Szászék Finnóban

Iskolába kellett menni Marcuséknak. Szegény nagyon utálta. Örült, hogy pénteken vége van a hosszú napnak és most még szombaton is iskolába kell menni.
De aztán úgy jött haza, hogy nagyon jó volt. Nem voltak megtartva az órák, hanem inkább csak játszottak. Először mindenki felírta egy cédulára, hogy honnan jött, aztán sorjátékokat játszottak egy torna teremben, az udvaron is játszottak, később a cédulákat felragasztották egy nagy világ térképre.

Amíg a gyerekek iskolában voltak, a szülőknek beszélgetéseket szerveztek. Apa vitte Marcust, és ott maradt ezekre a beszélgetésekre.

Először kávézás, teázás volt, aztán szülői munkaközösség szerű (itt PTA) megbeszélés. Milyen pólókat csináljanak az iskola logójával, nemzeti-ételes főző partyt akarnak tartani belépővel, az iskola javára, arra lehetett jelentkezni annak aki főz valamit. Milyen legyen a Halloween party a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve. Meg ilyesmi. Kérték, hogy aki tud, az küldjön 20 euro-t a szülői munkaközösségnek, de a póló eladásból is valamennyi pénz, és a főzős buli bevétele is a PTA-nak megy. Tavaly főleg könyveket vettek, de a múltkor a tengerparti grillezős bulit is a PTA szervezte és még szeretnének ilyen lehetőségeket teremteni, hogy a szülők a szülőkkel, és a tanarak a szülőkkel tudjanak találkozni.

Utána pedig a "kultúr sokk", kinek milyen tapasztalatai, problémái vannak a finn élettel kapcsolatban.
Az első felszólaló (talán a Dominikai-Köztársaságból származó hölgy) két témát vetett fel. Az első, hogy szerinte nagyon lazán vannak besorolva a filmek olyan szempontból, hogy hány évesek nézhetik meg. Olyan kategóriák vannak, hogy 11 éves kor alatt nem ajánlott, meg 15 éves kor alatt nem ajánlott. És szerinte nagyon durva filmek is vannak azok között, amik 11 éves kor alatt nem ajánlottak ő nem szívesen engedi a 13 éves gyerekének, hogy ilyen filmeket megnézzen. Erre nem tudom mennyien reagáltak, én azt gondolom, hogy adjon hozzá akkor hármat, nem tudom miért kell ebből gondot csinálni.
A másik népszerűbb téma amit felvetett, hogy miért isznak annyi alkoholt a finnek. Őt ez zavarja.
A finnek azzal védekeztek, hogy ők nem isznak sokat, mert hét közben egyáltalán nem isznak, csak péntek estétől vasárnapig. Az igaz, hogy akkor általában nem a szolid iszogatás a cél, hanem a berúgás. De sajnos a finnek csak akkor tudnak feloldódni, barátkozni, ha alkohol hatása alatt állnak.
Egy arab származású fickó is felszólalt, hogy neki az a problémája, hogy úgy veszi észre, hogy nem néznek rá jó szemmel egy-egy buli alkalmával, mivel ő nem iszik alkoholt. Eleinte még eljárt bulikba, de egyszerűen kiközösítették, mert nem ivott, ezért már inkább el sem megy. Erre egy-két finn hölgy is felszólalt, hogy ők sem isznak alkoholt és még sem szokott ez probléma lenni. Az egyik finn férfi ember arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg egy nőnek jobban elnézik ha nem iszik, mint egy férfinak. Egy másik arab fickó azt mondta, hogy ő azt szokta csinálni, hogy vesz a buli elején egy siderit (gyümölcsös 4,5% körüli alkoholos ital) és azzal mászkál egész idő alatt, ha valakivel koccintani kell azt mutatja fel, ha valaki meg akarja hívni egy italra, akkor is meg tudja mutatni, hogy neki pont tele van még a pohara. De ez a megoldás nem tetszett a másiknak. Nem érti, hogy miért nem tudják a finnek egyszerűen elfogadni, hogy ő nem iszik. Meg arra a megállapításra jutottak, hogy valószínűleg a társasággal is baj van, mert más körökben azért ennyire élesen nem szokott jelentkezni ez a nem-ivás probléma.

A harmadik téma az volt, hogy mit csináljunk akkor, ha rászállt a gyerekünkre a többi gyerek és állandóan szekálják.
Érdekes tapasztalatok vannak. Az egyik (arab) apuka azt mondta, hogy ő szólt a tantónéninek, mikor az ő gyerekét egy másik állandóan bántotta, de a tanítónéni azt mondta, hogy ő nem avatkozik ebbe bele, intézze el ő maga. De ő meg nem akart odamenni egy kis gyerekhez, és számon kérni, mert nem akarta, hogy annak a gyereknek örök életére komplexusai legyenek az arabokkal szemben. Főleg , hogy egy (arab) barátja, ugyan ebben a szituációban odament a kisgyerekhez és szépen megkérte, hogy hagyja békén a gyerekét, és másnap kiment hozzá a rendőrség, hogy miért bántotta a gyereket.

Azt mondták még, hogy a 90-es években volt egy gazdasági válságocska itt Finnországban és mióta fellendülés van, nagyon sokat dolgoznak a finnek és nem tudnak foglalkozni a gyerekeikkel annyit amennyit kellene és próbálják áttestálni a nevelést az iskolákra. (Mintha hallottam volna már valahol ezt a dumát, olyan magyarosan hangzik.)

Másrészt azt olvastam, hogy az iskolákban nagyon laza a fegyelem. Ezt tapasztaljuk is, hogy Marcuséknak sem szólnak, hogy jó lenne ha egy helyben ülnének, hanem szaladgálnak össze-vissza óra közben. A füzetébe is firkál ide-oda, nem fontos, hogy valami rend legyen körülöttük. Otthon is szabadjára vannak engedve a finn gyerekek. És ez itt állandó vita téma, hogy ez így jó, vagy nem.

Mondjuk én nem tudom, hogy otthon manapság milyen fegyelmet követelnek meg pl. az elsősöktől. Csak ahhoz tudok viszonyítani, amikor még én voltam elsős, meg láttam egy-két bemutató tanítást, amikor Marcusnak iskolát kerestünk. És csak remélni tudom, hogy ha nagy is az eltérés, Marcus alkalmazkodni fog jövőre az otthoni követelményekhez.