Szászék Finnóban

Az idő nem nagyon akar javulni. Időnként esik, a nap meg néha kisüt.

Tegnap délelőtt piacon voltunk. Szegény Marcus vett a kóstolóból epret, aztán Csipesznek is akart venni, de az eladó ember kicsapta a kezéből, meg még oda is ütött neki. Ezt mondja Marcus, de remélhetőleg nem volt olyan komoly, csak Marcusnak nagyon rosszulesett, de akkor sem értem a dolgot. Lehet, hogy összekeverte Leventével, hogy már sokadjára vesz az eperből, de akkor sem kellett volna csapkodni. Megbeszélni nem tudtuk vele, mert addigra a háttérbe vonult, hallótávolságon kívülre.

Piac után Ferenccel elmentek a gyerekek játszótérre. Kivéve Marcust, ő velem maradt. Rendet raktunk, meg kitakarítottunk. Mióta itt vannak Ferencék inkább programokat csináltunk, nem rendet, úgyhogy már épp ideje volt.

Ma sem volt valami jó idő, de délelőtt elmentünk Kaarinába megmutatni a templomot, meg a püspöki palota romot Ferencéknek. Meg nem áztunk, mert a kocsiban kivártuk, hogy abbahagyja az esést, de a srácok tiszta vizek lettek, mert a térdig érő vizes fűben szaladgáltak.

Délután meg elmentünk Suikilába. Ott is voltunk már néhányszor, egy kis erdő a városban.
Sétálgattunk egy kicsit, hajtottuk a szúnyogokat, mert amióta utoljára ott jártunk kissé elszaporodtak.

Ferenc hívja fel a figyelmemet néhány dologra, ami neki érdekes, vagy jónak találja.
Pl. hogy milyen sokan futnak, gyalogolnak. Ebben a kiserdőben körbe az ösvényen világítás van, hogy télen is lehessen futni, sífutni. Most is sokan futottak, meg gyalogoltak. Síbothoz hasonló botjaik vannak, csak nincs az alján a korong. Ezekkel gyalogolnak. Állítólag így könnyebb. Vagy ezzel hajtják magukat ha görkoriznak.