Ma volt a Christmas Party a suliban.
A Marcusék iskolájának, ami Turku International School meg a mellette lévő Normal Schoolnak ugyanaz az igazgató bácsija. A 7.-8. osztály a TIS-ből odajár a Normali Kouluba, Marcusék is ott ebédelnek. A Karácsonyi Ünnepély is ott volt megtartva.

A műsor előtt közös glögi ivást rendezett a Szülői Munkaközösség.
Most először volt olyan rendezvény, ahol nagyjából minden szülő megjelent. Az őszi tengerparti partyn meg a Halloweenen is mondjuk Marcus osztálytársainak a fele jelent meg a szüleivel. Gondolom más osztályokból is hasonló volt az arány. És most nagyon érdekes volt látni, hogy mennyiféle náció képviselője gyűlt össze. Európa minden csücskéből, Afrikából, Ázsia különböző helyeiről. De biztos Amerikából is vannak mindenfelől. Az biztos, hogy Marcus egyik osztálytársa Kanadából jött, bár Ági azt mondja, hogy az anyukája tájul beszél, meg úgy is néz ki.

Az 1. a 3. és az 5. osztály adta a műsort.
Közös énekléssel kezdődött. Nagyon szépen énekelt a sok gyerek együtt, egy tanárnő pedig zongorán kísérte őket.
Utána jöttek Marcusék. Hóembernek voltak öltözve nagyjából. Elénekelték a "Hull a pelyhes fehér hó" angol változatát, utána pedig elmondták a Pufók hóember esetét, akinek egy éhes nyúl megette a répaorrát. Mindenkinek volt répaorra, amibe a végén beleharapott.
Szerintem nagyon aranyosak voltak.


A harmadikosok is jók voltak, csak ők nem sok mindent mondtak, hanem magnóról ment a szöveg, ők meg eljátszották.
Utána megint közös éneklés, majd az ötödikesek műsora. Valami postásról meséltek és közben rajzok voltak kivetítve mögéjük.

Mindent összevetve, Marcusék voltak a legjobbak, főleg korukhoz képest.

A műsor után beszédet mondott a Szülői Munkaközösség vezetője. Egy arab fickó az Unicefről beszélt, és hogy miért dobáljunk a perselyébe pénzt. Aztán az igazgató bácsi is beszélt.
Három hölgynek virágot is adott. A finnek nem kezet fognak és puszit adnak ilyenkor, hanem megölelik egymást. Az igazgató bácsi átadta a virágot, aztán szélesre tárta a karjait, kicsit oldalt billentette magát, hogy a jobb keze magasan legyen és elérje a másik vállát és így átölelték és meglapogatták egymást. De ezt csinálják az utcán is, ha jó baráttal találkoznak.
Az ünnepély közös énekléssel zárult.

Utána beszélgettünk még egy kicsit ezzel-azzal. Marcusnak van egy osztálytársa, akinek az öccse Levente csoporttársa. Mondjuk azokkal nem lehet beszélgetni.
De kiderült, hogy Levente egy másik csoporttársának a tesója is odajár a suliba. Most annak a szüleivel beszélgetett Apa egy kicsit.
"Igen, kicsit nehéz a suliban eleinte, ha a gyerek nem beszéli a nyelvet, mikor ők HongKongban laktak és beadták a suliba a lányukat, neki is nehéz volt, de aztán belejött." Meg ilyesmi.
Meg Ágival beszélgettünk, hogy hogy megy a bolt.
Aztán hazajöttünk.

Délelőtt vettünk egy kis fenyőfát Apával a piacon. 10 euro volt egy kb. 1 méteres luc fenyő, vagy milyen. Elég ritkásan vannak az ágai. Majd otthonra szerzünk valami nagyobbat.

Csipesznek az a szeme, amelyik tegnap rosszabbul volt, most jobban van, de a másik, amelyiknek tegnap semmi baja nem volt, mostmár piros. De hátha holnapra az is jobban lesz.

Apa beszélt a tanítónénivel.
Azt mondta (a tanítónéni), hogy szerinte nem olyan rossz a helyzet.
Matekból nagyon jó Marcus. Azt elfelejtette Apa megkérdezni, hogy miért kell extra matekra járni. Tehetséggondozás, vagy felzárkóztatás? Vagy a nyelvi problémák miatt?
Angolból sem olyan rossz a helyzet. A szó teszten is 3 szót tudott az 5-ből.
(Mert azóta már kiderült, hogy az volt a szó teszt, hogy mondott nekik 5 szót a tanítónéni és le kellett írniuk. Már én is megtaláltam a füzetében, mikor múlt héten kirámoltam az iskolai asztalát.)

Szóval szerinte már sok mindent ért, csak a beszédet kellene gyakorolni.

(Tegnap az derült ki, hogy van egy csomó szó, amit tud, mert már annyiszor hallotta, de nem tudja, hogy mit jelent.

Azt mondta, mikor tegnap olvasott a magyar olvasókönyvből: What do you see? Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Nem tudta. Megmondtam, most már tudja.
Egy csomó szónak ő tudja a rendes kiejtését, én meg tudom, hogy mit jelent. Ketten már ellennénk az iskolában.)

Kaptak a tanítónénitől olvasnivalót.
Nincs olvasó könyvük, hanem a suliban van egy kis füzetsorozat, abból tanulnak olvasni. A tanítónéni elolvassa nekik, aztán a témával kapcsolatban kapnak fénymásolt oldalakon feladatokat.
Ezt nagyon utálom, mert elmondani nem mindig tudja Marci, hogy miről szólt, amit a tanítónéni olvasott, és így nehéz segíteni neki, hogy nem tudom, hogy mihez tudná kötni azokat a szavakat, amiket gyakorolni kell.
Most legalább már látom, hogy milyen füzetecskékről van szó. A szókincsük egymásra épül. Mindegyikben egy rövid történet van lerajzolva és a képek alá egy-egy mondat van írva. Az elsőben pl. csak nevek, hogy bemutassák a szereplőket. Egy család, a következő füzetekben minden történet róluk szól. Egy-egy történet néhány szót gyakoroltat. Általában a fénymásolt oldalakon is azok a szavak szerepelnek. Mivel angolul nem kiejtés szerint írnak, muszáj a gyerekeknek minden egyes szónál megtanulni, hogy milyen betűkből állnak.

Szegény Marcus, meg keveri. Ha magyarul olvassa, hogy to, akkor is azt mondja, hogy tu és ha látja, hogy az van odaírva az angolban, hogy a, akkor azt mondja, és nem bírja megjegyezni, hogy ott az angolok azt mondják, hogy ö, főleg, hogy máskor meg nem azt mondják ugyanerre a betűre.
Meg ilyenek. Nem könnyű két nyelven megtanulni olvasni, egyszerre.
Majd meglátjuk mi lesz a vége.

Apa szerencsésen megérkezett.
Eléggé összerázta a repülés meg az utána következő buszozás.
Egy kis kb. 40 személyes géppel mentek-jöttek Ouluba, közben Tamperében is leszálltak. Azt mondja Apa, hogy ezeket a kisgépeket sokkal jobban dobálják a légörvények, mint a nagyokat. Aztán meg busszal jött a reptérről. 17 km és a busz rendes helyi járatként működik. Gondolom megállt egy csomószor. Apa pedig egyáltalán nem bírja a buszozást. Már attól is ki tud készülni, ha busszal jön haza a munkahelyéről.

