Gombák

Alföldi lány lévén nem ismerem a gombákat. Jártunk mi sokat hegyi erdőkben is, de vagy nem volt épp gomba szezon, vagy nem volt mellettem olyan valaki aki ért a gombákhoz, a lényeg, hogy az ott termő gombákról sem tudok semmit.

A gyerekekkel meg nem is volt még alkalom gombákat megfigyelni. Otthon a diófa alatt nőttek gombák, amikről azt gondoltuk, hogy a komposzttal kikerült spórákból bújtak ki és nyilván csiperkék. Meg is ettük őket, annak ellenére, hogy Apa mindig tiltakozott. Pedig pont úgy is néztek ki, mint a csiperkék. Meg nőttek valami ronda gombák a kút környékén is. Gombás könyvünk is van.

Most itt mindenfelé borzasztóan sok gomba nő. Ma fényképeztem huszonegynéhány félét. De még emlékszünk legalább 7 félére, amit ma nem találtunk.

Hirtelen sok információt is begyűjtöttem a gombákról. Kivettem gombás könyvet a könyvtárból kettőt is, meg az interneten is találtam több oldalt, ahol gombákról van részletes leírás, fényképekkel. Haza hozunk 3-5 féle gombát, megkeressük őket a könyvben, aztán latin név alapján kikeresem a magyar internetes oldalon és elolvasom, hogy mik a jellemzői.

Egy csöves

Mostmár tudjuk, hogy mit kell megfigyelni egy gombán, hogy be lehessen azonosítani. Tudjuk, hogy vannak kalapos meg nem kalapos gombák és kalaposok között vannak csöves, meg lemezes gombák. Vannak amik elszíneződnek, ha megnyomjuk őket, vagy elvágjuk. Van amelyiknek a kalapja behorpad, van amelyik mindig domború marad. Azt már eddig is tudtuk, hogy van bocskor meg gallér. De mostmár láttunk is élőben.

Gallérosok

A gyerekeknek is nagyon tetszik a sok gomba. A Légyölő galóca a kedvencük. De múlt héten találtunk egy nagy gombát, ami barna kalapos, csöves, alul vörös, ha megnyomjuk a nyomás helye megkékül, aztán meg megfeketedik. A tönkje is vörös. Az is nagyon tetszett nekik. Azzal szórakoztak, hogy nyomogatták és nézték, hogy hogy kékül. Valószínűleg egy Cékla tinóru volt. Visszavittük az erdőbe. Ehető, ha meg van főzve, de több mindennel is összetéveszthető, úgyhogy nem fogjuk megkóstolni.

Valószínűleg kicsi Légyölő galócák

Ez biztos Légyölő

Múlt héten találtunk Ízletes vargányát. Beazonosítottuk két könyv alapján is, meg az interneten is elolvastunk róla mindent. Az is le van írva, hogy mik a hasonló fajok, mivel lehet összetéveszteni. Azokat is mind jól megnéztük, és teljesen biztosak voltunk benne, hogy ez Ízletes vargánya. Apa is elhitte. Másnap elmentünk a másikért, mert ketten voltak, de csak az egyiket hoztuk haza azonosításra. Haza hoztuk a másikat is és fokhagymával, kakukkfűvel megpároltam. Nagyon finom volt. De nem mertem megetetni a családdal. Mindenki megkóstolhatta. Mindenki szerint nagyon finom volt. Apa saját felelősségre kicsit többet evett, mint egy kóstolás. Persze senkinek nem lett semmi baja, mert biztos Ízletes vargánya volt, de azért jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő is rámondaná.

Apa megkérdezte a munkatársait, de itt nincs gombavizsgáló, mint otthon. Csak azt javasolta az egyik, hogy vigyük el a piacra és olyan valakitől aki gombát árul kérdezzük meg, hogy ehető, vagy nem amit találtunk.

