A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése

szombat, szeptember 20, 2008

Mikor legutóbb magyar találkozón voltunk, az egyik lány, aki az egyetemen dolgozik, hozott egy papirost, amin egy bácsi által szervezett, ismerd meg jobban Turkut programok vannak.
Vár látogatás, Kézműves Múzeum, Tengerészeti Múzeum, katedrális látogatás.
Ingyenért van és angol idegen vezetéssel.

Ma beneveztünk a várlátogatásra.
Kicsit feltűnőek voltunk ott a sok egyetemista között.
Ráadásul a gyerekek mivel nem értettek semmit abból amit a bácsi mondott, nem nagyon bírtak nyugton maradni. Úgyhogy az lett a módszer, hogy Apát előre küldtük, ő meghallgatta, hogy mit mond a bácsi, addig én az előző terembe nézelődtem a fiúkkal, aztán amíg tovább vonult a csoport addig Apa elmondta, hogy mit hallott. Ez sem működött nagyon sokáig, de a nagy részét megnéztük a várnak, aztán beelőztük a csoportot és kimentünk.
Bóklásztunk egy kicsit a vár körül, aztán hazajöttünk.


Csipike a kéményben

A fiúk furcsa képet vágva a várban

Késő délután lett mire délutáni alvás után végre hajlandóak voltak a fiúk elindulni valahova.
Csak idementünk azoknak a hosszú szőrű barna teheneknek a területére. Úgy van megcsinálva a kerítés, hogy az emberek be tudnak kanyarogni, de a tehenek nem tudnak kijönni. Marcus nem értette, hogy hogy gondolják, hogy itt az emberek útján tehenek járhatnak. Mi van, ha megharapnak valakit. A vérszomjas, ragadozó tehenek. Falkában vadásznak a betévedt sétálókra. Így gondolta Marcus. Ezen röhögtünk, meg azt is elmesélte, hogy ezeknek a ragadozó teheneknek semmiből sem áll átugrani ezt a kerítést, nem érti minek vannak ezek a kanyarok.
Ezen a tehén felségterületen is pallókon kell menni, mint a nemzeti parkban, mert mocsaras, valószínűleg tenger víztől, csak nagyon sekély és benőtte a nád. Elgyalogoltunk egy kilátóig. Alacsony, csak annyi, hogy a nád felett el lehessen látni. Nem messze láttunk egy ugyan ilyet és kicsit távolabb egy rendes lest. Majd elmegyünk odáig is egyszer, csak most már kezdett besötétedni. És még mentünk guberálni.

Nem messze az egyik társasház komplexumnál lomtalanítás céljából hozattak egy konténert. Mindenféle egész jó dolgokat dobáltak bele. Apa azt nézte, hogy most valaki költözik, vagy ez tényleg lomtalanítás.
Volt benne két rendes bicaj, egy gyerek bicaj, igaz annak csak egy kereke volt. Polcok, egy csomó postaláda, biztos lecserélték valamelyik házban, bútor lapok, székek, mindenféle. Elhoztunk egy szőnyeget. Nagy, amilyenek már vannak itthon. Szépen át volt kötve egy madzaggal, biztos valaki kitette így a tárolójába és mostmár megunta tárolni. Tiszta és újnak nézki. Azért majd kisíkálom és megy a játszósarokba. Meg hoztunk egy fa fellépőt, két lépcsős.

hétfő, április 21, 2008

Tegnap délelőtt lementünk a folyó partra a Firearm fair-re. Nem tudom mi köze volt a tűzoltókhoz ennek a vásárnak. Olyan vásár volt, mint nálunk is szokott lenni, csak a kajás sátrakban nem flekkent árultak, hanem sült halat.
Árultak itt is édességeket, léggömböt, ruhafélét, késeket, árultak halkonzervet, meg mindenféle pácolt silakkát, mint nálunk a ruszli, csak ezerféle ízesítésben.
Vettünk Marcusnak egészben sütött pici halakat, mert Horvátországban nagyon izlett neki és mióta itt vagyunk ilyet akar enni.

Az volt a fura ezzel az egész vásárral, hogy csütörtökön délután láttam, hogy sátrakat állítanak, pakolják az árut a polcokra. Gondoltam holnap délután biztos valami buli lesz. Elmentünk a fiúkal péntek este megnézni, hogy mi a helyzet. Egy lány vigyázott a sátrakra, de semmi más. Szombat este szintúgy. Vasárnap délelőtt aztán nagy tömeg.
Délutánra azt terveztük, hogy megmutatjuk Apának a várat, meg a hajókat. Gondoltam, utána ehetünk valamit a vásáron. Elég későn ébredtek délutáni alvásból a fiúk, 6 óra után értünk a folyópartra és addigra el volt pakolva az egész vásár. Nem volt túl hosszú. Csak tudnám minek őrizgették előtte három napig.

Egyébként a közbiztonságra ez a jellemző. Elég egy utcahossznyi áruval megpakolt sátor őrzésére egy csajszi. A bicajokat is csak magukhoz zárják le. Otthon, ha így lennének tárolva a bicajok, mint itt az udvarban, egy éjszaka alatt elvinnének 30 bicajt. Rendőrt sem látam még túl sokat. Úgylátszik itt ilyenekre nincs szükség.

Apa magyarázza az ágyút


A vár

Szóval délután megnéztük a hajókat meg a várat. Szegény Marcus a várnál ráment a bicajjal egy faágra, megdobta, esett egy jó nagyot. Sírt nagyon. Kérdeztük mi fáj, mondta a térde, megnéztük, semmi különös. Aztán próbáltuk a bicajt helyre hozni, hogy a kormány nagyjából merőleges legyen a kerékre és egyszercsak előhúzta a balkezét a kabát alól és kiderült, hogy ott vérzik egy nagy plezúr. Murvásutas horzsolás a jobbik fajtából. De már jól van. Valószínűleg be fog gyógyulni.