Tegnap volt a születésnapja. Sütöttem tortát, a fiúk is alkottak köszöntő kártyát. Őrt álltak az ablaknál, lesték, hogy jön-e már Apa, hogy időben el tudjunk bújni. Meggyújtottuk a tortán a gyertyát, meg a többi reggeli gyertyát és úgy vártunk. A gyerekek bebújtak az íróasztal alá és ott nevetgéltek. Csipeszke is csendben várt. Aztán előugrottak és kiabáltak. Aranyosak voltak.

Semmi különös nincs különben.

Bementem Marcusék osztályába és kipakoltam az asztalát. Haza hoztunk egy csomó papírt, amikről kiderül, hogy mivel töltötte eddig az idejét az iskolában. Jó lett volna, ha haza hordja ezeket a papírokat, befejeztük volna amit a suliban nem tudott, de a kis pupákot hiába kérdeztük, hogy mit csinált a suliban, nem mondott semmi különöset. Az is baj, hogy nincs füzetük, hanem mindig fénymásolatokra dolgoznak. Azok meg ott kallódnak egyenként. Kiderült, hogy a ceruzái is el vannak tűnve. Én nem tudom azok is hova lesznek. Ma már azért nem csinált meg egy feladatot, mert nem volt ceruzája. Majd bemegyek és átkutatom az összes asztalt. Lefaragtam a végeiket és rá van írva mindre, hogy Marcell. Hogy tudnak ennek ellenére elveszni? Volt egy töltött tolltartója és most három színes, meg egy filc toll van meg az egészből. Most a lelkére kötöttem, hogy minden papírt hozzon haza, meg a tolltartóját is a még meglévő ceruzákkal, aztán majd gyűjtünk még bele.
Visszajöhetne már Ms Robertson, mert így hogy nincs gazdája az osztálynak elég kesze-kusza a dolog.

Az a tantónéni, aki mostanában van velük, valamiért kitalálta, hogy Marcusnak extra matekra kell járni. A két legrosszabb matekos, meg Marcus megy extra matekra. De hogy miért? Azt mondja, hogy ő már rég kész van, mikor a másik kettő még sehol sem tart. Tegnap keresett neki az extra tanítónéni valami számítógépes feladatokat amíg a többiek is befejezték a munkát. Lehet, hogy azért, mert nem tud jól angolul és azt gondolja tantónéni, hogy nem érti a feladatokat? Majd valamelyik nap Apa próbál beszélni a tanítónénivel, hogy mi újság ezzel a mi Marcusunkkal.
Az biztos, hogy mostmár ő tud a legkevesebbet angolul, mert a francia kisfiú, aki egy mukkot sem tudott, délután is a suliban marad, és így sokkal gyorsabban halad az angol felszedéssel. De Marcus nem akar ott maradni, meg én se biztos, hogy kifizetnék nem tudom hány eurot, hogy vigyázzanak rá.

Reggelre esett még kb. 1,5 cm hó. De ezzel már nem foglalkozott senki.

Marcus haza hozta a múlt héten írt matek felmérőjét.
Múlt hét pénteken írták, azóta már elfelejtette, hogy miért nem csinálta meg az utolsó feladatot. Ami kész van az teljesen jó.
A tantónéni olyasmit írt rá, hogy a nyelvismeret hiánya miatt nem volt ideje befejezni, de jó munka.
A héten a matek órán végzett munkáját is értékelte ez a mostani tantónéni. Nagyon örült Marci, lehetett választani, hogy mit rajzoljon a tantónéni jutalmul. Marci autót kért. Én nem értem, hogy más tanító néninél miért nincs értékelés, mikor ilyen egész pici dolgokkal is lehet motiválni a gyerekeket.
Jövő héten valami szó tesztet fognak írni. Nem tudom, hogy pontosan az mit jelent, de talán a megadott szókészletet kell tudni. Legalább is én úgy gondoltam, hogy azt gyakoroljuk majd hétvégén. Az a tizenhét szó, amit már hét elején is írogattunk. Marcus azt mondja, hogy az osztály nagy része már tud írni. Csak ez a szegény kis Marcus ment úgy suliba, hogy nem ismeri a betűket.

Apa Pikkujoulun van.
Pikkujoulu=kiskarácsony.
A karácsonyi előkészületek egyik fontos mozzanata. Mivel a karácsony kizárólag családi esemény, ezért ilyenkor, november végén, december elején tartanak céges és baráti bulikat, előkarácsonyi jelleggel. Leventééknek is lesz jövőhéten az oviban.
Majd holnapra kiderül, hogy ez céges keretek között mit jelent, a szaunázáson, evészeten és általános lerészegedésen kívül.
Van egy glögi nevű nemzeti ital, ami ilyenkor és karácsonykor is elmaradhatatlan. Ahogy olvasom, valami túlédesített forralt bor szerűség. Kb. fele bor fele szörp.
Karácsonyi ételeket esznek, énekelnek és általában apróbb ajándékokat is osztogatnak.
Azt olvastam, meg Leventéék ovijában is azt mondták, hogy mindenki csak egy ajándékot visz ilyenkor, azt bedobja a közösbe és aztán azt valamilyen módszerrel újra elosztják. Pl. kisorsolják.

Apáék kivonultak Ruisaloba. Az egyik sziget, ami a városhoz tartozik. Marcusék iskolai bulija is ott volt ősszel.
Apáék most a kemping strandjára mentek. Vannak ott komolyabb épületek is. És persze szauna. Biztos tengerben fürdéssel. Éjfélkor fog visszaindulni a busz.

Most kaptunk emilt az igazgató bácsitól, hogy Ms Robertson nem jön vissza karácsony előtt. Én nem tom mi baja lehet.
Szerencsétlen kölkök.
Most legalább már jó ideje ugyanaz a tanítónéni helyettesítette, de holnap már más lesz, jövő héten megint más, de legalább egész héten ugyanaz, utána még nem tudják.
Marcus arra próbál emlékezni, hogy akit írnak helyettesítőnek az tanította-e már őket és kedves volt-e vagy sem.

Leventééknek holnap lesz a Halloween partyuk. Már tegnap az iskolában a denevér jelmezében volt, ma már csak tökéletesíteni kellett.
Tegnap vettem egy textil ragasztót.Varrni lehet vele. Vékony csíkba odanyomom a ragasztót, rásimítom a másik anyagot, tíz perc múlva már annyira megköt, hogy fel lehet próbálni, fél óra múlva teljesen száraz. 90 fokon lehet mosni és vasalható. Gyorsabban halad, mint varrógéppel. Persze mindenre nem jó, de jelmez készítéshez tökéletes. Ma szét akartam húzni amit tegnap ragasztottam, mert rosszul állt a denevér füle, de nem tudtam. Szóval bontani a varrást nem lehet.

Csipesznek megtanította Marcus a nevét. Mikor olyanja van, kikéri magának, hogy a fiúk Molynak hívják. "Én nem Oly agyok, anem Banka." A Csipesz ellen még nem emelt kifogást.

Fáradtak vagyunk. Nem tudom miért.

Mondjuk az idő az elképesztő mit idétlenkedett ma. Reggel levakarták a jeget a kocsiról a srácok. Aztán sütögetett a nap. Csipesszel délben elbicajoztunk Apához a kocsiért szép napos időben. Mire az ovihoz értünk beborult. Mire a sulihoz értünk elkezdett cseperegni. Mikor haza értünk zuhogott, mire bejöttünk és levetkőztünk hét ágra sütött a nap. De mire lefeküdtünk délutáni alvásra, már megint zuhogott és azóta is esik, hol jobban, hol kevésbé. Én nem tudom mit csinálnak itt a front érzékenyek.

