Elautókáztunk egy szigetre. Azt se tudom hogy hívják. Kaarina után kellett jobbra fordulni.
Nyugis kis hely volt. Ahhoz képest, hogy nincs más csak sok erdő, egész sokan laknak ott. Végül is nincs messzebb onnan bejárni Turkuba dolgozni, mint Kondorosról Bcsabára és teljes nyugalomban lehet élni. Mondjuk télen, ha leesik egy nagyobb hó, nem tudom hogy ássák ki magukat.
Először megnéztük a strandot. Egész nagy darab tenger tartozott hozzá, nem csak egy folyó szélességnyi.
Nagyon fújt szél. Csipesz aludt az autóban, a fiúk játszottak a játszótéren, meg a parton. Volt ott egy grillezőhely házikóban, azt figyeltük, hogy mikor fogja kifújni a parazsat a tűztérből a szél. De aztán inkább leöntöttük vízzel. Voltak ott lakókocsik felállítva és láthatólag még néhányban laktak. Biztos az ott lakók gyújtották a tüzet.
Körhintáznak a fiúkVisszafelé megpróbáltunk megtalálni egy helyet, amit őskori partnak jelöltek a térképen. Hogy mi a manó lehet az hogy őskori part, arról fogalmunk sincs. Felautókáztunk egy hegyre, ott mentünk-mentünk, találtunk itt is házakat, aztán már mikor láthatólag nem vezetett tovább az út és egy ház udvarában voltunk, akkor visszafordultunk. Megálltunk az erdőszélén egy helyen, ahol volt annyi hely az út mellett, hogy elférjen mellettünk egy másik autó. Bementünk az erdőbe és megkerestük az őskori partot. Leginkább csak sétáltunk, gombákat nézegettünk, bogyókat ettünk.
Végül két helyre is ráfogtuk, hogy az az őskori part. De valószínűleg a második volt az igazi. Oda út is vezetett. Minden esetre szép kilátás nyílt onnan a völgyre. Nád is nőt a közelben, nyilván még az őskor óta ott növöget. Akkor kezdte mikor még a tenger mosta azokat a köveket. A gyerekeknek ezt mondtuk. És akkor elindulhattunk haza. Majdnem elsőre meg is találtuk az autót.
Ott van a nyírfa alatt az őskori nád. Máskülönben hogy került volna a hegy tetejére?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése