Szászék Finnóban

Reggel megpróbáltunk valamit kitalálni, hogy mit csináljunk ma.
Mikor felkeltünk sütött a nap, jó kis kiránduló idő volt. Mondtam, hogy menjünk el Uusikaupunkiba, az egy kis város nem messze, amit már régen szeretnénk megnézni. Mire megreggeliztünk jobbról már be volt borulva. De balról még éppen sütött a nap.
Pont ezt nem szeretem itt, hiába nézek ki az ablakon és látom, hogy süt a nap, egy óra múlva már lehet, hogy zuhogni fog. Tehát muszáj megnézni az interneten, hogy megtudjam milyen idő van.
Most is azt mondták, hogy délután esni fog az eső és nagy szél lesz.
Mire ezt megnéztem már balról is beborult, úgyhogy azt gondoltuk nem megyünk el csak a bolhapiacig. Bicajos gyerekülést akarunk venni. De nem sikerült, az egyetlen ami a piacon volt, ott jött velünk szembe az új gazdája kezében.
Augusztus végéig egy nagy bevásárló központ kinti parkolójába van a piac, szeptembertől pedig leköltözik a fedett parkolóba. Mire kijöttünk a piacról már esegetett. Mikor haza értünk sütött a nap, kint maradtak játszani a gyerekek, de 5 perc múlva el kezdett zuhogni és azóta is zuhog és óriási szél van. A zászló rúd is lengedezik.

De olyan jó kis vihar mint otthon szokott lenni, az itt még nem volt. Se nem villámlik, se semmi égzengés. Apa nem értette, hogy Marcival mit nyavalygunk ezen, miért hiányzik nekünk a vihar.
Hát azt mi sem tudjuk. Az olyan otthonos lenne, ha jönne egy olyan rendes vihar.

Tegnap középiskolás osztálytalálkozóra mentem volna, ha otthon lettünk volna. Pedig már a két évvel ezelőttin sem voltam, mert akkor meg épp Csipesz született. Na, majd legközelebb.
Az osztályfőnöknek készült egy fényképalbum, amiben az osztály tagjainak jelenlegi állapota van rögzítve. Családi képet kellett küldeni hozzá. Múlt hétvégén próbáltunk hozzá képet csinálni. Először megkértük a szomszéd hölgyet, akivel nem beszélünk közös nyelvet, hogy fényképezze le a családot. Akkor Levente szabotálta a fényképezést, aztán időzített képeket csináltunk itthon, meg később kirándulás közben az erdőben. Túl sok értelmes nem sikerült. Végül egy olyat küldtem el, amelyiken legalább Apával viszonylag jól nézünk ki, a gyerekek úgyis megnőnek. Mi meg már sokkal szebbek nem leszünk. Ime.

Levente művigyor, Marcus nem akarta, hogy lehúzzam a a fejéről a kapucnit

Osztálytalálkozó helyett tegnap délután elmentünk még kicsit sétálni. Ettünk sok áfonyát, meg gombákat nézegettünk.

Csipesz tiszta maszat és lila a szája a sok áfonyától

Ezek meg nem tudjuk mik voltak, moha kinövések, vagy gombácskák