Marcus az nem aludt délután és most már vacsora közben majdnem leesett a feje.

Tegnap külön órái voltak.
Először a helyettesítő tanár néni tartott neki egy angol órát. (Ms Robertson még mindig nem került elő.) Abból az derült ki, hogy már mindenféle betűket kellene tudnia. Szó kártyákat olvastatott el vele. Mind b betűvel kezdődött, de aztán mindenféle betűk voltak a szavakban.
Aztán volt a szokásos extra angol órája, de ott is csak egyedül volt, mert akikkel szokott menni, azoknak addig tartották, amíg neki a külön angolja volt.
Nem tudom miért így csinálták. Lehet, hogy nem halad úgy ahogy kéne? De Apa beszélt múlt héten a helyettesítő tantónénivel és az ilyet nem mondott.

Voltunk ma magyar találkozón.
Most egész sokan voltak. Ági is eljött a három lányával. Ott bandáztak a gyerekek az asztal alatt.
A Móni nevű lány mondta, hogy lenne lehetőség magyar órákra járni Marcusnak. Minden gyereknek joga van heti egy órára az anyanyelvén. Turku város állja az órák költségét.
Már tavasszal az első magyar találkozón mondta az a lány, aki akkor tartotta, de ő úgy mondta, hogy verseket tanulnak, olvasnak, beszélgetnek magyarul. De most a Móni azt állította, hogy betűket kerekíteni is tanulnak ott a gyerekek, mert azt nem csak ebben az angol iskolában nem tanítják, de a finn sulikban sem. Majd utána érdeklődünk, hátha Marcusnak lenne hozzá kedve.

Hétvégén már elkezdte az írás füzetében a betű elemek rajzolgatását.
Azért is akartam, hogy beüljön egy-két órára otthon, hogy lássa, hogy otthon fontos a szép írás, ne csak én magyarázzam. Gondoltam, hogy így jobban elfogadja, hogy ezt gyakorolni kell.
Mikor bent voltak írásórán, éppen a c betűt tanulták. Kapott is egy csillagot a tanító nénitől.

Ma tanulták a kilencest matek órán. De szörnyű béna kilenceseket kell itt rajzolniuk. Az egyes is csak egy vonal. A kettesnek nem hullámos az alja, a hetesnek nem hullámos a teteje és nincs áthúzva. A kilencesnek meg nincs alulra bekanyarodása, csak le húzzák egyenesen.
Marcus azért pl. az egyest rendesen rajzolja, meg mindig elmondom neki, hogy otthon hogy kell kinéznie annak a számnak és kb. olyanokat rajzol.

Iskolába kellett menni Marcuséknak. Szegény nagyon utálta. Örült, hogy pénteken vége van a hosszú napnak és most még szombaton is iskolába kell menni.
De aztán úgy jött haza, hogy nagyon jó volt. Nem voltak megtartva az órák, hanem inkább csak játszottak. Először mindenki felírta egy cédulára, hogy honnan jött, aztán sorjátékokat játszottak egy torna teremben, az udvaron is játszottak, később a cédulákat felragasztották egy nagy világ térképre.

Amíg a gyerekek iskolában voltak, a szülőknek beszélgetéseket szerveztek. Apa vitte Marcust, és ott maradt ezekre a beszélgetésekre.

Először kávézás, teázás volt, aztán szülői munkaközösség szerű (itt PTA) megbeszélés. Milyen pólókat csináljanak az iskola logójával, nemzeti-ételes főző partyt akarnak tartani belépővel, az iskola javára, arra lehetett jelentkezni annak aki főz valamit. Milyen legyen a Halloween party a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve. Meg ilyesmi. Kérték, hogy aki tud, az küldjön 20 euro-t a szülői munkaközösségnek, de a póló eladásból is valamennyi pénz, és a főzős buli bevétele is a PTA-nak megy. Tavaly főleg könyveket vettek, de a múltkor a tengerparti grillezős bulit is a PTA szervezte és még szeretnének ilyen lehetőségeket teremteni, hogy a szülők a szülőkkel, és a tanarak a szülőkkel tudjanak találkozni.

Utána pedig a "kultúr sokk", kinek milyen tapasztalatai, problémái vannak a finn élettel kapcsolatban.
Az első felszólaló (talán a Dominikai-Köztársaságból származó hölgy) két témát vetett fel. Az első, hogy szerinte nagyon lazán vannak besorolva a filmek olyan szempontból, hogy hány évesek nézhetik meg. Olyan kategóriák vannak, hogy 11 éves kor alatt nem ajánlott, meg 15 éves kor alatt nem ajánlott. És szerinte nagyon durva filmek is vannak azok között, amik 11 éves kor alatt nem ajánlottak ő nem szívesen engedi a 13 éves gyerekének, hogy ilyen filmeket megnézzen. Erre nem tudom mennyien reagáltak, én azt gondolom, hogy adjon hozzá akkor hármat, nem tudom miért kell ebből gondot csinálni.
A másik népszerűbb téma amit felvetett, hogy miért isznak annyi alkoholt a finnek. Őt ez zavarja.
A finnek azzal védekeztek, hogy ők nem isznak sokat, mert hét közben egyáltalán nem isznak, csak péntek estétől vasárnapig. Az igaz, hogy akkor általában nem a szolid iszogatás a cél, hanem a berúgás. De sajnos a finnek csak akkor tudnak feloldódni, barátkozni, ha alkohol hatása alatt állnak.
Egy arab származású fickó is felszólalt, hogy neki az a problémája, hogy úgy veszi észre, hogy nem néznek rá jó szemmel egy-egy buli alkalmával, mivel ő nem iszik alkoholt. Eleinte még eljárt bulikba, de egyszerűen kiközösítették, mert nem ivott, ezért már inkább el sem megy. Erre egy-két finn hölgy is felszólalt, hogy ők sem isznak alkoholt és még sem szokott ez probléma lenni. Az egyik finn férfi ember arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg egy nőnek jobban elnézik ha nem iszik, mint egy férfinak. Egy másik arab fickó azt mondta, hogy ő azt szokta csinálni, hogy vesz a buli elején egy siderit (gyümölcsös 4,5% körüli alkoholos ital) és azzal mászkál egész idő alatt, ha valakivel koccintani kell azt mutatja fel, ha valaki meg akarja hívni egy italra, akkor is meg tudja mutatni, hogy neki pont tele van még a pohara. De ez a megoldás nem tetszett a másiknak. Nem érti, hogy miért nem tudják a finnek egyszerűen elfogadni, hogy ő nem iszik. Meg arra a megállapításra jutottak, hogy valószínűleg a társasággal is baj van, mert más körökben azért ennyire élesen nem szokott jelentkezni ez a nem-ivás probléma.

A harmadik téma az volt, hogy mit csináljunk akkor, ha rászállt a gyerekünkre a többi gyerek és állandóan szekálják.
Érdekes tapasztalatok vannak. Az egyik (arab) apuka azt mondta, hogy ő szólt a tantónéninek, mikor az ő gyerekét egy másik állandóan bántotta, de a tanítónéni azt mondta, hogy ő nem avatkozik ebbe bele, intézze el ő maga. De ő meg nem akart odamenni egy kis gyerekhez, és számon kérni, mert nem akarta, hogy annak a gyereknek örök életére komplexusai legyenek az arabokkal szemben. Főleg , hogy egy (arab) barátja, ugyan ebben a szituációban odament a kisgyerekhez és szépen megkérte, hogy hagyja békén a gyerekét, és másnap kiment hozzá a rendőrség, hogy miért bántotta a gyereket.

