Költözködnek a szomszédok.
Az ötösből eltűntek a szomszédok mire visszaértünk otthonról. Először nem tudtam összerakni a képet, mert eddig azt vettem észre, hogy felújítanak. Zsáknyi leszedett tapéta volt a kuka mellett, megjelent egy autó a lakás előtt egy nagy guriga linóleummal, meg ilyesmi. De ezek szerint itt eladás előtt felújítják a lakást. Mondjuk csak gondolom, hogy eladják.

Itt mellettünk meg már több, mint egy hónapja nem lakott senki és ma hirtelen ideköltözött valaki. Egyenlőre még nem derült ki, hogy ki. Délben itt állt egy furgon, egy idősebb úr, meg egy fiatalabb fickó állt mellette, délután egy 55 év körüli nő pakolászott a lakásban, este meg két fiatal pár. Fogalmam sincs végül kik fognak itt maradni. Szerintem ezek meg bérlők, nem megvették a lakást.

Én meg vettem egy mosogatógépet.
Júniusban Ferenc mosogatott, júliusban Mama meg Tata, augusztusban Pirike meg Vanda. Ferenc megígérte, hogy majd szeptemberben jön megint mosogatni, de nem jött. Úgyhogy muszáj volt nekem. Pedig nagyon utálok. De mostanában meg neki állt fájni a hátam és semmi kedvem nem volt görnyedezni a mosogató fölött. Apa is mosogatott, meg ugye a gyerekek segítettek néha.
A témát Apa kezdte. Mondta valamelyik nap, hogy erre a kis időre már nem veszünk mosogatógépet.
De én meg megnézegettem a szekrényt és kiderült, hogy a mosogató mellett rendesen ki van alakítva a gép helye. Csak le kell szerelni az ajtót, kivenni a polcot és a szekrény alja is csak úgy oda van támasztva, és alul van is furva egy luk, amin átfér az összes vezetéke meg csöve a gépnek a másik szekrénybe, ahol a szerelvények találhatók.
Úgyhogy tegnap felvetettem Apának, hogy mi lenne ha mégis vennénk egy mosogatógépet. Végül azt mondta, hogy 100 eurot költhetek rá. Aztán mikor ma bejelentettem, hogy megyek az Ekotoriba mosogatógépet venni, akkor felemelte 120 ra.
Hárman mentünk az Ekotoriba, Csipesz, Levente meg én. Marcus még suliban volt, péntek a hosszú napja.
Volt ott ez a gép 125 euroért. Gondoltam biztos nem fog Apa haragudni ha 5 euroval túl lépem a meghatározott összeget. Kérdeztem a bácsitól, hogy fizethetek-e kártyával. Meglepő módon tudott angolul, az ilyen idősebbek nem szoktak tudni. Mondta, hogy igen. Mondtam neki, hogy akkor elviszem ezt a mosogatógépet. Most? Most. És hogy legyen a szállítás. Mondtam, hogy elviszem az autómmal. Olyan nagy autóm van? Igen. Itt lakunk Turkuban, mondtam igen. Hogy most melyik volt a legfontosabb kérdés amire helyesen válaszoltam, vagy a gyerekek miatt, vagy mi hatotta meg a bácsit nem tudom, de fogta a papirt, áthúzta rajta a 125-t és ráírta, hogy 100. És mondta, hogy 100 euro lesz. Hát jó. Így belefértem a tegnap este meghatározott összegbe.
Be is raktuk a helyére, Apa bekötötte a vizes csövét is, már ki is próbáltuk. Elmosogatott. Biztos gyakorolta már, nem tavaly gyártották. Husqvarna tipusú. Otthon ilyen névvel csak fűnyírót meg láncfűrészt forgalmaznak, de úgylátszik itt mosogatógépet is.

Most voltam Fidánál, (az egy ilyen üdvhadsereges használtbolt) és vettem egy íróasztalt. Így nagyjából be van fejezve a bútor vásárlás.
Fenyő íróasztal. Van ott egy nagy dumás nőszemély, azzal alkudtam. Az tud csak ott angolul. Mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, mert azt az asztalt egy órával ezelőtt hozták be. Ezért nem volt még ára sem. Elsőre 50 eurót mondott, de mondtam, hogy ez nekem túl drága, (én 40-re gondoltam) úgyhogy nem túl sok gondolkodás után 30-t mondott. És elmondta hozzá, hogy tudja, hogy milyen nehéz, mikor az ember eljön ide egy másik országból stb,stb. Próbálta magának megmagyarázni, hogy miért adja ide ennyiért.

Aztán már csak kicsit szét kellett szedni, hogy beférjen az autóba. És itthon meg beletelt vagy két órámba mire összeraktam, mert nem épp tökéletes állapotban adták be eladásra. De nem baj, azért vettem fenyőasztalt, mert azzal könnyen elbánok.
Vettem még egy szőnyeget is.

