Apa ma volt Helsinkiben Microsoftos konferencián. Programozóknak szóló előadások voltak, de mivel főleg finnül zajlottak, Apa csak nehezen talált egy-két olyat, ami angolul volt és még érdekelte is. Azért ment, hogy ő is előadást tartson az egyik munkatársával. A programjukat mutatták be. A kollégája tartotta az előadást, amit mindenki értett, kivéve Apát, mert ez is finnül volt. Apa kattintgatott a programban, Kari pedig magyarázott. És intett amikor tovább kellett lépni. (Kari az férfi keresztnév. Ilyen férfi kollégái vannak Apának: Ari, Kari, Ilkka, Szami, Tapani)
Ők meg voltak elégedve az előadással. Sikerült bemutatni és elmondani amit akartak.

Amíg Apa előadott, mi a kohmoi erdőben szánkópályát kerestünk. Kohmo az egyik városrész Marcus sulijától nem messze. A főútról láttuk a szánkópályát, de mire megkerültük a hegyet, meg felmásztunk rá, nem tudtuk, hogy merre keressük. A sétaútról letértünk, aztán megint megtaláltuk, a fiúk leszánkóztak rajta és megtaláltuk a szánkópályát. De nem nagyon tetszett a fiúknak, mert nagyon hepe-hupás volt és ledobta őket a szánkóról. Úgyhogy csak néhányat csúsztak, utána Marcus meg Csipesz inkább legurult a pályán, Levente pedig havat evett.

Gurulnak, Levente pedig eszik

A fiúk másznak fel a hegyre csúszni

Aztán visszamentek a sétaútra és azon szánkóztak. Azon nagyon messzire csúsztak. Jó kis hely volt. A nap szépen sütött, nagyon szép volt az egész erdő.
Reggel -4 fok volt, de felment 1-2 fokra és ma is olvadt, de ott az erdőben az árnyékban nehezebben olvad a hó. Sokan sífutottak rajta, habár már elég jeges.

Erdő

Szóval jót kirándultunk, attól eltekintve, hogy én szétvertem a térdem. Felszaladtam egy sziklás részen, hogy megnézzem merre van ez a szánkópálya, aztán meghallottam, hogy Levente sír, rohantam vissza és egy sziklába bevágtam a térdem. Persze Leventének nem volt semmi baja, csak Marcussal valamin összevesztek, de én meg alig bírtam odavánszorogni. Most nem tudom behajlítani a lábam, pedig azt gondoltam, hogy holnap elmehetnénk kipróbálni a sífutást. Hát majd meglátjuk.

Szóval voltunk otthon.
Most nem volt olyan rohanás, mint októberben. De nem is jutottunk el mindenhová, ahova szerettünk volna, mert betegek lettünk.
Levente kezdte, aztán Csipesz, Anya, majd Marci. Apa megúszta egy kis torokfájással. Mi még mindig köhögünk, taknyosak vagyunk.
Levente 4 napig fulladt, úgyhogy Apa az ügyeletre is elvitte, mert már attól féltem, hogy tüdőgyulladása van. De nem volt, de azért még mindig rendületlenül köhög.
De itt majd biztos gyorsan meggyógyul, mert itt nem szokásuk betegnek lenni.

Az utazás elég fárasztó volt, mert odafelé túl korán kellett indulnunk, visszafelé meg túl későn értünk ide.
Odafelé két csomagunk nem érkezett meg csak 3 nap késéssel, de így legalább egyenesen Szegedre ment, különben úgy sem fértünk volna be velük a Kisöcsémtől kölcsön kapott Suzukiba.

Amerre jártunk tönkre ment a fűtés. Először Papa kazánja, aztán gyomai Mamáéknál kilukadt a radiátor, Keresztanyáéknál is a kazán adta meg magát. A szomszédban csak a gyerek vitte magával a kazánház kulcsát, azért nem volt fűtés, arról nem mi tehetünk.

Azért az elég rosszulesett, hogy olyan hideg, volt meg van is otthon, mint ha itt maradtunk volna. Ez a globalizáció? Vagy a globális felmelegedés? Vagy egyik sem?

Tartottam közvélemény kutatást, hogy ki sírna, ha nem mehetnénk vissza Finnországba. Az eredmény: senki. Marcusnak csak annyi kikötése volt, hogy aki kitalálja, hogy nem mehetünk vissza, az hozza el a cuccainkat.

Ma délután, mikor már csak -12 fok volt, elmentünk sétálni. Nagyon szép minden. A nap is sütött, van egy kis hó is, meg minden csupa zúzmara. Apa kitalálta, hogy menjünk a tengerhez, mert valami furcsa zajok jönnek onnan és be van fagyva az egész, emberek mászkálnak a tetején. Átmentünk a ragadozótehenek földjére, és megcéloztuk a tengert. A ragadozótehenek földje mocsaras, vizenyős terület, de mivel most tiszta jég az egész, lehetett menni rajta nyugodtan. Egész közel jutottunk a tengerhez, amikor Apa átakart vágni a nádason, de az egyik lába beszakadt. Biztos ott valami rothadó iszap meleget csinált és nem lett elég vastag a jég és megmerült a cipője, úgyhogy Csipesszel gyorsan hazajött.
Mi a fiúkkal megtaláltuk a jó utat a tengerig. Fel is mentünk a jégre addig, ameddig még úgy sejtettem, hogy fél méternél több víz nem lehet alattunk. De lehetett látni, hogy ott emberek akármeddig elgyalogoltak, lehet, hogy átmentek a közeli szigetre.
De én inkább elmagyaráztam a fiúknak, hogy kb. mit csináljanak, ha valaki beszakad és maradtunk a part közelében. Majd ha nagy tömeg lesz a jégen, és láthatólag senki nem szakad be és van segítség, ha mégis, vagy valaki léket fúr és látom, hogy milyen vastag alattunk a jég, akkor majd beljebb merészkedünk.
Állítólag van olyan hely, ahol nyáron komp jár, télen meg busz a jégen.
A naplemente nagyon szép volt. A narancssárga 22.000 árnyalatát vonultatta fel félóra alatt. Úgyhogy azért mutatott egy kis szépet a természet, hogy ne legyünk olyan szomorúak, hogy vissza kellett jönnünk.
Meg mostmár itt is csak -5 van és holnap csak -1 lesz és esni fog a hó. Az jó lesz.

