A fiúk makaóznak, Csipesz pombákat gyárt gyurmából. Nem bombát, hanem gombát.

Marcus azt mondta, mikor csúszkáltunk haza az iskolából, hogy honvágya lett az ebédtől. Valami disznóhús volt ebédre. Meg nagyon finom füstölt disznósajt és ettől lett honvágya a tavalyi disznóvágás után Papánál. Így mondta.
Meg azt is mondta, hogy ki volt írva, hogy disznóhús az ebéd, hogy aki nem ehet ilyet, mert tiltja a vallása, az tudjon róla. De ott állt egy szakácsnéni is, és mindenkit külön megkérdezett, hogy ha véletlenül nem tud olvasni, akkor is tudjon róla, hogy disznóhús a kaja.

Holnap lesz Marcuséknál a karácsonyi ünnepség. Ezt pontosan tudjuk, kaptunk róla 3 emilt, meg egy nyomtatott meghívót. Tanuljuk a műsort. Marcus egy mondatot mond, két másik osztálytársával. De azon az egy mondaton kívül két dalt is megkéne tanulni.

Apáéknál a cégnél volt valami évvégi beszámoló, vagy ilyesmi. Aztán elmentek megvacsorálni. De majdnem akkor haza jött, mint máskor, mert ez csak az ő részlegüknek az eseménye volt, nem össznépi éjszakába-nyúlós buli.

Csipeszkének valami kötőhártya gyulladása van. Nem olyan vészes, kamillázzuk. Hátha nem kell orvost keresni neki.

Én meg pakolok. Egy bőrönd már 20 kilós, a másik még csak 12 lehet.

Épp az elalvás előtti fekvőtámaszokat csinálják a fiúk. Marci csinált 30-at, most Levente következik.

Apa szerencsésen megérkezett.
Eléggé összerázta a repülés meg az utána következő buszozás.
Egy kis kb. 40 személyes géppel mentek-jöttek Ouluba, közben Tamperében is leszálltak. Azt mondja Apa, hogy ezeket a kisgépeket sokkal jobban dobálják a légörvények, mint a nagyokat. Aztán meg busszal jött a reptérről. 17 km és a busz rendes helyi járatként működik. Gondolom megállt egy csomószor. Apa pedig egyáltalán nem bírja a buszozást. Már attól is ki tud készülni, ha busszal jön haza a munkahelyéről.

Tegnap volt a születésnapja. Sütöttem tortát, a fiúk is alkottak köszöntő kártyát. Őrt álltak az ablaknál, lesték, hogy jön-e már Apa, hogy időben el tudjunk bújni. Meggyújtottuk a tortán a gyertyát, meg a többi reggeli gyertyát és úgy vártunk. A gyerekek bebújtak az íróasztal alá és ott nevetgéltek. Csipeszke is csendben várt. Aztán előugrottak és kiabáltak. Aranyosak voltak.

Semmi különös nincs különben.

Bementem Marcusék osztályába és kipakoltam az asztalát. Haza hoztunk egy csomó papírt, amikről kiderül, hogy mivel töltötte eddig az idejét az iskolában. Jó lett volna, ha haza hordja ezeket a papírokat, befejeztük volna amit a suliban nem tudott, de a kis pupákot hiába kérdeztük, hogy mit csinált a suliban, nem mondott semmi különöset. Az is baj, hogy nincs füzetük, hanem mindig fénymásolatokra dolgoznak. Azok meg ott kallódnak egyenként. Kiderült, hogy a ceruzái is el vannak tűnve. Én nem tudom azok is hova lesznek. Ma már azért nem csinált meg egy feladatot, mert nem volt ceruzája. Majd bemegyek és átkutatom az összes asztalt. Lefaragtam a végeiket és rá van írva mindre, hogy Marcell. Hogy tudnak ennek ellenére elveszni? Volt egy töltött tolltartója és most három színes, meg egy filc toll van meg az egészből. Most a lelkére kötöttem, hogy minden papírt hozzon haza, meg a tolltartóját is a még meglévő ceruzákkal, aztán majd gyűjtünk még bele.
Visszajöhetne már Ms Robertson, mert így hogy nincs gazdája az osztálynak elég kesze-kusza a dolog.