Tegnap a kanapénkat is meghozták. De nem jobb itt sem a helyzet, mint otthon a szállítás terén. Azt mondták, hogy 2 és 3 között hozzák, 1/2 4-kor Apa megkérdezte, hogy mi van már, azt állították, hogy elromlott a kocsi, azért nem értek ide. Majd 5 óra felé hozzák. Hozták, de azért telefonálhattak volna.

Majd ha kész leszek a lakberendezéssel, teszek fel képeket.

Tegnap még az történt, hogy kaptam a gyerekektől anyáknapjára kártyát, meg ajándékot. Az oviban csinálták. Az ajándék kulcstartó, kis műanyag virágokból, macikból van fűzve. A kártyára a gyerekek írták rá a szöveget. Leírják nekik és ők szépen lemásolják. Levente csak a nevét írta, Marcus az egész Happy mother's day!-t meg a nevét.
Itt valamikor mostanában ünneplik az anyáknapját.

A kártyák eleje

Kis Levente girbe-gurba aláírása, Marcus már ügyes, csak kimaradt az y

Az egyik kulcstartó

Apa korán hazajött. Elmentünk két Ekotoriba, hogy vegyünk végre egy kanapét. Ezek csak hétközben vannak nyitva, azért kellett Apának hazajönni.

Vettünk egy kék kanapét,egy TV-s állványt, meg Csipesznek egy kiságyat.
A kanapét majd hétfőn fogják hazaszállítani.
A TV-s állvány fehér. Valamikor rendes fenyőszínű volt, mert fenyőfából van, csak valaki befestette szegényt. Most smirglivel antikolom. Lehet, hogy majd jó ronda lesz.
A kiságynak az egyik oldala pálcákon csúszkált valamikor, hogy állítható legyen a magassága. De a pálcák a bótba már nem kerültek el. Most odacsavaroztuk a szükséges magasságba és kész. Csipeszke örült neki. Egész este a ki-bemászást gyakorolta.

Eddig velünk aludt a hálószobába, most a fiúk megszavazták, hogy költözzön hozzájuk. Aludt is ott néhány órát, de biztos megint a foga kínozta, mert óránként át kellett menni hozzá. Aztán meguntam és áthoztam a mi ágyunkba, de ott is folytatta az óránkénti sírást. Ezért gondolom, hogy nem az új ággyal volt a baj.

Ma délelőtt a fiúk lementek az udvarra görkorizni. Az eredmény egy lukas nadrág. Marcusnak sikerült térdre esés módszerével kilyukasztani. Lehet gatyát foltozni.

Péntekenként az ovitól nem messze lévő parkba kell őket leszállítani. Ott fociznak, uzsonáznak, aztán visszamennek az oviba és oda kell értük menni. Úgytűnik minden hónapban kapnak a szülők egy részletes leírást az aktuális hónap eseményeiről. Az e havi úgy kezdődött, hogy ebben a hónapban sokat leszünk kint. Ez azt jelenti, hogy hétfőn kint játszanak az ovi udvarán uzsonna után, pénteken meg ebben a parkban kezdik a napot.
Hát szerintem ez nem olyan sok ahhoz képest, hogy otthon ilyen időben minden nap kint vannak.

Szinte mindenki tud valamilyen szinten angolul.

A piacon a kedvenc halas nénink is jól beszél. De ma sem voltak kint, és egy másik helyen vettünk már múlt héten is halat, ott négy fickó árul és abból hármat hallottam angolul beszélni és mind a három jól nyomja. Múlt héten az egyik elmesélte, hogy az ő unokatestvére magyar és tudja azt, hogy köszönöm, meg csókolom. Ma egy másik szolgált ki, az fülelt, hogy mit beszélünk Leventével, aztán megkérdezte, hogy mi milyen nyelven beszélünk. Mindig megörülnek mikor kiderül, hogy magyarok vagyunk.

Mikor itt még felújítás volt, összekentem a kabátomat a frissen festett ajtóval. Megkerestem a festőt, hogy kérjek tőle hígítót. A néni is tudott angolul, akinél festett a festő, meg a festő is tudott angolul. Habár először azt hitte, hogy kártérítést követelek, de aztán elmagyaráztam, hogy hígítót.

Apa vett egy digiboxot, ami átalakítja a falból jövő jelet, hogy a tv értse, így mostmár nézhetjük a tévét. Az az érdekes, hogy itt semmilyen felnőtteknek szóló adást nem szinkronizálnak. Feliratozzák és kész. Így rá vannak kényszerítve, hogy megtanuljanak angolul, ha nem akarnak egyfolytában olvasni, mert van olyan adó, ahol az adások nagy része angol.

Délelőtt Ekotoriban voltunk. A gyerekek már kezdenek lázadni, hogy mindig Ekotoriba járunk. Vettünk 3 széket, mert már unjuk a gép előtt kuporgást és akarunk asztalt venni, de az most nem volt, viszont volt 3 egész jó szék és azokat gyorsan megvettük, mondván, hogy jó lesz majd ha lesz asztalunk.