Tegnap is, meg ma is nagyon szép idő volt, ezért délutáni alvás helyet csavarogtunk.

Tegnap autóval mentünk egy kicsit, a mellettünk lévő városrészbe. Ott van egy nagyobb domb, amin nincsenek házak, van ott foci pálya, teniszpálya, meg egy játszótér. Ott játszottak a gyerekek egy darabig, aztán felmásztunk a dombra. Elég magas, van rajta egy víztorony. Tetszett a srácoknak, hogy ilyen közelről meg tudnak nézni egy víztornyot, mert ennek nincs oszlopa, hanem szinte a földön van a tartály, mert, hogy a domb már így is a környék fölé magasodik.

Egy BMX-s fickót figyeltünk még egy darabig, aki a dombról száguldozott lefelé, aztán feltolta a bicaját, kicsit pihent, aztán megint le. Kis-lüke Levente ott szaladgált körülötte, művigyor, integetés.

Ma pedig elbicajoztunk a legközelebbi strandra. Itt hátul a sétautakon majdnem odáig el lehet menni, csak egy kicsit kell bicajozni egy nagyobb út melletti kerékpárúton.
Marcus maga tekert, én meg cipeltem a kisebbeket az utánfutóban.

Piros orrú kis Csipesz

A játszótéren játszottak a gyerekek. Aztán próbáltunk segíteni egy óriás pocsolyának befolyni a tengerbe. Levente pedig szedegette ki a jegeket a pocsolyából. Kb. -3 fok volt. Mikor lement a nap, meg jól megfagytunk, elindultunk hazafelé.

Marcus gibbon mászik

Levente meg Csipesz forognak

Gyönyörű napsütéses, cserébe hideg napra ébredtünk. -1 volt még 10 órakor is.
Délben már ebédeltünk, így 1 óra felé el tudtunk indulni kirándulni.
Most tengert kerestünk. Találtunk is egy nagyon szép helyet nem is olyan nagyon messze. Még lényegében Turkuhoz tartozik a hely.
Átmentünk egy Hirvensalo nevű szigetre, onnan egy másikra, letértünk a főútról, autóztunk még 6 km-t és már ott is voltunk.
Először egy kis kikötőt néztünk meg. Már csak két nagyobb vitorlás volt a vízben, a többit kiszedték, ott ácsorogtak az állványokon, sátrakat építettek föléjük. Az árbocok feküdtek sorban a parton.

Így állnak a hajók egész télen, mögöttük fekszenek az árbocok, az egyetlen még
egész vitorlásból most pakolták ki a cuccokat

Marcus valamiért leszaladt egy deszka rácson, amin a hajókat szokták felhúzni, persze megcsúszott, hanyatt esett bele a vízbe. Levente belesétált a tengerbe és belefolyt a gumicsizmájába a víz, Csipesz belement egy pocsolyába, ami elég mély volt, hogy a cipőjébe folyjon a víz. Már legalább 10 perce sétáltunk mire ezeket sikerült végrehajtani. De azt mondták, hogy nem fáznak, mehetünk tovább. Mentünk.

Találtunk egy gyerektábort, amiben persze most senki nincs, viszont van szép tengerpartja és van egy tanösvény is állat és növény ismertető táblákkal.

Part

Ücsörögtünk a parton, távcsővel néztük a szemben lévő sziklán pihenő madarakat. Volt sirály, valamiféle kacsa, meg szerintem kormoránok. Habár a madaras könyvünk azt írja, hogy erre ritkán járnak kormoránok.

Marcus fára mászott, Csipesz köveket dobált a vízbe, meg járt-kelt, Levente kővárat épített, aztán Marcival áthordták az egészet oda ahol mi voltunk. Mikor jól átfagytunk, akkor elindultunk haza felé.

Csipeszke szöszmötöl

Marcus a fán

Kővár építők

Délelőtt bementünk a városba.

Jövőhéten Halloween partyk lesznek és jelmezeket kell gyártani.
Marcus varázsló lesz, Levente pedig denevér.
Ehhez vettünk néhány dolgot Fidánál.

Aztán mentünk a piacra, ott is árulják a sok sütni való tököt töklámpásnak.

A piacról mentünk a folyópartra, mert silakkamarkinat van. Silakka vásár. Egy nagy kirakodóvásár. A folyó mindkét partján van egy csomó sátor mindenféle árusokkal. A silakka az apró hering, vagy ilyesmi. Így mivel ez egy halvásár rengeteg halárus van. Árulnak mindenféle halsalátákat, hallal töltött kenyeret, füstölt halakat. A kajás sátrakban pedig lazaclevest, meg mindenféle sült halat. Ott ebédeltünk.
Az egyik árustól vettünk egy fajta halsalátát. Ez fokhagymás. De sokféle ízesítéssel készítik. Olyan, mint a ruszli. De általában nagyon édesek. Most a bácsi adott kóstolót, mondtam neki, hogy ez túl édes és akkor adott ebből a fokhagymásból, ez egész finom.
Még egyszer a hallal töltött kenyeret kéne megkóstolni, ahhoz még gyűjtünk bátorságot.
Sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, pedig sok érdekes dolgot láttunk. Pl. karikába tekert füstölt angolnát.