Azt mondták még, hogy a 90-es években volt egy gazdasági válságocska itt Finnországban és mióta fellendülés van, nagyon sokat dolgoznak a finnek és nem tudnak foglalkozni a gyerekeikkel annyit amennyit kellene és próbálják áttestálni a nevelést az iskolákra. (Mintha hallottam volna már valahol ezt a dumát, olyan magyarosan hangzik.)

Másrészt azt olvastam, hogy az iskolákban nagyon laza a fegyelem. Ezt tapasztaljuk is, hogy Marcuséknak sem szólnak, hogy jó lenne ha egy helyben ülnének, hanem szaladgálnak össze-vissza óra közben. A füzetébe is firkál ide-oda, nem fontos, hogy valami rend legyen körülöttük. Otthon is szabadjára vannak engedve a finn gyerekek. És ez itt állandó vita téma, hogy ez így jó, vagy nem.

Mondjuk én nem tudom, hogy otthon manapság milyen fegyelmet követelnek meg pl. az elsősöktől. Csak ahhoz tudok viszonyítani, amikor még én voltam elsős, meg láttam egy-két bemutató tanítást, amikor Marcusnak iskolát kerestünk. És csak remélni tudom, hogy ha nagy is az eltérés, Marcus alkalmazkodni fog jövőre az otthoni követelményekhez.

Nincs semmi különös.

Marcusnak írt a helyettesítő tantónénije egy emilt, hogy Ms Robertson majd csak az őszi szünet után lesz és addig ő helyettesíti. Ez is valami. Legalább nem minden nap más lesz velük.

Reggelre ráfagyott a pára a kocsi ablakára, és a fű is deres volt. Vettünk jégkaparókat.
De aztán szépen sütött a nap, és délután már volt vagy 12 fok.

Leventééknél 3 hete fényképezés volt, most kaptuk meg a képet. Csak egy csoport képet kértünk, hogy mégis legyen valami emlék, mert nagyon drágáért fényképeznek. Mondtam, hogy majd délben kifizetem, de nem kellett, át kell utalni a fényképésznek a pénzt.
Marcuséknál is volt fényképezés, biztos azt is hamarosan megkapjuk.

Tegnap mikor mentünk a boltba az erdőn keresztül, láttunk egy mókust. De már nem is olyan érdekes, mert annyit lehet látni. Hétvégén itt szaladgált egy a játszótéren.

Érik a málna. Tegnap legelésztünk egy kicsit. Otthon is kétszer érik, itt biztos ez a második eresztés. Szanaszét, mindenfelé lehet málnát találni. Itt a ház utáni susnyásban is van málna.

Délután kiporszívóztuk az autót.
Itt már nem olyan bonyolult dolog, mint az előzőhelyen, mert a parkolóban van mindenkinek egy konnektora. Elsőre nem tudtam, hogy működik. Nem akart áramot adni, de aztán addig tekergettem a konnektor körüli számos korongot, hogy lett áram. Apa aztán elmagyarázta, hogy szerinte, hogy működik.
Itt télen az autókat elő szokták melegíteni. Szokott az autókból kilógni egy csatlakozó, azt bedugják a konnektorba, ezzel a tekerővel be lehet állítani, hogy mikor legyen az a két óra, amikor van áram és melegszik a motor. Mikor most délután nézegettük, egyszer csak odajött a szomszéd bácsi, akitől Csipesz a babát kapta és megmutatta, hogy hogy működik ez a bigyó. Mondom én, hogy nem finn. Láthatólag csak azért jött ki, hogy nekünk ezt elmondhassa. Ilyet finn nem csinál.

Ez a Csipesz annyira jó pofa tud lenni. Mostanában mindent elismétel amit mondunk, Leventének minden mozdulatát leutánozza. Most este Levente leugrott a fellépőről, 15 cm magasságból. Előtte ott hókusz-pókuszozott. Hó-hó-hopp, mintha olyan nagy dolog lenne leugrani ilyen magasból. Erre Csipesz egy fél óráig ezzel szórakozott, hogy felmászott a fellépőre, hadonászott, meg mondott minden félét, közben egyfolytában, Anya szézd! Anya. Anya, szézd! Aztán nagy lendületet vett és leszaladt, mert még nem tud ugrani.
Tegnap amikor sétálásból visszaértünk, Levente mondta, hogy még kint marad egy kicsit játszani, és közben jobbra el indián szökdelésben, Csipesz utána, ugra-bugrálva és közben ő is kiabál, hogy Anya, kicsit kint maradok játszani, Anya.
Bármit mond, mindig oda mondja annak a nevét, akinek mondja. Felvegyük a nadrágot? Felvegyük, Anya.
Valamelyik nap, kicsit bepisilt odakint, jött be és mondta, hogy Pisilni kell! , Apa vetkőztette és kérdezte, hogy ráülsz a bilire, vagy már mindegy mert bepisiltél. Csipesz: már mindegy, pisiltem, Apa.
Szóval nagyon aranyos, ahogy így tanul beszélni.

Ms Robertson már megint nincs szerda óta. Tegnap meg ma egy nagyon lelkiismeretes, kedves tantónéni helyettesítette. Tegnap is meg ma is elmondta, hogy Marcus milyen jó matekos, csak kár hogy a nyelvvel problémája van és nem értik egymást. Ezt is elmondta ma is, nem tudom miért gondolta, hogy egy nap alatt majd Marcus megtanul angolul.
Most ott tartanak Marcusék a matekban, hogy összeadnak, kivonnak 5-ig. Ez azért még annyira nem bonyolult. Meg is csinálta tegnap a háziját 2 perc alatt. Angolból lenne itt egy feladat, ahol le kéne írni 12 szót, azon két délutánt rágódtunk, de még mindig nincs kész. Ez egyáltalán nem érdekli, a matek meg érdekli.
Itt nem tanítják írni a gyerekeket, le kell másolniuk komplett szavakat, ahogy sikerül. Azt mondja az Ági, akinek már a nagylánya negyedikes, hogy majd negyedik, ötödik környékén kezdenek azzal foglalkozni, hogy megtanítsák folyóírással, szépen írni a gyerekeket. Addig írnak, ahogy tudnak.

Leventééknek ma ovis kirándulás volt Kuralan Kylämäkibe. Az egy tanya féle, már voltunk ott a gyerekekkel a nyár elején. Vannak tehenek, meg birkák, meg disznók, meg mindenféle szerszámok, amik egy tanyán szoktak lenni. Meg van egy lakó épület, néhány gazdasági épület, meg egy múzeum. Egy dédanyánk korabeli gazdaság bemutatása.
Az oviba kellett vinni reggel, onnan taxival mentek oda és ott kellett őket felszedni. Persze elnéztem az utat és már telefonáltak, hogy hol vagyok, megyek-e a gyerekért, és ne az oviba menjek. De nem én voltam az utolsó, még egy kislány ott maradt, mikor Leventét elhoztam.

Az iskoláról nem tudom mit gondoljak. Ms Robertson nem volt itt szerdától. Minden nap más helyettesítette. Csütörtökön két órán keresztül Miki egeres meséket néztek Marcusék. Két angol óra helyet. Igaz, angolul. A matek az meg volt tartva. Pénteken is meg volt az összes óra. De azért remélem Ms Robertson hamar előkerül.