Az a tantónéni, aki mostanában van velük, valamiért kitalálta, hogy Marcusnak extra matekra kell járni. A két legrosszabb matekos, meg Marcus megy extra matekra. De hogy miért? Azt mondja, hogy ő már rég kész van, mikor a másik kettő még sehol sem tart. Tegnap keresett neki az extra tanítónéni valami számítógépes feladatokat amíg a többiek is befejezték a munkát. Lehet, hogy azért, mert nem tud jól angolul és azt gondolja tantónéni, hogy nem érti a feladatokat? Majd valamelyik nap Apa próbál beszélni a tanítónénivel, hogy mi újság ezzel a mi Marcusunkkal.
Az biztos, hogy mostmár ő tud a legkevesebbet angolul, mert a francia kisfiú, aki egy mukkot sem tudott, délután is a suliban marad, és így sokkal gyorsabban halad az angol felszedéssel. De Marcus nem akar ott maradni, meg én se biztos, hogy kifizetnék nem tudom hány eurot, hogy vigyázzanak rá.

Esik az eső.

A srácok legyártottak újabb húsz hópelyhet. Ezek már nem lettek olyan szépek, mert elkapkodták. Pedig ők kérték, hogy vágjak nekik köröket.

Apa Ouluban van.
Hajnalban repült, és holnap este fog visszaérkezni.
Projekt záró bulit tartanak. Úgy volt, hogy Budapesten lesz 3 napos mulatság, de aztán jött a recesszió, meg az azzal járó megszorítások, úgyhogy két nap lett belőle és Ouluban. Így kevesebb embert kell szállítmányozni. Meg szállodát sem kell fizetni, mert alszanak a céges lakásban, akik nem odavalók.
Apa telefonált. Azt mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez ilyen nagy esemény. De annak számít, mert egy 3 éves, sikeres projekt zárult le. Apát is megdicsérték.
Az esti program hoki meccs. A CCC szponzorálja az oului csapatot. Persze az evés-ivás rész sem maradt el.
Megyek mostmár aludni, mert ma reggel is elaludtunk, mert nem volt aki felébresszen. Marcus ugyan időben fent volt, de annyira sötét volt, hogy azt hitte még éjszaka van. A napnak még eszeágában sem volt felkelni, ráadásul felhős az ég is. Délutáni alvás előtti olvasáshoz is villanyt kellett kapcsolni 1/2-kor. Eshetne egy kis hó, hogy világosabb legyen.

Vége van a télnek.
Most épp 5 fok van és nagyban olvad. Valószínű holnap reggelre már alig lesz valami a 12cm hóból. Már Marcus leverte a hóember fejét, mert alig tartotta valami, a hókutyánk is fejetlen lett délutánra.
De legalább megtudtuk, hogy mire lehet számítani. Apa azt mondja, hogy a leghidegebb januárban, februárban és márciusban szokott lenni. Ez még semmi nem volt.
Lehet, hogy ha haza megyünk otthon kéne maradni?

Megfigyeltem túlélési eszközöket télvízidejére.
Idős néniknek van cipőre csatolható pótsarok, amelyik gumiból van és kis tüskék állnak ki belőle, hogy ne csússzon el az ember. Nem tudom miért csak néniken láttam? Majd még figyelek.
És láttam még idős embereknél olyan botot, aminek szintén tüske áll ki az aljából. Lehet, hogy az mindig ott van, csak be lehet húzni.
Ilyenek ezek, nem nyavalyognak a tél miatt, hanem kitalálnak minden félét, hogy hogy lehet túlélni. Hát, akinek muszáj...

Holnap lesz Leventééknél a Pikkujoulu. Vinni kell egy kis ajándékot. Bementünk a városba, a tiimari nevű papír-írószerben vettünk ajándéknak valót, meg voltunk könyvtárban. Busszal mentünk-jöttünk.
Ez a kis Csipesz annyit akaratoskodott! Néha kicsit nehéz vele.
Megnéztük a kivilágított sétálóutcát is. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
Olyan kb. mint Szegeden szokott lenni.

Ez a svéd színház. Valami elállítódott megint ezen az új fényképezőgépen.
A valóságban sokkal világosabb volt.

A sétáló utca. Ez is világosabb volt.

Apa pedig az egy hetes ingyen bérletét tornázkodta le éppen.
Abban az épületben, ahol a cége is van, az alagsorban működik egy ilyen fitnesz klub. Futópad, bicajok, erősítőgépek. De vannak különböző mozgatós foglalkozások is. Aerobik meg ilyenek.
Ma valami jóga alapokra épülő tornázkodást próbált ki Apa. Pilates. Tetszett neki. Ő volt az egyetlen hímnemű résztvevő.

