyékig tetovált apuka (biztos tovább is, de csak addig látszott), mikor taszigálja az 5 hónapos babáját, igazgatja a takarót rajta és mennek a hasonlóan vagány haverjával.

Sok mindenhez jó egy kulcs. Pl. mivel jogunk van bejönni a lakásba, feltételezhető, hogy jogunk van bejönni a lépcsőházba is meg a tárolókhoz. Ezért van egy kulcsunk, amivel ezek közül mindegyikbe be tudunk menni. De úgy van megcsinálva, hogy a másik lakásába nem tudunk bemenni, pedig neki is egy kulcsa van ehhez a három helységhez. Még azt is be lehetett volna kalkulálni, hogy a nagykapuhoz is jó legyen ez a kulcs, de az úgy látszik már túl bonyolult lett volna.
Apa az első programját ennek a finn kulcsos cégnek írta. Annak is az volt a lényege, hogy mondjuk jön egy új ember egy céghez, a programban beállítják, hogy milyen helységekbe van joga bemenni és aztán a gép legyártja neki a szükséges kulcsot, hogy mindenhova be tudjon jutni. Úgy hívják a kulcsos céget, hogy Abloy.

Felmerült a kérdés, hogy minek jöttünk mi ide Finnországba.

Az úgy volt, hogy már évek óta készülünk, hogy kimegyünk egy évre Angliába. De mindig közbe jött valami. Most meg már Csipike nem soká 3 éves és én mehetek dolgozni és akkor bonyolultabbá válik a dolog.
Apa egy finn cégnél dolgozik már vagy 8 éve. Már mondták, hogy költözzünk ki, de a cég központja Ouluban van, ami meglehetősen északon leledzik és ott a tél nem magyar embernek való.

Januárban kitaláltam, hogy ne menjünk akkor Angliába, hanem menjünk Finnországba. Az sokkal egyszerűbb, Apának megmarad a munkahelye, nem kell állást keresni, sokkal gyorsabban elintézhető. Csak ne olyan északra. A cégnek itt Turkuban is van irodája, pont állás is volt meghirdetve, úgyhogy Apa mondta a Finneknek, hogy jönnénk. Azok meg magukhoz képest egész gyorsan elintézték. Mert nem az a kapkodó-ideg-bolond népség.

És most itt vagyunk benne a pácban amit kevertünk magunknak.
Csak üres lakásokat adnak ki, nincs bútorunk, a fürdőszobában nincs kád, mindenkinek tusolni kell, nem értünk egy mukkot sem abból amit mondanak nekünk, vagy elolvasunk stb. És ez így lesz még egy évig.
Na jó vicceltem. Egész jól érezzük magunkat.
De a lakás tényleg üres. Valamiért a kiadó lakások 95 %-a bútorozatlan. Ami meg bútorozott, abba nem engedném be a gyerekeket, mert állandóan csak arra kéne figyelni, hogy nehogy valamit tönkre tegyenek. Fehér, bőr ülőgarnitúra, millió kép a falon, üveglapos dohányzóasztal, ilyesmi. Nem gyerekbarát környezet.
Vannak itt Ekotorik. Mint otthon a BÁV. Ott vettünk ágyat, meg asztalt 5 székkel. Tegnap a tévét is egy ilyen használt szórakoztató elektronikai boltban vettük.
Vettünk már Apának meg nekem bicajt is. Azok egy rendes bicajbóltból vannak, beszámították őket új bicaj vásárláskor. Az enyém egy tök jó Peugeot 50 euro volt. Az Apáé egy szerintem rosszabb állapotban lévő Tunturi, finn gyártmány. Az 100 euro volt. Rejtély, hogy miért így alakultak az árak. Valószínűleg Apáéba be kellett építeni egy csomó új alkatrészt, hogy egyáltalán működjön.

A fürdőkád itt nem divat. Csak tusolók vannak. Az interneten megnézett kb. 100 lakásból 2-ben volt fürdőkád. Csipike mindig valakivel tusol, a fiúk meg lassan megtanulják használni.

Érteni nem sokat értünk abból amit mondanak. Nincs olyan szó ami felismerhető lenne más nyelvből. A svéd is hivatalos nyelv, ezért a svéd feliratot szoktuk elolvasni, mert abból könnyebben kiderül, hogy pl. milyen kaja van a kezemben.
Tegnap pl. sikerült ehető kenyeret vennem. Elolvastam finnül is meg svédül is az összetevőket, egyik helyen sem fedeztem fel cukor, vagy más édesítő hozzávalót, és tényleg kenyér ízű, kenyér állagú kenyeret sikerült vennem. Először mióta itt vagyunk.
Mert különben inkább kalács ami itt van. Rengetegféle, de mind édeskés és nem ropog a héja.
Lehet kapni még ehetőbe félig kész bagettet, ha azt megsütöm, az viszonylag jó. Egyszer már sütöttem én is kenyeret, hogy végre rendes kenyeret együnk.