Miután megnéztük a vásárt bementünk a vásárcsarnokba, hogy megnézzük megnyílt-e már az Ági boltja.
Ági az a magyar csajszi, akinek az egyik lánya Marcus osztálytársa és Szaud-Arábiából költöztek ide.
Ahogy beléptünk a piaccsarnokba, Edina már ott integetett, hogy odamenjünk. Mert Edinát - akit meg a magyar találkozókról ismerünk - vette fel Ági eladónak. Tud finnül, angolul, meg magyarul. Főnyeremény.
Arab textil dolgokat árulnak a boltban. Ott volt Ági is.
Beszélgettünk velük egy darabig. Sokat röhögtünk. Mondták, hogy rögtön kiderül, hogy nem vagyunk finnek, mert szemben a fodrászok mindig egykedvűen ücsörögnek, ha nincs épp semmi dolguk.
Jó volt kicsit dumálni. Meg mostmár lesz egy hely, ahova bármikor be lehet menni és magyarul beszélgetni.

Késő délután elmentünk kicsit sétálni. 3 perc autókázással egy erdőhöz jutottunk. Egész nagy erdő. Mire odaértünk Csipesz elaludt, mert a délutáni alvás most elmaradt. Apa vigyázott rá, mi meg a fiúkkal bevetettük magunkat az erdőbe.
Kicsit eltévedtünk. Most tényleg. Nem csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk, de azt se nagyon tudtam, hogy merre induljunk. Aztán találtunk egy kék jelzés félét és azon kijutottunk az erdőből az útra, mielőtt besötétedett. Onnan már tudtuk, hogy merre van az autó.
Szegény Levente meg volt ijedve, hogy nem fogjuk megtalálni Apáékat. Próbált B terveket kigondolni, hogy mi lesz ha nem jutunk ki az erdőből, de ott elakadt, hogy nincs nálam telefon.
Marcus az valamiért még mindig bízik abban, hogy majd én kitalálom, hogy merre kell menni. Én meg úgy csinálok mintha teljesen nyugodt lennék, pedig most kicsit be voltam tojva. Nem olyan nagyon nagy az az erdő, de azért lehet olyan útvonalat találni, hogy órák hosszáig tekeregjen benne az ember.
Most csak azért mentünk, hogy megnézzük, hogy érdemes-e odamenni hosszabb időre is. És igen. Nagyon jó, hogy 3 perc autókázásra olyan erdő van, amiben el lehet tévedni. Mármint, hogy olyan nyugalom van, hogy még az autó zúgás sem ad semmiféle támpontot.

Reggel nagyon szépen sütött a nap. Aztán egyszer csak el kezdett zuhogni. Kis idő múlva kisütött a nap, aztán úgy maradt. Úgyhogy ebéd után elindultunk.

Elautókáztunk egy szigetre. Azt se tudom hogy hívják. Kaarina után kellett jobbra fordulni.
Nyugis kis hely volt. Ahhoz képest, hogy nincs más csak sok erdő, egész sokan laknak ott. Végül is nincs messzebb onnan bejárni Turkuba dolgozni, mint Kondorosról Bcsabára és teljes nyugalomban lehet élni. Mondjuk télen, ha leesik egy nagyobb hó, nem tudom hogy ássák ki magukat.

Először megnéztük a strandot. Egész nagy darab tenger tartozott hozzá, nem csak egy folyó szélességnyi.
Nagyon fújt szél. Csipesz aludt az autóban, a fiúk játszottak a játszótéren, meg a parton. Volt ott egy grillezőhely házikóban, azt figyeltük, hogy mikor fogja kifújni a parazsat a tűztérből a szél. De aztán inkább leöntöttük vízzel. Voltak ott lakókocsik felállítva és láthatólag még néhányban laktak. Biztos az ott lakók gyújtották a tüzet.

Körhintáznak a fiúk

Visszafelé megpróbáltunk megtalálni egy helyet, amit őskori partnak jelöltek a térképen. Hogy mi a manó lehet az hogy őskori part, arról fogalmunk sincs. Felautókáztunk egy hegyre, ott mentünk-mentünk, találtunk itt is házakat, aztán már mikor láthatólag nem vezetett tovább az út és egy ház udvarában voltunk, akkor visszafordultunk. Megálltunk az erdőszélén egy helyen, ahol volt annyi hely az út mellett, hogy elférjen mellettünk egy másik autó. Bementünk az erdőbe és megkerestük az őskori partot. Leginkább csak sétáltunk, gombákat nézegettünk, bogyókat ettünk.



Végül két helyre is ráfogtuk, hogy az az őskori part. De valószínűleg a második volt az igazi. Oda út is vezetett. Minden esetre szép kilátás nyílt onnan a völgyre. Nád is nőt a közelben, nyilván még az őskor óta ott növöget. Akkor kezdte mikor még a tenger mosta azokat a köveket. A gyerekeknek ezt mondtuk. És akkor elindulhattunk haza. Majdnem elsőre meg is találtuk az autót.

Ott van a nyírfa alatt az őskori nád. Máskülönben hogy került volna a hegy tetejére?!

Reggel olyan köd volt, hogy emlékezetből vezettem el az óvodáig.
Aztán lassan csak kialakult az idő.

Péntek a hosszú napja Marcusnak.
Már régen mondja, hogy tornaórán egy erdőbe szoktak menni és azt az erdőt szeretné nekünk megmutatni. Úgyhogy most úgy mentünk, hogy ott maradunk erdőt nézni.

Gyalogoltunk két és fél órát. Kicsit eltévedtünk. Vagyis nem eltévedtünk, csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Levente ilyenkor rendszeresen kétségbe esik. Már akkor is kétségbe esik, ha nem látja valamelyikünket, mert lekanyarodott.
Az erdő tele volt gombával. De már nem lepődtünk meg. Csak Csipeszen nevettünk, aki minden gombánál úgy mondja, hogy pomba, mintha most látna először.