Nekem is kért egy ilyen egy hetes bérletet. Ez most valami akció, biztos próbálják becsalogatni az embereket.

Csipeszke vette tegnap ezt a csokor rózsát.


Valamiért két euroért vesztegettek 10 szálat. Az olcsó. Ennyiért ritkán lehet virágot kapni. A K-citymarket virágboltjában ráadásul. Csipi kiválasztotta, odavitte a néninek, az kérdezte tőlem, hogy becsomagolja-e. Gondolom azt kérdezte, mert igent mondtam, ő meg becsomagolta.
A másik néninek meg odaadta a két eurot. Aztán hazáig húzta a csomagot. Már írtam, hogy a finnek a becsomagolt csokor tetejére kötnek egy madzagot és annál fogva hurcolják a virágokat. Csipesz is azt a madzagot fogta, csak olyan kicsi, hogy így is a földig ért a csomag.

Ma megint lobogós nap volt.
Apák napja. Minden november második vasárnapja apák napja.
Leventéék egész komoly ajándékot csináltak az oviban. WC papír gurigából, meg papírtörlő gurigából készítettek egy játékot. Kis papír golyókat lehet a talpra állított gurigákba dobálni.
Egy nyakkendő alakú köszöntő lapot is csináltak hozzá.

Marcusék a suliban egy kis füzetecskét készítettek, amiben mindenféle élethelyzetekben van lerajzolva Apa meg Marcus. Nagyon aranyosakat rajzolt Marcus.

Az ajándékokat elrejtették a gyerekek és kincsvadászatot rendeztek Apának. Minden helyre a következő utasítás helyét jelölő rajzot tettek, meg nyilakkal is mutatták, hogy merre kell keresni a papirost.

Tervben volt még, hogy elvisszük Apát egy jó helyre, de esett az eső. Majd egyszer elmegyünk azért oda. És akkor leírom, hogy mi az, addig meglepetés marad Apának.

Délután elmentünk a Marciék sulija melletti rendes finn iskolába. Vannak a városban vasárnap délutánonként ingyenes mozgási lehetőségek gyerekeknek. Azt hiszem 8 helyszínen, az egyik ennek az iskolának a tornaterme. Sárga pólós szervezők figyeltek a rendre. Ki volt pakolva egy csomó játék és sportszer. Szivacs zsámolyok, meg mindenféle alakú nagy szivacsok, azokból építettünk egy pályát, amin mászhattak a gyerekek. Volt egy nagy felfújt ugrálóvár szerűség. Magasat ugráltak a fiúk. Egyensúlyozós játékok, kicsiknek alagutak.
A másik teremben pedig egy csomó labda volt kitéve, fociztak, kosaraztak a gyerekek.

Először is nem találtuk a bejáratot a tornateremhez. Van ennek az iskolának 6 bejárata, és rossz irányból kezdtünk neki a megfelelő bejárat keresésének. Azt láttuk, hogy ég a villany a torna teremben, meg hallottuk, hogy bent viháncolnak a gyerekek, de nem találtunk be. Végül csak meglett az ajtó.
A játékos teremben kezdtünk, de úgy 6 óra felé már nagyon sok gyerek volt, több, mint amennyit az a terem elbírt, ezért átmentünk a labdás terembe, ott fociztak még a fiúk egy kicsit Apával, aztán jöttünk haza.

A játszó közönség leginkább a környékről érkezett, ami azt jelentette, hogy kb. 3 finn jelent meg. A legtöbben oroszul beszéltek, de arabok is népes táborral képviseltették magukat, néhány fekete színű, meg ázsiai is volt. Meg 5 magyar. Varissuoban általában bevándorlók laknak, nincs valami jó híre a környéknek, de ez itt nem látszott, normálisan játszott együtt a sok gyerek. Néhány nem akart sorba állni, meg elhordták a pályába beépített cuccokat és ez Marcust idegesítette, de ez nem a népség összetételének volt köszönhető, inkább az volt a baj, hogy nagyon sokan voltunk ott.
Legközelebb, majd egy másik helyszínt nézünk meg. Lesz idő a télen körbe járni az összeset.