Tegnap délelőtt bementünk a városba. A piacra már későn értünk, de így sokkal jobban megérte. Már pakoltak az árusok és mindenfélét még gyors el akartak adni, bezacskózták és minden zacskó 1 euro volt. Vettünk kukoricát, hagymát, almát. A kukoricát megfőztük, de egyáltalán nem olyan, mint az otthoni. Egyre inkább úgy látom, hogy ezeket a szegény finneket átvágják. Fogalmuk sincs milyenek igazából a gyümölcsök, meg a zöldségek. Csak azokról tudják, amiket itt is megtudnak termelni.
Az őszibarack nagyon ritkán olyan leves, finom, mint otthon. Tegnap is volt bezacskózva, de össze volt már aszalódva. Biztos már jó rég leszedték zölden, igaz, hogy megérik, de az már úgysem lesz olyan finom. De zölden szedik le a sárgabarackot is amit idehoznak és az meg nem utóérő, hanem ugyan olyan vacak, mint amikor leszedték. Már írtam, hogy augusztusban árulták a magyar cseresznyét. Most magyar szilvát árulnak. Az elég jó.

Volt valami esemény is. Aura Street Market. A folyó parton volt felállítva 3 nagy sátor és abban árulták különböző textiltervezők, modern ékszerkészítők, meg egyéb dizájnerek a dolgaikat. Végig néztük, meg azt is észrevettük, hogy ott a környéken vannak ehhez a vásárhoz kapcsolódó események is. Pl. egy helyen be lehetett volna állni festeni valami képet. De nem volt valami nagy eresztés.

Délután elmentünk itt az egyik közeli erdőbe sétálni, meg gyűjtögetni. 5 perc gyalogszerrel. Szedtünk áfonyát megint, meg néhány gombát beazonosítás céljából. Az ötből kettőt szerintem sikerült beazonosítani, az egyik hánytató galambgomba. Pedig nagyon szép. A másik meg tarka fenyőtinóru. Az ehető, de szerintem Apa nem fogja megengedni, hogy megegyük, ha találunk is többet. Pedig biztos az.

Ma délelőtt elmentünk a bolhapiacra.
Vettünk egy tükröt, egy pár gumicsizmát Leventének, Csipesznek néhány ruhadarabot, egy esőkabátot a fiúknak, meg egy olvasó lámpát.

Akartam magamnak egy tükröt, mert nem láttam magam egészben, mióta ebben a lakásban lakunk. Tegnap az ekotoriban láttunk egyet, de 18 euro volt. Ez hasonló, mint a tegnapi, de csak 5 euro volt. Elég nagy, 1/2 m*1 m, felszereltük a WC ajtó mellé. Próbáltuk atombiztosra, nehogy a gyerekek valahogy leverjék. Majd meglátjuk sikerült-e. Gipszkarton falra kellett ráaplikálni.
Marcus nézegette magát, azt mondja nem látta magát tükörben mióta Finnoban vagyunk. És tényleg. A fürdőszoba tükrökben nem látják magukat, a másik lakásban ugyan volt egy darabokból összerakott tükör a szobában, de ott sem látták magukat egészben.
Marci most vette észre, hogy az új lapátfogai milyen nagyok. Meg megállapította, hogy hosszú a haja. Már hetek óta könyörgök neki, hogy levághassam, de nem engedte.

Mióta nincs világos este, a gyerekek fejlámpájánál olvasok, de nem túl kényelmes, ezért akartam egy olvasó lámpát. Apa vette a lámpát. Azt mondja, valami nem túl igényes bácsi árult mindenfélét. Próbált alkudni. Bácsi: víszi (5), Apa: nelje(4), bácsi: úszi (új). Ez azt jelentette, hogy 5, de nem tudott visszaadni, végül Apa az összes apróját odaadta, nem tudja pontosan, mennyiért vette, 4,5 és 5 euro között valahol. Messziről látszik, hogy nem új, elég koszos volt, de működik, az égő is jó benne.
Amikor Apa mesélte, az úszinál azon kezdtem gondolkozni, hogy az meg milyen szám is.

Ebédre csináltunk pizzát. Bolhapiac előtt begyúrtam a tésztát, szépen megkelt mire haza értünk. Az összes gyerek segített rakosgatni a rávalókat. Külön tepsije volt Leventének meg Marcinak, hogy olyat tudjanak csinálni amilyet akarnak. Csipesz is szorgoskodott. Csak ugyan annyit meg is evett, mint amennyit a pizzára pakolt.

Délután meg elmentek Marcussal gombát keresni. Utána végig kellett járni velük a környéket, hogy megmutassák, hogy mit találtak. Csipesz annyira aranyos, hogy már mindent beszél. Most is mutatta, hogy bomba, ott is bomba.
Utána mikor haza jöttek, Apának is mesélte, hogy bombát találtunk, Apa.
Van itt vagy 5-6 féle gomba a ház környékén.
Be kéne iratkozni valami gomba szakértő tanfolyamra.

Délutánra az iskola szervezett egy összejövetelt.
Ruissaloba, ami egy Turkuhoz tartozó sziget. Ott is Ulappába, ami meg a sziget egy kis félszigete. Van ott egy szép nagy régi ház, meg szauna, grillező hely, hinták, tengerpart, erdő.
5-től 8-ig volt meghirdetve, mi kb. 6 órára értünk ki.
Volt néhány verseny, amiről lemaradtunk, pl. zsákbafutás. Fociztak is gyerekek.
Mi körülnéztünk, beszélgettünk a Marcus osztálytársának magyar anyukájával. Aztán mentünk sütögetni a kolbászainkat vacsorára.
A srácok rohangáltak a tengerparton.

A nagykomp a turkui kikötőbe, ott megy el a sziget mellett. Kettő is elment amíg ott voltunk.
Nagyon érdekes ahogy lassan, méltóságteljesen úszik az a hatalmas hajó. A gyerekek kiszaladtak a mólóra és onnan integettek.

Először nem nagyon beszélgetett Ágin kívül velünk senki, de a vége felé, amikor már kevesebben voltunk, a tűz körül Apa szóba elegyedett néhány szülővel és egész jó hangulatú beszélgetés lett belőle. Majd megkérdezem, hogy miről volt szó, mert egyrészt nem értettem, másrészt, meg szaladgáltam a gyerekekhez, mert mindig kitaláltak valamit. Egyiknek segíteni kellett felmászni a fára, a másiknak meg lejönni, vagy fordítva.

Több gyerek is megfürdött a tengerben. Csak akkor mehettek bele a vízbe, amikor már elég meleg volt a szauna. Nem semmi. Reggel 5 fok volt. Gyönyörűen sütött a nap. Szép, csípős reggelünk volt. Délutánra ugyan felment 14 fokra, de mire ezek a gyerekek vízbe kerültek, 10-nél nem volt több. A víz is hasonló hőmérsékletű lehet.

Ágiról sok mindent megtudtunk. Nagy világjárók. Skót férje van. Először Skóciában éltek, aztán átköltöztek Bahreinbe, a férje Szaud-Arábiában dolgozik. Ő most egyedül van itt 3 gyerekkel január óta. Próbál egy üzletet nyitni, meg elboldogulni a 3 gyerekkel.
Azért akarnak elköltözni Szaud-Arábiából, mert ott nagyon sokba kerül a gyerekeket taníttatni . És, hogy miért idejöttek, azt még mindig nem értem. Az biztos, hogy itt ingyen van az oktatás. Magyarországra akartak menni, csak ott nem találtak angol iskolát a gyerekeknek, azok meg nem tudnak magyarul. Meg itt könnyebb vállalkozást indítani, mint otthon.

Na, mindegy. A buli végén bepakoltuk őket is a kocsiba és behoztuk a városba.