Meg azon nevetek mostanában sokat, hogy Csipi nem azt mondja, hogy Anya, hanem azt, hogy Anyám. Ha véletlenül Anyát mond, akkor kijavítja magát. Meg azt mondja, hogy Marcikám.

Kiderült, hogy itt a ház végében van egy közös tároló. Van aki ott tartja a bicaját, vannak ott szánkók, babakocsik. Közös szerszámok, hólapát, fűnyíró, fűszegélyvágó.
Elhoztuk a fűnyírót, hogy a kertünkben ne metszőollóval kelljen levágni a füvet. De úgy látszik, hogy itt is túros a háta a közös lónak. A motorja is nagyon fura hangot adott ki és a kés katasztrófális állapotban van. Úgyhogy visszavittük és a fűszegényvágóval vágtuk le a füvet.

Apa nincs itthon, céges őszi kiránduláson van. Otthon is van mindig céges őszi kirándulás. Otthon két napos. Itt már éjszaka haza várható.
Itt nem messze (10 km) vannak valami vendégházban, ahol van étterem, szauna, almafák, meg középkori hangulat. Ez van írva a hely ismertetőjében.

Gyönyörű idő van már vasárnap óta. Reggel hideg van, 4-5 fok, de délutánra már 17-18. Elrendeltem a délutáni nem alvást. Pihennek egy kicsit a gyerekek, aztán megyünk csavarogni.

Kedden megint itt voltunk a ragadozó tehenek földjén túl.

Csipeszke a kiskosarával, ebbe szoktuk szedni a gombákat

Marcus a botjával, ezt mindig visszük kirándulni

Akkor fényképeztem a sok gombát. Gyerekeket is fényképeztem. Gyalogoltak hősiesen. Csipeszke különböző színekben szerepel a képeken, mert át kellett öltöztetni.
A fiúk azt játszották, hogy lovakkal vannak és nem tudták élesen venni a kanyart, ezért Levente belement néhány lépést a mocsárba. Aztán észrevette, hogy belemegy a víz a gumicsizmájába.

Levente kinyitja a lovaknak a kaput, hogy be tudjanak menni a ragadozó tehenek földjére

Amíg a csizmát vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a Csipesz kisautóján való mászkálásban kikopott az orra, addig Csipesz is belement a mocsárba, csak ő még el is hasalt. Nadrágja tiszta víz lett a pulóvere meg tiszta sár. Átöltöztettem.

Az erdőben egyszer szólt, hogy pisilnie kell, de másodjára már csak bejelentette, hogy pisil. Eredetileg erre számítva hoztam neki pót nadidrágot. Mostmár az következett, hogy Apának szóltam, hogy jöjjön elénk. Ő elviharzott a pisis Csipesszel, mi meg a fiúkkal komótosan haza ballagtunk.

Fiúk az erdőben

Tegnap elaludtak a fiúk a pihenés alatt, úgyhogy csak a boltig mentünk meg vissza.
Főleg, hogy Levente főzőversenyt hirdetett. Először úgy volt, hogy mindenkinek főzni kell, kivéve Csipeszt, de aztán én inkább megkaptam a tanácsadói státuszt.
Levente muffingot sütött, Marci pedig palacsintát. Persze a vége az lett, hogy Apa palacsintát sütött én meg muffingot. De a srácok keverték a tésztát és ők mondták, hogy mi kell bele. Almás palacsinta volt, szőlős túrókrémmel. És almás szőlős muffin. Egész jó lett mind a kettő.

Ma pedig pihenés után elmentünk Hirvensaloba. Turku része, egy sziget. A strandra mentünk. Szépen ki van építve. Mi voltunk ott, meg két lány.
Van egy jó játszótér. A srácok ott játszottak, Csipesz pedig kavicsokat dobált a tengerbe. Kb. másfél órát töltöttünk el ott. Én körbejártam az egészet, meg néztem a sok vadlibát hogy húznak V alakban kb. délnek. Jó volt ott. Nyugalom, a gyerekek szépen eljátszottak. Kicsit pihentem, nem kellett semmivel sem törődni.

Ma Turku Nap volt. Kirakodóvásár a piactéren, színpaddal, pávakörrel. A sétáló utcán is volt egy színpad a gyerek programoknak, találkoztunk Muuminékkal is.
A boltok is nyitva voltak, az egyikben szőnyeg osztás lehetett, mert egy csomóan szőnyegeket cipeltek a vállukon.
A múzeumokban is volt valami akció.
A folyón valami motorcsónak verseny volt, de ilyen kicsi fa csónakok voltak, Köröztek velük a folyón, pattogtak, mint a nikkel bolha. Nekem nem tűnt túl értelmes sportnak.

Ilyenek voltak azok a csónakok

Elvileg este tűzijáték is volt, de arra már nem volt kedvünk elmenni, és az erkélyre is elfelejtettünk kiállni, hogy megnézzük, hogy látszik-e belőle valami. Habár elég sok domb van addig.

A piactéren egy bácsi a fekete berkenyét népszerűsítette. Azt a bogyót, ami itt is nő a hatalmas kertünkben. Tea volt belőle főzve és azt lehetett megkóstolni. Le volt írva róla ott mindenféle, de mivel finnül volt, csak azt értettem, hogy van benne C-, E- meg K-vitamin. Valamelyik nap, Leventével szedtünk egy homokozó vödörnyit és megfőztem szörpnek, mert a boltban direkt nem vettem szörpöt, mert a vizet már nem hajlandóak meginn a gyerekek. Így párnapig nem volt itthon szörp és rájöttek, hogy a víz is innivaló. És most meg örülnek a fekete berkenye szörpnek, pedig kicsit fanyar.