Még tegnap is zuhogott, általában. Ma meg egész jó idő van, még a nap is sütött, de most épp eseget. Pedig meg akarjuk nézni, hogy mit csinálnak a gombák így eső után.

Tegnap mondta Apa, hogy nem hosszabbították meg a szerződését Tominak. Ő volt az egyik srác, akivel lehetett beszélgetni. Így most eggyel kevesebb ilyen van, csak az a baj, hogy eleve csak kettő-három volt. Meg azért is sajnálja Apa, mert jó figura volt, pl. tavaly körbeutazta a Földet (video), meg más érdekességekről is lehetett vele beszélgetni.

Meg arról beszélgettünk, hogy a finnek mennyire zeneértő népek.
Apa észrevételezte, hogy a munkatársai közül többről is tudja, hogy valami közük van a zenéléshez. Jármó, aki itt a turkui irodában valami főnök féle, egy kórusban énekel, a Tomi az zenét szerez és ma meg látott az egyik srácnál valami kottát, ami Apa szerint nagyon bonyolult volt, valami több szólamú zenemű. Nem tudja mi, de azt a következtetést vonta le, hogy ez a srác is komolyabban foglalkozik a zenéléssel.

Azt olvastam valahol, hogy Finnoban az egyetemeken is kötelező az ének-zene oktatás és ennek köszönhető, hogy sok zenekar és kórus működik az országban. És a finn könnyű és komoly zene is egyre magasabb színvonalú. Most is sok modern zenemű népszerű a határokon kívül is. Meg persze együttesek is. Pl. 2006-ban egy finn együttes lett az Eurovíziós dalfesztivál győztese.
A karaoke is nagyon népszerű elfoglaltság. A tv-ben is megy a karaoke verseny. És persze itt is van Megasztár, csak úgy hívják, hogy Idol.

Apa tegnap már fél 10-kor itthon volt.
Jól érezte magát. Megvacsoráztak, aztán íjászkodtak, Nordic Walkingoltak, meg erdei golfoztak. Ami azt jelentette, hogy rendes golfütő helyett, golfütőhöz hasonlító faágakkal ütögettek lukakba valami nagyobb műanyag labdát.
Közben persze itták a söröket, borokat.

Ebből kifolyólag ma nem csináltunk semmit.
Délelőtt vekengtünk, meg Apa kiment a gyerekekkel a játszótérre, amíg én ebédet főztem.
Délután kicsit pihentünk. Addigra a szél is ideért és fújt.
Kivittük a sárkányunkat, amit még a múltkor csináltunk, de nem akart felrepülni. Vagy a széllel, vagy a sárkánnyal van a baj. Majd még teszteljük.

Kb. ennyi. Vacsora, mesenézés, szaunázás. Most meg mindjárt megyünk aludni.

Csipeszke mostmár Apának is azt mondja, hogy Apám.

Ilyen színűek a fekete berkenye bokrok a szomszédban, meg sok más fa és bokor is pirosodik meg sárgul már. Itt az ősz.

Reggel olyan köd volt, hogy emlékezetből vezettem el az óvodáig.
Aztán lassan csak kialakult az idő.

Péntek a hosszú napja Marcusnak.
Már régen mondja, hogy tornaórán egy erdőbe szoktak menni és azt az erdőt szeretné nekünk megmutatni. Úgyhogy most úgy mentünk, hogy ott maradunk erdőt nézni.

Gyalogoltunk két és fél órát. Kicsit eltévedtünk. Vagyis nem eltévedtünk, csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Levente ilyenkor rendszeresen kétségbe esik. Már akkor is kétségbe esik, ha nem látja valamelyikünket, mert lekanyarodott.
Az erdő tele volt gombával. De már nem lepődtünk meg. Csak Csipeszen nevettünk, aki minden gombánál úgy mondja, hogy pomba, mintha most látna először.

Meg azon nevetek mostanában sokat, hogy Csipi nem azt mondja, hogy Anya, hanem azt, hogy Anyám. Ha véletlenül Anyát mond, akkor kijavítja magát. Meg azt mondja, hogy Marcikám.

Kiderült, hogy itt a ház végében van egy közös tároló. Van aki ott tartja a bicaját, vannak ott szánkók, babakocsik. Közös szerszámok, hólapát, fűnyíró, fűszegélyvágó.
Elhoztuk a fűnyírót, hogy a kertünkben ne metszőollóval kelljen levágni a füvet. De úgy látszik, hogy itt is túros a háta a közös lónak. A motorja is nagyon fura hangot adott ki és a kés katasztrófális állapotban van. Úgyhogy visszavittük és a fűszegényvágóval vágtuk le a füvet.

