Szerda délután elmentünk a duzzasztóhoz.
Mi Marcussal bicajjal mentünk a többiek kocsival jöttek utánunk.

Csipesznek le kell venni a cipőjét, mert a fiúk is mezitláb vannak

Lesi a csér a halakat

Kacsamama a kiskacsáival

Marcus

Szombaton délelőtt itthon voltunk, délután elkerekeztünk a duzzasztóhoz.

Nem most készült, de így szoktunk bicajozni. Marcus a saját bicaján, Levente és Csipesz utánfutóban

Már egyszer tavasszal voltunk ott. Azóta csak minden zöldebb lett és a hallépcsőből eltünt a víz. Biztos már nem akarnak felfelé úszni a halak.

Apa megkérte Marcit, hogy csináljon rólunk képet, bizonyítéknak, hogy mind a ketten itt vagyunk

Tavaly magyarázta el Ricsi, hogy minden duzzasztó mellé hallépcsőt kell építeni, hogy feltudjanak úszni ívni a halak. Azt jelenti, hogy a duzzasztó mellé egy hosszabb, kisebb esésű műtárgyat építenek, olyan helyekkel ahol pihenni tudnak a halak, nem sodorja vissza őket az ár.

Marci kacsás-sirályos képe

Vasárnap Helsinkiben voltunk.
Délután érkeztek Ferencék, de még délelőtt elindultunk, hogy kicsit körül tudjunk nézni a városban.
Egy parkba mentünk először. Játszottak a játszótéren egy kicsit a srácok, megettük a szendvicseinket, megnéztük a hajókat a kikötőben, találkoztunk egy csomó vadlibával, ott legelésztek, láthatólag ott laknak a parkban, mert nagyon nyugodtan viselték, hogy ott mászkálnak körülöttük az emberek.

Libák

Kikötő, az egyik

Megnéztük a Szenátus teret is. Ez a főtér és állítólag itt vannak Finnország legszebb épületei, többek között egy lutheránus katedrális.

Katedrális

Marcus a katedrális lépcsőjén

A Szenátus téren. Lefújja a hajunkat a szél

Levente a téren

Utána mentünk a reptérre. A gép késett, de a végén csak megérkezett Ferenc meg Dávid.
De nincs túl nagy szerencséjük, mert ma egyfolytában zuhog az eső.