Délután elmentünk a ragadozó tehenek földjére, a nagy lesen is túl az erdőig. Láttunk egy csomó nádat, szennyvíztisztító ülepítő tavát, meg az erdőben rengetegféle gombát. Szerintem láttunk gyilkosgalócát is. Kiváncsi voltam már rá. Nem értem miért eszik meg az emberek, nem olyan nehéz felismerni. Marcus azt mondta, mikor hazaértünk, hogy "ezt nevezem én kirándulásnak". Jó, hogy ilyen kis dolgoknak is tudnak örülni.

Marcus a lesen, naplementével

Ja, az van még, hogy majd 3 hét múlva, mikor Marcinak őszi szünet lesz a suliban, haza ugrunk egy pillanatra. Okt.11-21. Levente már régen nyavalyog, hogy menjünk haza, mindig hiányzik neki valami.
Most azt hirdeti a Malév, hogy akciós jegyei vannak és erre belelkesedtünk, de később kiderült, hogy csak akkor akciós, ha Budapestről indul az ember Helsinkibe és nem fordítva. Úgyhogy azt kilőttük, egy vagyonba kerül 5 ember szállítmányozása.
De erre kitört az általános lázadás és Apának muszáj volt valamit kitalálni, úgyhogy most az a nem egyszerű megoldás született, hogy átkompolunk majd Stockholmba, onnan autókázunk 100 km-t a reptérig és onnan repülünk Pozsonyba. És akkor Apa szerint már majdnem otthon vagyunk. Az még tovább gondolásra vár, hogy hogy fogunk Pozsonyból Békés-Csongrád megyéig eljutni. Ötletek már vannak.

Mikor legutóbb magyar találkozón voltunk, az egyik lány, aki az egyetemen dolgozik, hozott egy papirost, amin egy bácsi által szervezett, ismerd meg jobban Turkut programok vannak.
Vár látogatás, Kézműves Múzeum, Tengerészeti Múzeum, katedrális látogatás.
Ingyenért van és angol idegen vezetéssel.

Ma beneveztünk a várlátogatásra.
Kicsit feltűnőek voltunk ott a sok egyetemista között.
Ráadásul a gyerekek mivel nem értettek semmit abból amit a bácsi mondott, nem nagyon bírtak nyugton maradni. Úgyhogy az lett a módszer, hogy Apát előre küldtük, ő meghallgatta, hogy mit mond a bácsi, addig én az előző terembe nézelődtem a fiúkkal, aztán amíg tovább vonult a csoport addig Apa elmondta, hogy mit hallott. Ez sem működött nagyon sokáig, de a nagy részét megnéztük a várnak, aztán beelőztük a csoportot és kimentünk.
Bóklásztunk egy kicsit a vár körül, aztán hazajöttünk.

Csipike a kéményben

A fiúk furcsa képet vágva a várban

Késő délután lett mire délutáni alvás után végre hajlandóak voltak a fiúk elindulni valahova.
Csak idementünk azoknak a hosszú szőrű barna teheneknek a területére. Úgy van megcsinálva a kerítés, hogy az emberek be tudnak kanyarogni, de a tehenek nem tudnak kijönni. Marcus nem értette, hogy hogy gondolják, hogy itt az emberek útján tehenek járhatnak. Mi van, ha megharapnak valakit. A vérszomjas, ragadozó tehenek. Falkában vadásznak a betévedt sétálókra. Így gondolta Marcus. Ezen röhögtünk, meg azt is elmesélte, hogy ezeknek a ragadozó teheneknek semmiből sem áll átugrani ezt a kerítést, nem érti minek vannak ezek a kanyarok.
Ezen a tehén felségterületen is pallókon kell menni, mint a nemzeti parkban, mert mocsaras, valószínűleg tenger víztől, csak nagyon sekély és benőtte a nád. Elgyalogoltunk egy kilátóig. Alacsony, csak annyi, hogy a nád felett el lehessen látni. Nem messze láttunk egy ugyan ilyet és kicsit távolabb egy rendes lest. Majd elmegyünk odáig is egyszer, csak most már kezdett besötétedni. És még mentünk guberálni.

Nem messze az egyik társasház komplexumnál lomtalanítás céljából hozattak egy konténert. Mindenféle egész jó dolgokat dobáltak bele. Apa azt nézte, hogy most valaki költözik, vagy ez tényleg lomtalanítás.
Volt benne két rendes bicaj, egy gyerek bicaj, igaz annak csak egy kereke volt. Polcok, egy csomó postaláda, biztos lecserélték valamelyik házban, bútor lapok, székek, mindenféle. Elhoztunk egy szőnyeget. Nagy, amilyenek már vannak itthon. Szépen át volt kötve egy madzaggal, biztos valaki kitette így a tárolójába és mostmár megunta tárolni. Tiszta és újnak nézki. Azért majd kisíkálom és megy a játszósarokba. Meg hoztunk egy fa fellépőt, két lépcsős.

Apa meg van fázva, meg különben is olimpiát kellett néznie, úgyhogy leginkább én császkáltam el a gyerekekkel hétvégén.

Itt a környéken egész sok séta út van. Télen ki is lesznek világítva, úgyhogy majd mehetek futkosni.

Tegnap délelőtt elmentünk az egyik irányba, bementünk az erdőbe, megtaláltuk a tengert is az erdő felől megközelítve, a dombra is felmásztunk. Marcus itthon azt mesélte Apának, hogy nagyon sok mindent láttunk.
Ő bicajjal jött, a többieket meg utánfutóval húztam ahol lehetett, mert a tengerpart nagyon köves volt, a meredeken meg visszagurulunk, ha Levente nem száll ki és nem tolja az utánfutót. De tényleg szép helyen jártunk, csak a fényképzőt felejtettük itthon.


Délután elvittük magunkkal, de akkor meg nem annyira szép helyen jártunk. Akkor is csak itt bicajoztunk a környéken, de erre csak krumpli- meg szántóföldeket láttunk, meg réteket. Találtunk egy dombot erdőfélével, de közel vannak a házak és az ilyen erdők általában koszosak, mert sokan járnak oda. És nem olyanok, akik futni, meg kutyát sétáltatni mennek. Hanem akik sörösdobozokat hagynak maguk után. Azért jó nagy, méteres hangyabolyokat láttunk. A hangyákat nem zavarja a kosz.