Összességében jól éreztük magunkat. Nagyon szép helyen voltunk. Majd biztos megyünk még erre a szigetre.
Az is célja lett volna a rendezvénynek, hogy a szülők megismerkedjenek egymással, ebből a szempontból, nem tudom mennyire volt sikeres. Marci osztályából kb. 8-an voltak ott. Marcus próbálta megmutatni, hogy ki az osztálytársa, de néha eltévesztette, mert minden finn gyerek tejföl szőke és többször kiderült, hogy akit mutat, közelről már nem is az osztálytársa.

Csipesznek az lett a kedvenc kinti játéka, hogy az autókájával - amit vettünk neki a bolha piacon - feltotyog az emelkedőn itt a játszótér mellett, aztán visszafordul és nagy sebességgel legurul. Nagyon szereti csinálni. A ház melletti út, ami visz fel a dombra a többi házhoz, az elég meredek, ott játszák 10-12 éves fiúk ugyan ezt. Ilyen bébitaxikon száguldoznak lefelé. Már Marcus is utánuk csinálta, csak nem ment fel egész a tetejéig az emelkedőnek, meg nem sokszor csinálta, mert nem engedélyeztem, úgyhogy csak titokban csinálja, de túl sokáig nem lehet titokban tartani, mert nagyon hangos, amikor zúg lefelé.

Most Marcus azt mesélte, hogy az osztálytársai valami elasztikus kezes-lábast vesznek fel tornaórára. Úgy mondta, hogy póló anyagból van, csak van az anyagban gumi, mint egy fürdőruha anyagában. És ezen nevetett itthon, hogy felvették ezeket az izéket és utána majd megfagytak odakint benne. Első nap elmagyarázta a tantónéni, hogy pólót és rövid nadrágot, vagy hosszú kényelmes nadrágot hozzanak a gyerekek torna órára. Ehhez képest most kiderült, hogy Marcuson kívül mindenki ilyen kezes-lábasban tornázik. Meg azon nevetett, hogy máskor meg mindenki beleizzad és alig tudják magukról levenni. És mivel leizzadnak, mindenki tusol Marcuson kívül. De azt mondta, hogy neki nem kell ilyen kezes-lábas, mert biztos kényelmetlen.
Aki tudja, írja meg légyszi, hogy mostanában otthon mi a tornaóra divat a fiúknak. Gondolom nem fehér atléta, fekete klotgatya, mint a mi időnkben.

Azért is viccesek ezek a kezes-lábasok, mert azért eddig még semmi olyat nem csináltak, ami indokolna valami spéci tornaruhát. És én nem tudom, hogy miket szoktak csinálni elsőben tornaórán, de nem hiszem, hogy annál izzasztóbbat, mint amit Marci egyébként is előad, nap, mint nap.
Kérdeztük, hogy ma mit csináltatok tornaórán. Marci: tornaórán? Miért ma volt tornaóránk? Ja, akkor biztos az volt amikor vagy tizenötször körbejártuk az iskolát. Futottatok? Nem, csak sétáltunk. De kettő tornaórátok volt. Ja, akkor biztos a másik az volt, amikor az iskola körül el voltak rejtve fényképek és azokat meg kellett keresni és megmondani, hogy milyen színű szalaggal vannak átkötve.
Na, szerintem ehhez megfelel a póló, meg a melegítő nadrág. És azon sem csodálkozok, ha Marci nem tartja szükségesnek, hogy letusoljon. Mikor itthon bicajozik egy félórát, meg Leventével versenyt futnak, meg fára mászik, utána se szokott letusolni.

Az idő hirtelen elromlott. Szemerkél az eső. Azért elmentünk este sétálni, mert délután is már esett és a srácok nem voltak kint és már nem bírtak magukkal. Már sötét volt, mikor jöttünk vissza, mondtuk a srácoknak, hogy nem soká már csak ilyen sötétben tudunk majd sétálni. De a sétautak is ki vannak világítva, úgyhogy eltévedni nem fogunk, csak azért jobb napsütésben sétálni, mint lámpafénynél.

Az iskola udvarán a szétszerelt bicajokból különböző installációkat készítettek a gyerekek. Marcus azt mondta, hogy volt 4 kerekű bicaj is, amit úgy hajtottak, mint a Frédi-Béni autót. Mindenféle színű szigetelő-, meg csillogó-villogó ragasztószalaggal rakták össze meg díszítették az alkotásokat. Nem tudom mire volt jó az akció.

Ma meg váltófutás verseny volt a rendes iskola, meg az international shool tanulói között. Minden osztályból egy fiú, meg egy lány csapat versenyzett. Marcus nem volt hajlandó futni, mert maga sem tudja szerintem, hogy miért. Az igaz, hogy a hétvégén szerzett plezúrt tovább fejlesztette és az is fáj neki. Erre fogja.
Tegnap este ugra-bugrálás közben felugrott a kanapéra olyan bénán, hogy lejött a lábáról egy kis darabon a seb, csöpögött a vére.
Ma mikor haza jöttünk a suliból, elment bicajozni, egyszer csak hallom, hogy nagyon sír, futottam, hogy mi van, jött befelé, mert elesett és lejött a térdéről a seb. Tiszta vér lett a nadidrágja. Behoztam, mentem a bicajáért, mert a szomszédháznál hagyta. Valaki felállította már, a pedálja kissé amortizálódott. "Pedig nem mentem gyorsan, csak túl élesen vettem a kanyart." ezt sírta. Mondtam neki, hogy csak térdvédőben bicajozhat, de szerinte abban nem lehet. Levente erre mondta, hogy ha nagy lesz, majd olyan térvédőket fog gyártani, amiben lehet bicajozni. Mostanában Levente ilyeneket mond. Hogyha nagy lesz, akkor majd miket fog gyártani, meg kitalálni, hogy az embereknek könnyebb legyen az életük. Meg majd 2 forintért fogja árulni a házakat, hogy az embereknek ne kelljen kölcsönt felvenni. Jó lesz.

Elképesztő, hogy milyen gyorsan tud itt változni az időjárás. Örökké jönnek-mennek a felhők. Reggeltől kora délutánig zuhogott, utána kisütött a nap, egészen kitisztult az ég, aztán este megint beborult és zuhogott.

Valószínűleg mindenki átült a bicajáról a kocsijába, mert akkora forgalom volt, hogy Leventéért nem sikerült időben odaérni délben. Marcusért is később értünk, mint szoktunk. Szegény ott állt egy fa alatt egy száll pulóverben és ázott. Sírva jött oda hozzám, hogy egy néni kivezette az ebédlőből, aztán nem engedte be az iskolába. A rendes finn iskola ott van az övéké mellett és odajárnak ebédelni. És úgy tűnik, hogy ebéd szünetben kint kell lenni, ha esik, ha fúj, és szegény Marcus meg nem tudta elmagyarázni, hogy bent van a dzsekije a suliban és engedje már be érte az a néni.

Délután elmentünk madarakat nézni. A gyerekpark egy nagyobb park egy része. A gyerekparkon kívül van ott strand, meg nagy területen rendes park, kresztábla oktató tanpályácska, meg van ott egy körbekerített rész, ami madárhálóval le van fedve. Ott libák, kacsák, hattyúk, meg tyúkok laknak. Őket néztük meg. Van ott két kecske is. Egy anyuka a kisgidájával. Őket etették a gyerekek egy félóráig. Először leveleket kaptak, utána kiderült, hogy szeretik a makkot, úgyhogy makkot gyűjtöttünk és azt ropogtatták a kecskék.