Meg Csipesz kapott egy játék babakocsit. Az Ekotoriban, meg azóta is állandóan azt tologatta/ja.

Csipeszke az udvaron

Az ebéd kuha volt. Amíg elkészült az ebéd a gyerekek lent maradtak az udvaron. Mostanában sokszor lemennek, vagy lent maradnak, ha valahonnan haza jövünk. Tiszta beton az egész, néhány növénnyel, de azért jól elszórakoznak.

Így nézte ki sütve a kuháink

Délután későn ébredtek a gyerekek, pedig erdőbe akartunk menni. Úgyhogy összepakoltunk vacsorára valót, meg sütöttem muffingot (így hívják a fiú) és kimentünk az erdőbe vacsorázni. 1/2 10-kor megy le a nap, ráértünk.
Szépen sütött a nap, két mókus felségterületén vacsiztunk. Ott ugráltak fáról-fára. Ők tobozt rágicsáltak.

Esznek a Szászok

Felmerült a kérdés, hogy minek jöttünk mi ide Finnországba.

Az úgy volt, hogy már évek óta készülünk, hogy kimegyünk egy évre Angliába. De mindig közbe jött valami. Most meg már Csipike nem soká 3 éves és én mehetek dolgozni és akkor bonyolultabbá válik a dolog.
Apa egy finn cégnél dolgozik már vagy 8 éve. Már mondták, hogy költözzünk ki, de a cég központja Ouluban van, ami meglehetősen északon leledzik és ott a tél nem magyar embernek való.

Januárban kitaláltam, hogy ne menjünk akkor Angliába, hanem menjünk Finnországba. Az sokkal egyszerűbb, Apának megmarad a munkahelye, nem kell állást keresni, sokkal gyorsabban elintézhető. Csak ne olyan északra. A cégnek itt Turkuban is van irodája, pont állás is volt meghirdetve, úgyhogy Apa mondta a Finneknek, hogy jönnénk. Azok meg magukhoz képest egész gyorsan elintézték. Mert nem az a kapkodó-ideg-bolond népség.

És most itt vagyunk benne a pácban amit kevertünk magunknak.
Csak üres lakásokat adnak ki, nincs bútorunk, a fürdőszobában nincs kád, mindenkinek tusolni kell, nem értünk egy mukkot sem abból amit mondanak nekünk, vagy elolvasunk stb. És ez így lesz még egy évig.
Na jó vicceltem. Egész jól érezzük magunkat.
De a lakás tényleg üres. Valamiért a kiadó lakások 95 %-a bútorozatlan. Ami meg bútorozott, abba nem engedném be a gyerekeket, mert állandóan csak arra kéne figyelni, hogy nehogy valamit tönkre tegyenek. Fehér, bőr ülőgarnitúra, millió kép a falon, üveglapos dohányzóasztal, ilyesmi. Nem gyerekbarát környezet.
Vannak itt Ekotorik. Mint otthon a BÁV. Ott vettünk ágyat, meg asztalt 5 székkel. Tegnap a tévét is egy ilyen használt szórakoztató elektronikai boltban vettük.
Vettünk már Apának meg nekem bicajt is. Azok egy rendes bicajbóltból vannak, beszámították őket új bicaj vásárláskor. Az enyém egy tök jó Peugeot 50 euro volt. Az Apáé egy szerintem rosszabb állapotban lévő Tunturi, finn gyártmány. Az 100 euro volt. Rejtély, hogy miért így alakultak az árak. Valószínűleg Apáéba be kellett építeni egy csomó új alkatrészt, hogy egyáltalán működjön.

A fürdőkád itt nem divat. Csak tusolók vannak. Az interneten megnézett kb. 100 lakásból 2-ben volt fürdőkád. Csipike mindig valakivel tusol, a fiúk meg lassan megtanulják használni.

Érteni nem sokat értünk abból amit mondanak. Nincs olyan szó ami felismerhető lenne más nyelvből. A svéd is hivatalos nyelv, ezért a svéd feliratot szoktuk elolvasni, mert abból könnyebben kiderül, hogy pl. milyen kaja van a kezemben.
Tegnap pl. sikerült ehető kenyeret vennem. Elolvastam finnül is meg svédül is az összetevőket, egyik helyen sem fedeztem fel cukor, vagy más édesítő hozzávalót, és tényleg kenyér ízű, kenyér állagú kenyeret sikerült vennem. Először mióta itt vagyunk.
Mert különben inkább kalács ami itt van. Rengetegféle, de mind édeskés és nem ropog a héja.
Lehet kapni még ehetőbe félig kész bagettet, ha azt megsütöm, az viszonylag jó. Egyszer már sütöttem én is kenyeret, hogy végre rendes kenyeret együnk.