Apa nincs itthon, céges őszi kiránduláson van. Otthon is van mindig céges őszi kirándulás. Otthon két napos. Itt már éjszaka haza várható.
Itt nem messze (10 km) vannak valami vendégházban, ahol van étterem, szauna, almafák, meg középkori hangulat. Ez van írva a hely ismertetőjében.

Két napja zuhog. Csak este hagyja abba, úgyhogy mostanában este sétálunk, hogy kicsit a srácok levezessék fölös energiáikat.

Tegnap Csipesznek vettünk gumicsizmát, azóta mindenhová abba jár. Néha elhagyjuk, mert kicsit nagy neki. 21-es.
Ma meg vettünk egy fellépőt, ilyen kis műanyag sámlit. Eddig mindig a pelenkacsomagot tettük a székre, hogy elérje az asztalt. Most ezt lecseréltük erre a fellépőre. De Csipi elsőre nem volt teljesen tisztában a funkciójával, mert felfordította és belepisilt. Kicsit kényelmetlenebb volt, mint az eddigi bilije, de azért sikerült.

Újabban Levente reggel nem akar elengedni az óvodából. Kapaszkodik a lábamba, mint egy kis csoportos. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg van valami baja, vagy csak hülyéskedik. Lehet, hogy csak azért csinálja, mert látja, hogy Marcust mindig bekísérem az iskolába, meg egyébként is most inkább Marcusról szólnak a napok, mivel ő van új helyzetben. Tőle kérdezgetjük részletesebben, hogy mi történt. Leventétől is próbáljuk, de csak azt mondja, hogy a szokásos.

Marcusnak van az iskolában két darázs barátja. Minden szünetben a kerítésen szokták várni. Az egyiknek hiányzik az egyik szárnya, a másiknak meg két lába. Tegnap azt mondta, hogy bemásztak a kapusznyija alá az eső elől. Meg egy mókussal is haverkodik.
Múlt héten pedig tekert fel a dombon és a másik ház kukájába éppen beszaladt egy mókus. Marcus letette a bicajt és várt, nem soká kiugrott a mókus a kukából, felszaladt a Marci lábán a karjára. Marcus megsimította, akkor gyorsan leugrott és elszaladt.
Abban az erdőben is sok mókus van, amerre a boltba szoktunk járni. Meg általában minden erdőben, vagy parkban vannak mókusok.

Holnap Apa megy Tamperébe valami munkaügyben. Múlt héten meg Porvooban volt, egy másik munka ügyében. Porvoo Helsinkitől van keletre. Azt mondta Apa, hogy szép kis város. Egy olajfinomítóba kellett mennie. Éppen robbangatták a gránitot, mert helyet csináltak az új laboratóriumnak. Apa megijedt, de a finnek mondták, hogy semmi különös csak robbantanak. Biztos már hallgatták egy ideje. És tudták, hogy nem az üzem robban.

Tegnap céges esemény volt Apáéknál.

Délután elmentek megnézni egy tavaly bezárt börtön épületet.

Azt mondta, hogy érdekes volt, de kicsit lehangoló. Nem szivesen lakna börtönben.
Habár néhány sikeres szökés történetét is elmesélték. Ezek közül az tetszett legjobban a társaságnak, amikor az őrizetes egyszerűen kisétált az objektumból.

Utána megvacsoráztak egy étteremben. Hal volt minden mennyiségben, 4 fajta sült lazac, meg vagy 10 fajta halsaláta, meg egyéb halételek.

Arra sétáltunk a gyerekekkel, hogy megnézzük őket. Behívtak minket, de csak egy percig maradtunk. Nem akartuk Apát kellemetlen helyzetbe hozni, még Levente átmegy kutyába és valakit megharap.

Még majdnem világos volt amikor haza jött. Éjfélkor.

Van aki azt mondja, hogy SzászPetiről kevés a blogban az információ.
Ez azért van, mert nem történik vele semmi érdekes, ha nem velünk van.