Sétáltunk egy kicsit, utána mentek a srácok a játszótérre, dehát játszani nem nagyon lehetett, mert minden tiszta víz volt. Azt hittem holnapra megszárad, de most megint esik. Hideg annyira nincs, vagy már megszoktuk. 17-19 fok. Pulóver, hosszú nadrág, mezitláb-szandi. Így mászkáltunk és nem fáztunk. Csak Csipeszt szoktuk rendesebben felöltöztetni.

Egész jó idő van. Pedig már állítólag vége van a nyárnak.
Reggel csak 11 fok volt, de szépen sütött a nap.
Tegnap mondta Péternek a főnöke, hogy nem valami jó nyarat fogtunk ki, mert azért ennél jobb idő szokott lenni. Hát el tudom képzelni.
Mert most nem volt egy hét, amikor egyfolytában sütött volna a nap. A tavasz melegebb volt, mint a nyár. Hátha cserébe az ősz szép lesz.
Azért azt nem bánom, hogy az otthoni 30-40 fokokat kihagytuk.

A piacon még mindig árulnak epret meg zöldborsót a finn kertészek. Úgylátszik itt ez egész nyáron terem. Ehhez van elég meleg. Van azért ribizli, málna, áfonya is. Meg zöldség félék.

Marcus hétvégén gyártott a térdére egy nagy plezúrt. Tegnap emiatt pityergett, mert a torna órán nem engedte neki a tantónéni, hogy leüljön egy kicsit. Annyi esze nem volt, hogy megmutassa a térdét. Csak óra végén kérdezte a tantónéni, hogy miért nem tud futni és akkor mutatta meg a lábát.
A tornaórát és az éneket nem a saját tanítónénijük tartja, hanem a másodikosoké és ezzel a tantónénivel nincs kibékülve. Ez az aki szerinte állandóan veszekszik velük.

De mostmár az is elég biztonságot nyújt neki, hogy ott vannak a többiek.

Múlt héten csütörtökön meg pénteken nem volt itt Ms Robertson és mindenféle tantónénik helyettesítették, akik nem is tudtak angolul. De ezt is túl élte. Pénteken még az iskola egészségügyi alkalmazottja is megnézte őket. Megmérte a vérnyomásukat, a súlyukat, meg a testmagasságukat. Meg feltett ezer kérdést finnül. Ezt mondta Marci.
A mellettük lévő rendes iskolába kellett átmenniük kettesével. Utána Marcinak egyedül kellett visszamenni a tantermükbe.
Elmondása szerint egy labirintusba került. Minden fehér volt, minden kereszteződésnél 4 felé lehetett menni, háromszor visszajutott oda ahonnan elindult. Végül az ebédlő egyik végébe érkezett és onnan már tudta az utat. De ezt sem megijedve mesélte, csak mint érdekességet. Meg kicsit fel volt háborodva, hogy ezt hogy gondolták, hogy ők onnan visszatalálnak.

Ma meg őt meg a francia kisfiút elvitte magával egy néni, és ott valamit rajzoltak, meg el kellett ismételni az abc-t angolul. Biztos valami fejlesztő pedagógus felmérte őket. Legalább is Marcus úgy gondolja.
Azért elég rossz, hogy nem tudjuk, hogy mi történik a gyerekkel.

Erről az egészségügyis méricskélésről is kaptunk egy tájékoztatót, írták, hogy majd lesz ilyen és jó lenne, ha ott lenne a szülő is és majd értesítenek, hogy mikor lesz. Marcusnak mondtuk, hogy mi van odaírva, de azért ne ijedjen meg, ha elviszik valami rendelőbe őket és megvizsgálják. Csütörtökön hozta a papírt, pénteken reggel ezt megbeszéltük vele, és péntek délután már azzal jött, hogy megmérték őket. Akkor minek írják, hogy majd szólnak, hogy mikor menjünk. Lazák, mint a Riga lánc.

Az iskola udvarán két napja bicajokat szednek szét a gyerekek. Nem tom milyen akció ez. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Délután megyünk magyar találkozóra.

Ilyenek vannak.

Most ott tartunk, hogy unalmas az iskola.
Reggel külön angol órája volt Marcusnak a finn helyet. A francia kisfiúnak is ott kellett volna lennie, de az elment a többiekkel finn órára, mondtam a tantónéninek, de nem ment érte, úgyhogy Marcus egyedül volt.
Ehhez képest azt mondja nekem, amíg vártuk, hogy kiderüljön, hogy hol lesz az óra, hogy tudnék-e neki adni egy lapot, hogy legyen hova rajzolnia, mert unatkozni fog. Mondtam, neki, hogy ennek kicsi a valószínűsége, ha csak vele fog foglalkozni a tantónéni.

De azért még a nap folyamán konfliktusba keveredett a tantónénivel.

Már matek órán is rajzolt, amikor a többiek a táblánál a 0 meg az 1 írását gyakorolták, de gondolom ez még nem volt feltűnő, ha a többiekkel foglalkozott a tantónéni. De aztán volt nekik vallás és etika órájuk, ahol a tantónéni Jézusról olvasott nekik és Marci nem értett az egészből semmit és neki állt rajzolni.
Így mesélte:
- Milyen volt a nap?
- Misis Robertson direkt kiszárította a fekete filctollamat.
- Mi az, hogy direkt kiszárította?
- Valamit olvasott Jézusról, én meg rajzoltam, mert nem értettem amit olvas, egyszer becsukta a könyvet, levágta az asztalra, odajött hozzám, elvette a papiromat, meg a filctollamat, kivitte és letette az asztalára, a kupakot is vitte, de direkt nem tette rá a tollra és kiszáradt.

Szóval Marcus nem úgy tudatosította, hogy most valami olyasmit csinált, amit nem kellett volna és legközelebb figyelni kéne, akkor is, ha nem érti mit olvas a tantónéni, hanem csak ezen volt kiakadva, hogy kiszáradt a filctolla.
Persze megbeszéltük, hogy mire gondolhatott a tantónéni, csak azért vicces, hogy hogy fogja fel a dolgot.
Mondjuk én is becsuknám a füleimet, ha már percek óta semmi érthető nem történik.

Jövő héttől talán lesznek a kezdőknek szervezett angol órák, nem csak ilyen fűalattiak. Mert hivatalosan Marcusnak finn órára kéne járnia, és meg kéne jelennie az iskolában, amikor a finn órája van, csak a tantónéni mondta, hogy az sok lenne, és senki nem fogja számontartani, hogy Marcus volt-e a finn órán, vagy sem.
És akkor azok már hivatalos angol órák lesznek, amik el vannak fogadva a finn óra helyett. Több osztálytársa is fog járni, nem csak a francia kisfiú.
Remélem ragadni fog rá valami és lassacskán megért dolgokat, és nem fog unatkozni.

De azért sok mindent megért, sokszor csodálkozunk, hogy honnan tud dolgokat.

Ma is angol órán rajzolt egy embert és a testrészeket tanulták. És kérdeztem, hogy honnan tudta, hogy embert kell rajzolni és azt mondta, hogy mondta a tanító néni.
Meg azt is tudta, hogy matekból mi a házi feladat. Vagy majd holnap kiderül, hogy tudta-e.

Vége az első iskola hétnek.
Szerintem Marcus már meg is szokta ezt az iskola dolgot. A mai napot is végig csinálta minden gond nélkül, pedig szegény csak 1/4 3 után került elő.
Mondta, hogy elég fárasztó volt, meg hosszú és jó hogy van órája, mert így legalább tudta nézegetni, hogy mikor lesz már vége.
Aludt is délután, pedig már napok óta nem aludt el.