Inkább azt hiszem az lesz, hogy ha látunk a piacon ilyen vargánya féléket, akkor veszünk. Mert nagyon finom. Köze nincs a csiperkéhez. Én szeretem a gombát, a csiperkét is szívesen megeszem, de a vargányához képest a csiperke egy ízetlen rágógumi.

Csészegombák

Pöffetegek, egész picik voltak

Galamb gomba, van rengeteg és mindig így meg vannak rágva

Kaarina napot tartottunk.
Kaarina itt a szomszéd városka. Gyakorlatilag Turkuval összenőtt.
Múlt héten, mikor a tábortüzeket kerestük, láttam kiírva, hogy lesz valami vásár Kaarinában.
Hát nem volt túl nagyszabású. Volt néhány árus, meg kivonultak a kaarinai cégek, bankok, önkormányzat. Egy pótkocsi volt a színpad. A helyi táncklub, vagy nem tudom minek a növendékei tartottak bemutatót. És szegények ott balettoztak azon a másfél méteres platón. Nem volt könnyű dolguk.
A gyerekek ugráló váraztak, meg megebédeltünk, aztán elmentünk a kaarinai szigetre, ahol már voltunk párszor. Van ott egy templom, egy majorság, meg egy püspöki palota rom. De Apa még nem járt ott, most ő is megnézte.
Amíg Apa körbejárta a templomot, a gyerekek gombákat keresgéltek. Nagyon sokféle gomba nő most. Nagyon szép légyölő galócákat láttunk, egész sokat.

Csipi a gombák között az új gumicsizmájában

Miután megnéztük a romot is, bementünk az erdőbe bogyókat szedni.
Tegnap meséltem a gyerekeknek is, hogy olvastam, hogy bogyókat szoktak szedni a finnek és nagyon belelkesedtek, hogy akkor mi is szedjünk. Csipesz hozta a kiskosarát, úgy indult már délelőtt az autóhoz.
Sokáig nem találtunk egyet sem. Aztán találtunk 5 kicsi piros bogyót és a gyerekek ott kiabáltak, hogy "Bogyó!". Levente, meg Marci volt a kereső, és mindenki szedte, kivéve Apát, ő dokumentált. Végül egész sokat szedtünk. Piros meg fekete áfonyát. Dehát nagyon sokáig tart annyit összeszedni, hogy azzal már valamit kezdeni is lehessen.

Szedegetünk

Bogyók

Főleg a vizes területeken találtunk. Mivel Marcus azzal szórakozott, hogy szag alapján keresgélt, tiszta víz lett a gatyája. Kúszott-mászott a mohában.
Nagyon sajnáltuk, hogy nem értünk a gombákhoz, mert nagyon sok gomba volt mindenfelé. Hoztunk haza 3 félét, de hiába nézegettem az interneten nem tudtam megállapítani, hogy milyen fajták. Pedig az egyiknek nagyon jó szaga van.

Bogyók és gombák

A fekete áfonyából sütöttünk áfonyás muffingot. A pirosból majd holnap főzünk valami szószt a husi mellé.
Erről a piros áfonyáról írtam tegnap, hogy megkóstoltam a piacon és keserű. Tényleg elég vacak, savanyú-keserű íze van, de majd meglátom mit lehet vele kezdeni.
Apa kérdezte, hogy akkor minek szedjük. A srácok mondták, hogy majd eladjuk a piacon. Majd a finnek megeszik. Ezt akkor mondták, mikor kb. 25 db volt a kosárban.
De különben nagyon élvezték a bogyó vadászatot. Apa már visszament Csipesszel a kocsihoz, mert szegény Csipi már nagyon álmos volt. Mi pedig maradtunk még bogyót szedni. Utána találták a fiúk a legjobb lelőhelyeket, ahol fürtökben volt a piros áfonya és nem két szem/négyzetméter. Annyira belemerültünk a bogyó szedésbe, hogy fogalmunk nem volt róla, hogy merre menjünk a kocsihoz. Szerencsére ez csak egy kicsi erdő volt és tudtuk, hogy merre induljunk, mikor kikeveredtünk belőle.