Még mindig ugyanazt a munkát csinálja, amit otthon kellett volna befejezni.
Lényegében már készen van, már csak az utolsó simítgatások vannak hátra, csak néha ha megkapargatnak egy kisebb problémát kiderül, hogy egy nagy kupac kaka van alatta.

A finnek eddig még türelmesek voltak, de már várja Apa, hogy mikor lesz elegük, mert azzal a munkával még csak 1-2 napot tudott foglalkozni, amiért idejött. De legalább közel van az elvileg már befejezett munkájának az ügyfele, és így hétfőn könnyen el tudott menni Tamperébe és nem Szegedről kellett ideszervezni.

Az is volt kérdés, hogy hogy érzi magát a munkahelyén?

Hát egy finn munkahelynek egész más atmoszférája van, mint egy magyarnak. Ezt már tudtuk, mikor 8 éve itt voltunk 3 hétre, akkor ez már kiderült.

Itt nem szólnak egymáshoz csak úgy az emberek. Ha valaki visszaköszön, az már eredmény.

Az az alapvető finn hozzáállás mindenhez, hogy nem szólunk bele más dolgába, nehogy tolakodásnak vegye. Ha segítséget kér az ember, akkor segítenek, valószínűleg szívesen. De simán elnézegetik, ha valaki nem úgy csinál valamit ahogy kéne, mert azt gondolják, hogy felnőtt ember, biztos tudja, hogy mit miért csinál, majd szól, ha segítségre van szüksége.

Így a munkahelyen se szólnak az emberhez, hogy nyugodtan tudjon dolgozni.

Van egy-két ember, akik odamentek Péterhez kicsit beszélgetni, de ezeken látszik is, hogy nem átlagos finnek. Az egyik egy világjáró srác, Tomi, aki programozás mellett zenét szerez (itt Apa valamit buherált, ha rákattintunk, meg lehet hallgatni a zenét) meg csapos, hogy legyen gyakorlata, hogyha valamelyik országban ott ragad, tudjon pénzt keresni, mert szerinte csaposra mindig szükség van.

A másik meg valami idétlen fickó, mindig piros zokniban jár, halászgatyában, meg olyan pólóban, mint Szőke kapitány, amikor feszül rajta csíkostrikó.

Amikor viszont buli van, akkor egészen más a helyzet. Isznak egy kicsit a fingek, feloldódnak, dumálnak, rendesen buliznak, mint más népek.

Egyszer volt már cégesbuli, mióta itt vagyunk, ott tudott Apa néhány finnel jobban megismerkedni. Akkor kapott is egy családi vacsora meghívást, de biztos aztán józanul is átgondolta a dolgot a srác, mert azóta még nem jelenkezett.

Szomorkás, borongós idő van. Nekünk sincs kedvünk semmihez, úgyhogy itthon gubbasztunk.

Tegnap délelőtt Leventével elmentünk a piacra, vettünk chilei szőlőt, spanyol epret, brazil almát, meg finn halat, meg retket.

Utána Apa ment el Marcival venni nekem egy telefont, mert kicsit nagy lett a magyar telefonom számlája, így majd olcsóbb legalább az amikor Apa hív a finn telefonján.

Délután levágtam Apa haját. Már hetek óta mondogatom neki, de nem engedte. Most is azt mondta, hogy miért pont most, hétfőn Tamperébe kell mennie találkozni a megrendelővel, hogy fog kinézni, és még fodrászhoz sem fog tudni elmenni, hogy kiigazítsa. De addig gyáva kukacoztam, hogy csak megengedte. Aztán azt mondta, hogy jobb, mint amire számított. Szerintem sem olyan rossz. Az egyik oldalról nézve teljesen korrekt, mondtam neki, hogy majd azt az oldalát mutogassa Tamperében.

Mostmár este lett.
Délutáni alvás után elmentünk a gyerekekkel egy Hoplop nevű helyre. Egyfajta játszóház. Csúzdák, alagutak, mászókák. Sűrített levegővel működő szivacslabdalövők. Majdnem kétórát pörögtek ott a gyerekek. Csipesznek is tetszett. Sokszor lecsúszott a nagycsúzdán, pedig néha koppant a feje. De láthatólag attól még élvezte.
Fényképezőgépet elfelejtettünk vinni, a telefonos képek nem túl jó minőségűek. Leventéről nem készült értékelhető.

Csipikét idegesíti a karszalag amit kaptak

Marcus a mászófalon

Csipike meg Marcus homályosan