Ma délelőtt bolhapiacon voltunk a fiúkkal. Az egyik nagy áruház parkolójában vasárnap délelőtt bolhapiac van.
Vettünk néhány eső-cuccot Csipesznek, meg a fiúknak, vettünk Leventének egy bicajos sapkát, mert a régit kinőtte, meg vettünk Csipinek egy ilyen bébi taxit, vagy mit, négykeréken guruló kis autó, amire rálehet ülni és lökheti magát. Van otthon 3, különböző méretben, de sajna egyet sem hoztunk és már ciki volt, hogy itt az udvarban mindig más gyerekéével mászkál.
Különben sem tudom, hogy kell ezt pontosan kezelni, mert ezek a fingek kint hagyják az összes játékukat a játszótéren. Van húsz homokozó lapát, meg szita, meg gereblye, meg vödör, meg mindenféle. Ez még csak oké lenne, mert ilyenünk nekünk is van, bedobtuk a többi közé és akkor minden gyerek játszik azzal, ami a kezébe kerül. De ezekkel a bébitaxikkal, meg egyéb egyedi játékokkal mit kezdjek? Attól félek, hogy valamelyiket összetöri az én gyerekem, aztán meg sunyítunk, vagy mi.
Tegnap pl. Levente összetörte a játéktartó konténert. Volt kint egy lukas aljú, repedt oldalú, műanyag konténer, de arra még jó volt, hogy ezt a sok homokozó játékot bele lehetett tenni. Valamelyik gyerek félig megpakolta homokkal. Levente meg a fejébe vette, hogy kiborítja a homokot. Mondtam neki, hogy hagyja a fenébe, mert össze fog törni az a nyavalyás konténer. Nem hagyta, aláásott, akkor már felborult, de még nem borult ki belőle a homok, tovább akarta borítani, persze az egész ripityára tört.
Leszidtam, bőgött, bejöttünk. Aztán még este kidobtam a szemétbe, ma délelőtt meg Apa szólt a gazdájának, hogy összetörte a konténert a gyerek, majd veszünk valami játéktárolót. Most vehetek 8 euroért egy ládát a lukas, repedezett vacak helyet.
És tuti, hogy Szász Levente kezében még néhány dolog tönkre fog menni.
Olyat is gondolok, hogy ha féltik, vagy nem akarják, hogy a más gyereke játszon vele, akkor pakolják el, de azért csak idegesít, ha valami tönkre megy, ami a másé.

Délután megint elmentünk bicajozni egy harmadik irányba, amerre boltba is szoktunk menni. Ha követjük a sétautat, egy gyalogos hídon át lehet menni a másik erdőbe. A híd egy forgalmasabb út fölött van. Ezt akarta Levente megnézni.
Marcussal már jártunk arra egyszer, mikor futottam. Mert mikor megyek futni (már voltam kb. 3-szor, de lehet, hogy 4-szer), akkor Marcus jön velem bicajjal. Mert a bicajozási igénye kielégíthetetlen. Itt cirkulál egész nap a játszótér körül, őrült sebességgel és nem akarja megérteni, hogy lassabban kéne menni, mert el fog ütni valakit.
Szóval a gyalogos híd felé mentünk, dimbes-dombos terepen. Levente hol tolta az utánfutót, hol meg Csipesszel együtt huhúzott, mert zúgtunk le a lejtőn. Csipi nagyon élvezte. Az összes haja égnek állt a menetszéltől és egyfolytában mondogatta, hogy huhú. Aztán találtunk egy csúszdát, meg tornázkodós ferdepadot, meg ilyeneket, hogy a futók más tagjaikat is megtudják mozgatni. Ott bohóckodtak a gyerekek egy darabig, aztán haza huhúztunk.

Este még szivárványt néztünk. Nem esett az eső, csak a felhőkön egy nagyon szép szivárvány keletkezett. Most még csak 1/4 9 volt.
Marcus azt mondta, hogy Magyarországon 7 év alatt, kétszer látott szivárványt, itt pedig 5 hónap alatt látott kétszer. Ez nem tudom mit jelent. Biztos már ezért megérte eljönni.

Hát ennél a valóságban sokkal szebb volt, élesen látszódtak a szinek mindenhol.

A másik fele is megvolt, csak nem fért bele a képbe.

Délelőtt kicsit sétáltunk, mert épp nem esett.

Tegnapelőtt 27 fok volt, de ma meg már megint csak 17. Pedig azt mondták, hogy itt júliusban van nyár.

Megnéztük, hogy holnap hol lesz majd a piac, meg a sétálóutcát. Vettünk egy rendes térképet a szigetekről.

Délután meg a hajókat néztük meg. A szokásos. Finn hattyú, hadihajók, sok vitorlás a vendég kikötőben. Jégkrém.

Mi már nem nézzük olyan lelkesen, de Mamáéknak tetszett. Mi azt néztük, hogy milyen virágokat ültettek, meg mit csinál a katicabogár, meg mit eszik a barázdabillegető.

Meg milyen kafa kajakban eveznek ott ketten.

Meg persze mi is megnéztük azért azt a sok jó vitorlást, hogy milyen jó lenne kipróbálni, vagy venni egy jahtot a házunk árán, meg némi kölcsönből.

Marcusnak ez tetszik

Az idő nem nagyon akar javulni. Időnként esik, a nap meg néha kisüt.

