Kaarina napot tartottunk.
Kaarina itt a szomszéd városka. Gyakorlatilag Turkuval összenőtt.
Múlt héten, mikor a tábortüzeket kerestük, láttam kiírva, hogy lesz valami vásár Kaarinában.
Hát nem volt túl nagyszabású. Volt néhány árus, meg kivonultak a kaarinai cégek, bankok, önkormányzat. Egy pótkocsi volt a színpad. A helyi táncklub, vagy nem tudom minek a növendékei tartottak bemutatót. És szegények ott balettoztak azon a másfél méteres platón. Nem volt könnyű dolguk.
A gyerekek ugráló váraztak, meg megebédeltünk, aztán elmentünk a kaarinai szigetre, ahol már voltunk párszor. Van ott egy templom, egy majorság, meg egy püspöki palota rom. De Apa még nem járt ott, most ő is megnézte.
Amíg Apa körbejárta a templomot, a gyerekek gombákat keresgéltek. Nagyon sokféle gomba nő most. Nagyon szép légyölő galócákat láttunk, egész sokat.

Csipi a gombák között az új gumicsizmájában

Miután megnéztük a romot is, bementünk az erdőbe bogyókat szedni.
Tegnap meséltem a gyerekeknek is, hogy olvastam, hogy bogyókat szoktak szedni a finnek és nagyon belelkesedtek, hogy akkor mi is szedjünk. Csipesz hozta a kiskosarát, úgy indult már délelőtt az autóhoz.
Sokáig nem találtunk egyet sem. Aztán találtunk 5 kicsi piros bogyót és a gyerekek ott kiabáltak, hogy "Bogyó!". Levente, meg Marci volt a kereső, és mindenki szedte, kivéve Apát, ő dokumentált. Végül egész sokat szedtünk. Piros meg fekete áfonyát. Dehát nagyon sokáig tart annyit összeszedni, hogy azzal már valamit kezdeni is lehessen.

Szedegetünk

Bogyók

Főleg a vizes területeken találtunk. Mivel Marcus azzal szórakozott, hogy szag alapján keresgélt, tiszta víz lett a gatyája. Kúszott-mászott a mohában.
Nagyon sajnáltuk, hogy nem értünk a gombákhoz, mert nagyon sok gomba volt mindenfelé. Hoztunk haza 3 félét, de hiába nézegettem az interneten nem tudtam megállapítani, hogy milyen fajták. Pedig az egyiknek nagyon jó szaga van.

Bogyók és gombák

A fekete áfonyából sütöttünk áfonyás muffingot. A pirosból majd holnap főzünk valami szószt a husi mellé.
Erről a piros áfonyáról írtam tegnap, hogy megkóstoltam a piacon és keserű. Tényleg elég vacak, savanyú-keserű íze van, de majd meglátom mit lehet vele kezdeni.
Apa kérdezte, hogy akkor minek szedjük. A srácok mondták, hogy majd eladjuk a piacon. Majd a finnek megeszik. Ezt akkor mondták, mikor kb. 25 db volt a kosárban.
De különben nagyon élvezték a bogyó vadászatot. Apa már visszament Csipesszel a kocsihoz, mert szegény Csipi már nagyon álmos volt. Mi pedig maradtunk még bogyót szedni. Utána találták a fiúk a legjobb lelőhelyeket, ahol fürtökben volt a piros áfonya és nem két szem/négyzetméter. Annyira belemerültünk a bogyó szedésbe, hogy fogalmunk nem volt róla, hogy merre menjünk a kocsihoz. Szerencsére ez csak egy kicsi erdő volt és tudtuk, hogy merre induljunk, mikor kikeveredtünk belőle.

Az idő nem nagyon akar javulni. Időnként esik, a nap meg néha kisüt.

Tegnap délelőtt piacon voltunk. Szegény Marcus vett a kóstolóból epret, aztán Csipesznek is akart venni, de az eladó ember kicsapta a kezéből, meg még oda is ütött neki. Ezt mondja Marcus, de remélhetőleg nem volt olyan komoly, csak Marcusnak nagyon rosszulesett, de akkor sem értem a dolgot. Lehet, hogy összekeverte Leventével, hogy már sokadjára vesz az eperből, de akkor sem kellett volna csapkodni. Megbeszélni nem tudtuk vele, mert addigra a háttérbe vonult, hallótávolságon kívülre.

Piac után Ferenccel elmentek a gyerekek játszótérre. Kivéve Marcust, ő velem maradt. Rendet raktunk, meg kitakarítottunk. Mióta itt vannak Ferencék inkább programokat csináltunk, nem rendet, úgyhogy már épp ideje volt.

Ma sem volt valami jó idő, de délelőtt elmentünk Kaarinába megmutatni a templomot, meg a püspöki palota romot Ferencéknek. Meg nem áztunk, mert a kocsiban kivártuk, hogy abbahagyja az esést, de a srácok tiszta vizek lettek, mert a térdig érő vizes fűben szaladgáltak.

Délután meg elmentünk Suikilába. Ott is voltunk már néhányszor, egy kis erdő a városban.
Sétálgattunk egy kicsit, hajtottuk a szúnyogokat, mert amióta utoljára ott jártunk kissé elszaporodtak.

Ferenc hívja fel a figyelmemet néhány dologra, ami neki érdekes, vagy jónak találja.
Pl. hogy milyen sokan futnak, gyalogolnak. Ebben a kiserdőben körbe az ösvényen világítás van, hogy télen is lehessen futni, sífutni. Most is sokan futottak, meg gyalogoltak. Síbothoz hasonló botjaik vannak, csak nincs az alján a korong. Ezekkel gyalogolnak. Állítólag így könnyebb. Vagy ezzel hajtják magukat ha görkoriznak.

Ma sincs valami jó idő. Kb. 15 fok és felhős az ég. De Apa azt mondta, hogy nem fog esni, ezért piacozás után elindultunk a gyerekekkel Kaarina nevű helyre. Kaarina egy Turkuval összenőtt kisváros, és van egy része ami egy szigeten van. Ezt a szigetet néztük meg.

Először egy kis templomot találtunk a harangtornyával, meg körülötte szép kis temetőt.

Templom

Aztán megtaláltuk az uradalmat amit kerestünk. Valami kiállítás is van benne, de azt nem néztük meg, úgyhogy így csak egy nagyobbacska régi finn faházat láttunk. Pedig állítólag ez az egyik legrégebbi finn lakóház. Valamikor az 1700-as években építették és innen élelmezték a püspöki kastély lakóit, aminek a romja a szigetvégén található.

Az uradalom

Aztán megebédeltünk a kocsiban, mert elkezdett esni az eső.
Mire jóllaktunk elállt az eső és a nap is próbálkozott a sütéssel.

Elautókáztunk a sziget végéig. Megtaláltuk a püspöki kastély romját. A srácok szaladgáltak, bámultak minket valami munkások, akik kicsit rendbe rakták a szezonra a romot. Gazoltak, építkeztek.
A romnál van egy stég is, ott kavicsot dobáltak a gyerekek a vízbe, aztán haza jöttünk aludni.

Rom morcos Marcussal

Stég Leventével

Megbeszélést tartanak a srácok