Tegnap délelőtt piacon voltunk. Szegény Marcus vett a kóstolóból epret, aztán Csipesznek is akart venni, de az eladó ember kicsapta a kezéből, meg még oda is ütött neki. Ezt mondja Marcus, de remélhetőleg nem volt olyan komoly, csak Marcusnak nagyon rosszulesett, de akkor sem értem a dolgot. Lehet, hogy összekeverte Leventével, hogy már sokadjára vesz az eperből, de akkor sem kellett volna csapkodni. Megbeszélni nem tudtuk vele, mert addigra a háttérbe vonult, hallótávolságon kívülre.

Piac után Ferenccel elmentek a gyerekek játszótérre. Kivéve Marcust, ő velem maradt. Rendet raktunk, meg kitakarítottunk. Mióta itt vannak Ferencék inkább programokat csináltunk, nem rendet, úgyhogy már épp ideje volt.

Ma sem volt valami jó idő, de délelőtt elmentünk Kaarinába megmutatni a templomot, meg a püspöki palota romot Ferencéknek. Meg nem áztunk, mert a kocsiban kivártuk, hogy abbahagyja az esést, de a srácok tiszta vizek lettek, mert a térdig érő vizes fűben szaladgáltak.

Délután meg elmentünk Suikilába. Ott is voltunk már néhányszor, egy kis erdő a városban.
Sétálgattunk egy kicsit, hajtottuk a szúnyogokat, mert amióta utoljára ott jártunk kissé elszaporodtak.

Ferenc hívja fel a figyelmemet néhány dologra, ami neki érdekes, vagy jónak találja.
Pl. hogy milyen sokan futnak, gyalogolnak. Ebben a kiserdőben körbe az ösvényen világítás van, hogy télen is lehessen futni, sífutni. Most is sokan futottak, meg gyalogoltak. Síbothoz hasonló botjaik vannak, csak nincs az alján a korong. Ezekkel gyalogolnak. Állítólag így könnyebb. Vagy ezzel hajtják magukat ha görkoriznak.

Szinte mindenki tud valamilyen szinten angolul.

A piacon a kedvenc halas nénink is jól beszél. De ma sem voltak kint, és egy másik helyen vettünk már múlt héten is halat, ott négy fickó árul és abból hármat hallottam angolul beszélni és mind a három jól nyomja. Múlt héten az egyik elmesélte, hogy az ő unokatestvére magyar és tudja azt, hogy köszönöm, meg csókolom. Ma egy másik szolgált ki, az fülelt, hogy mit beszélünk Leventével, aztán megkérdezte, hogy mi milyen nyelven beszélünk. Mindig megörülnek mikor kiderül, hogy magyarok vagyunk.

Mikor itt még felújítás volt, összekentem a kabátomat a frissen festett ajtóval. Megkerestem a festőt, hogy kérjek tőle hígítót. A néni is tudott angolul, akinél festett a festő, meg a festő is tudott angolul. Habár először azt hitte, hogy kártérítést követelek, de aztán elmagyaráztam, hogy hígítót.

Apa vett egy digiboxot, ami átalakítja a falból jövő jelet, hogy a tv értse, így mostmár nézhetjük a tévét. Az az érdekes, hogy itt semmilyen felnőtteknek szóló adást nem szinkronizálnak. Feliratozzák és kész. Így rá vannak kényszerítve, hogy megtanuljanak angolul, ha nem akarnak egyfolytában olvasni, mert van olyan adó, ahol az adások nagy része angol.

Délelőtt Ekotoriban voltunk. A gyerekek már kezdenek lázadni, hogy mindig Ekotoriba járunk. Vettünk 3 széket, mert már unjuk a gép előtt kuporgást és akarunk asztalt venni, de az most nem volt, viszont volt 3 egész jó szék és azokat gyorsan megvettük, mondván, hogy jó lesz majd ha lesz asztalunk.

Meg Csipesz kapott egy játék babakocsit. Az Ekotoriban, meg azóta is állandóan azt tologatta/ja.

Csipeszke az udvaron

Az ebéd kuha volt. Amíg elkészült az ebéd a gyerekek lent maradtak az udvaron. Mostanában sokszor lemennek, vagy lent maradnak, ha valahonnan haza jövünk. Tiszta beton az egész, néhány növénnyel, de azért jól elszórakoznak.

Így nézte ki sütve a kuháink

Délután későn ébredtek a gyerekek, pedig erdőbe akartunk menni. Úgyhogy összepakoltunk vacsorára valót, meg sütöttem muffingot (így hívják a fiú) és kimentünk az erdőbe vacsorázni. 1/2 10-kor megy le a nap, ráértünk.
Szépen sütött a nap, két mókus felségterületén vacsiztunk. Ott ugráltak fáról-fára. Ők tobozt rágicsáltak.

Esznek a Szászok

Délután az ovi Vappu partyján jól érezték magukat a fiúk. Lovagok és hercegnők volt a téma, de azért volt egy sárkány is. Táncoltak, fánkot ettek és forralt bort ittak. Legalább is Marci azt mondja, hogy olyan íze volt. Kaptak egy-egy nagy lufit, de sajnos a Marcié elrepült, mert leszakadt a madzagjáról.

Ovi után elmentünk sétálni. Találtunk megint egy kis erdő darabot itt a városban. Gyönyörű idő volt. Kb. 24 fok.



Mikor haza akartunk jönni, nem engedtek be minket az utcába, mert a közeli parkban gyülekeztek az egyetemisták és egész az utcánkig ért a tömeg. Mikor Apa haza jött megvacsoráztunk, aztán elmentünk megnézni ezt a vapput.

Azt olvastam az interneten, hogy inkább április 30-án szoktak bulizni és május 1. az már szoldídabb. Majd holnap meglátjuk. Minden esetre a mai célkitúzés az általános lerészegedés lehet. Korra és nemre való tekintet nélkül mindenki iszik.

A mondás az, hogy ez tavasz köszöntő ünnep.

Úgy kezdődik, hogy itt a parkban összegyűlnek az egyetemisták. Mármint mindenki aki valaha is egyetemista volt. A végzősök kapnak egy fehér sapkát és ide a parkba mindenki abban jön. Itt valaki mondott egy beszédet, aztán a tömeg nagyrésze levonlut a folyóhoz, a többi szétszéledt és az egész várost ellepték a fehérsapkások. A nyolcvan évesektől kezdve a mai egyetemistákig. És közben mindenki iszik. Általában pezsgőt, de később már nem válogatnak. Közben konfetti, szerpentin, álarcok és minden más, ami szilveszterkor szokásos nálunk. Piknikeznek a folyóparton meg a parkokban, minden kocsma és kávézó dugig van. Kb. úgynézki, mintha a mi Május 1.-énket összeadnánk a szilveszterünkkel.

Nézzük, hogy szórakoznak a mai fiatalok, úgy látom, úgy mint mi annak idején

A fiúk is vettek durrantós szerpentin kilövőt, sprays szerpentint, meg olyan dudát amelyik kikunkorodik ha megfujják.

Durrantós szerpentin kilövés este 9-kor vaku nélkül

Ovi után elmentünk a gyerekekekkel egy újabb használt boltba. Ez most valami üdvhadsereges bolt volt. Vettünk sötétítő függönyt, mert Apa addig nem hajlandó lámpát szerelni a nappaliba, amíg nincs függöny, mert zavarja, hogy belátnak a szemben lakók.

Aztán megnéztük Marcus leendő suliját. Turku International School. Egy panel rengeteg közepén egy különben egész szép kis épület. Egy rendes finn iskola is van mellette, meg egy játszótér focipályával. Úgylátszott a játszótéren megjelenteken, hogy nem a legmenőbb környék lehet ez. Remélem vigyáznak majd rendesen a tanítónénik a kis elsősökre.

Megnéztünk ma is egy tavat. Szép, nagy tó. Egy őrült finn ott fürdött benne, aztán úgy fürdőgatyában pecázott. Elég jó idő volt. Lehetett akár 15 fok is. A víz is biztos volt 5 fokos.

A fiúk köveket dobáltak a vízbe. Csipeszke is próbálkozott a dobálással. Fadarabokat szedett és az ejtegette magaelé.

Gyerekek a tónál

Levitték a gyerekek a szemetet. Szelektálnak.

Délelőtt elmentünk a piacra a gyerekekkel. Vettünk almát, banánt, mandarint, uborkát meg sárgadinnyét. Mikor rágták a fülemet, hogy vegyünk dinnyét, először jöttem az otthon már bevált szöveggel, hogy nem most van a szezonja. De aztán be kellett látnom, hogy Finnországban nincs dinnyeszezon és azóta vettünk már néhány dinnyét. Costaricai. 1 euro darabja. Majd ha lesz magyar akkor azt veszünk. Egyenlőre magyarból még csak valami kis kerek, zöld izéket láttam, amit valami kis káposztának azonosítanék be, ha nem lennének olyan sötétzöldek. Meg magyar kínai kelt lehet még kapni. Péter kérdezte, hogy akkor most magyar, vagy kínai?

Az itt a szokás, hogy a gyümölcsökből műanyag tálkára kitesznek darabkákat kóstolásra. Na az én gyerekeim végig zabálják az egész piacot. Amit ma csináltak az már kicsit ciki volt. Szerintem Levente már nem a kóstolásra szánt szőlőt dézsmálta. Legalábbis elég furcsán nézett rá az eladó.

Az a zöld a bal-felső sarokban a magyar káposzta, vagy mi

Azok a gyümölcsök meg zöldségek amiket általában szoktunk venni, itt a piacon egész kedvező árban megkaphatók. Ma az almát 1,20-ért vettük, a többit 1 euroért.

Délután megnéztük kívülről a Kézműves Múzeumot. Volt egy nagy tűzvész 1827-ben, amikor a város jelentős része leégett. Egy dombon megmaradtak a házak és most az skanzen jellegűen kialakítva a múzeum része. Néhány kis utca kb. 20 házzal. Majd nyáron lesz érdemesebb megnézni, mert mikor már elég sok túrista van, akkor a házikókban működik néhány műhely, a többi meg boltként szolgál.

Aztán elmentünk Apáért és autókáztunk egy kicsit. Kezdenek nyavajogni a fiúk, hogy nincs társaságuk, ezért terveztem mára egy kicsit több programot, hogy történjen valami. Habár eddig is igyekeztem mindig valami újat kitalálni. Apa most már talán befejezi azt a munkát amit otthon kellett volna és akkor többet tud velünk lenni. Ma is kicsit hamarabb el tudot jönni és így együtt mentünk kirándulni.

Van itt a tengerben egy csomó sziget Turku környékén. Majd egyszer körbejárjuk az egészet, most az egyiket körbe autóztuk. Egy helyen megálltunk kicsit sétálni a hegyen. Nagyon érdekes itt a talaj az erdőkben. Gránitból, vagy miből vannak itt a hegyek. Keresztanya mondta, csak elfelejtettem. A lényeg, hogy termőréteg alig van, vagy pucér kövek vannak fenyőfákkal meg nyírfákkal, vagy mohás, zuzmós szőnyeg. Nagyon érdekes, ahogy lépked az ember és nagyon puha szőnyeg van a lába alatt. Vagy pedig ropog a zuzmó, mint a hó. Kb. 15 féle mohából és zuzmóból van ez a szőnyeg. Én ennyiféle mohát meg zuzmót még nem láttam. Ez a kőzet nem engedi át a vizet, úgyhogy bárhol, a hegy tetején is lehet egy kis mocsár.

Erdő mohával és zuzmóval

Szőnyeg áfonyával

Akik ezek a szigeten laknak nagy mázlisták. A sziget közepén van egy nagy tó, körbe meg ott a tenger. Szép helyen laknak. Megnéztük mind a két vizet. Még egy kis templomocskát is megnézhettünk volna, de a fiúk addigra elfáradtak.