Azt számoltam, hogy ha minden nap autóval jövünk-megyünk az iskolába, akkor 8-900 km-t vezetek le havonta. Ehhez nem kevés benzin szükségeltetik.
Ezért ma költség kímélés címén busszal mentünk Leventéért, mert ugye az ingyen van. A 18-as busz, aminek itt van nem messze az egyik végállomása, ott áll meg az ovinál. És 10 percenként jár.
Úgyhogy Csipivel itt felszálltunk, utaztunk fél órát, leszálltunk, felszedtük Leventét, vártunk egy kicsit, felszálltunk, utaztunk fél órát, leszálltunk. Sity-suty 1 óra 20 perc alatt megjártuk. Ugyanez autóval fél óra.

Úgyhogy a mai napunk úgy nézett ki, hogy reggel elvittük autóval a srácokat suli, ovi. 50 perc egy kör. Haza jöttünk. Itthon voltunk másfél órát, addig főztünk ebédet, beindítottam a mosógépet. Aztán mentünk Leventéért, haza jöttünk, itthon voltunk 1 órát, megebédeltünk, kiteregettem, és indultunk Marcusért autóval.

Azt hiszem beiratkozunk a könyvtárba. Biztos ingyen van és akkor odajárunk melegedni, hogy ne kelljen mindig haza szaladgálni. Bent van a városközpontban, közel az ovihoz.

Vagy pénteken nem fog Levente oviba járni.

Közben meginterjúvoltam Marcust, azt mondja, hogy amikor nem ilyen hosszú a nap, mint ma volt, akkor jó az iskola.
Ma a suliban kiesett a foga. Szólt a szomszédjának, egy indiai kisfiú (legalább is úgy néz ki), aki tud angolul, az szólt a tantónéninek. Aztán az egész osztály az ő fogát nézegette.
Tegnap meg unalmában matek órán (1-től, 5-ig tanulták a számokat) az angol órára kapott szó kártyák betűiből embereket rajzolt, akkor meg azt nézte az egész osztály. Ezeket örömmel mesélte, úgyhogy biztos a gyerekekkel is kezd megbarátkozni, akkor is ha nem tud velük beszélni.

Marcus veszi az akadályt. Ma már azt is túlélte, hogy a háromból két órát nem a saját tanító nénijükkel voltak. Pedig ez a másik tanító néni, nagyon veszekedős volt Marci szerint, pedig nem csináltak semmi rosszat.
Az oviban is állandóan ezzel jött. Nem tudom miből vonja le azt a következtetést, hogy veszekszenek velük. Biztos hangosabban beszélt ez a tanító néni, mint a másik szokott.

Hozott haza egy matekkönyvet.
Valamelyik nap írt Tücsi, volt osztálytársam, hogy találkozott az osztályfőnökünkkel és mondta neki, hogy Finnországban lakunk és azt mondta oszifő, aki egyben a matek tanárunk is volt, hogy majd jól nézzem meg a gyerek matekkönyvét, mert szerinte Finnoban folyik a legjobb matek oktatás.
Majd jól megnézem. Egyenlőre nem látok benne semmi különöset. Lehet, hogy nem elsőben dől el, hogy milyen jó a matek oktatás.

Az órarendjük az szörnyű. Finn órára nem jár, ezért minden nap 1/4 10-re megyünk. A hétfő az két finn órával kezdődik, úgyhogy akkor csak 1/4 11-re kell vinni, lesz két tesi órája és lehet haza hozni. A következő 3 napon 3 órája lesz, cserébe pénteken 5 és 1/4 3-ra lehet érte menni. Amelyik gyerek megy reggel finn órára annak 6 órája lesz. Okosan. Elsős gyereknek 6 óra.
Annyit tettek, hogy kicsit jobb legyen a helyzet, hogy nem a matek az utolsó, mint ahogy eredetileg volt, hanem két rajz.

És hogy én hogy fogok érte menni pénteken, az megint egy másik kérdés. Most 9 körül indulunk, suli 6km, onnan az ovi 7, onnan haza 6. Délbe ugyan ez visszafelé. De akkor pénteken nem tudom Marcit a déli kanyarral haza hozni, hanem 2-kor indulhatunk érte. Na majd meglátjuk.

A mai nap már sokkal jobban sikerült az iskolában.
Bőgés nélkül ott maradt Marcus, csak azt kérte, hogy várjam meg amíg elkezdődik az első óra.

Az oviból így is elkéstünk. 1/2 10-kor bezárják az ajtót és csak utána értünk oda. Azért beengedték Leventét.

Délben Apával mentünk Marcusért, mert tegnap mondott valamit a tantónéni, amit nem értettem, de azt gondoltam, hogy fontos lett volna és azt most eljött Apa megkérdezni.
Az világos volt, hogy a tantónéni szerint Marcus ne járjon finn órára, mert két idegen nyelvet tanulni egyszerre az sok lenne, csak mondott valamit, hogy helyette angolt kéne tanulni, csak nem értettem, hogy akkor angol óra lesz finn helyet, vagy mi, és mikor kell akkor iskolába menni.
Az derült ki, hogy a tantónéni vállalná, hogy amikor ráér, a finn óra idején angolul tanítgatná az osztályából azokat a gyerekeket, akik nem tudnak angolul, mint pl. Marci, meg a francia kisfiú. Nem tudom van-e más is.

Marcus csupa pozitív élménnyel jött haza.
Volt valami ünnepség. Azt mondta, hogy kivonultak a játszótérre, nagy tömeg volt, hangosbemondóba mondtak valamit és minden elsős kapott egy sárga baseball sapkát.
Lehet, hogy most volt az évnyitó? Nekünk nem szólt senki.

Marcus az új sapkájában

A tantónéni is azt mondta, hogy ma már sikerült Marcust a játékba is bevonni. És ő is úgy látja, hogy már nem volt olyan rossz kedvű.

Ebédelt is rendesen. Most rendes időben is volt az ebéd, 12 után.
A francia kisfiúval segítettek egymásnak az ebédlőben. Marcus kérdezte mutogatásos módszerrel, hogy hol lehet tejet szerezni. a kisfiú elmutogatta, hogy hol van a tej.
Utána Marci segített neki, hogy hova kell tenni a koszos edényeket. Ez volt a mai barátkozás.

Ma volt Marcus első iskolai napja.
Elég keservesre sikeredett. Azt mondta, hogy nem akar idejárni, mert nem ért semmit.

Múlt héten kezdődött az ellenszenv kifejlesztése, mert akkor volt egy vizsga, vagy mi.
Hétfőn írt a laza igazgató bácsi, hogy szerdán délelőtt elbeszélgetés lesz és Marcus 10 órára van beosztva. Odamentünk, nem soká hívták Marcit és egy banya közölte, hogy egyedül kell bemennie. Erre Marcus elkezdett sírni, hogy ő nem fog érteni semmit, és nem akar egyedül menni. A banya terelgetett ki a szobából, hogy majd ő elintézi, megnyugtatja. Kimentünk, de gyanús volt, hogy hogy akarja megnyugtatni, ha nem beszélnek közös nyelvet. Hallgatóztam az ajtónál, Marcus hajtogatta, hogy nem tud angolul, nem érti mit akarnak tőle.
Egy idő után a banya feladta és behívott minket, hogy csöndben üljünk ott. Tovább nyaggatta Marcust. Egyszerű kérdéseket tett fel, dehát ha nem tud angolul, akkor nem tudja és kész. Hogy hívják, mi a vezeték neve, hogy hívják az apukáját, meg ilyeneket.
Aztán végleg feladta a banya a küzdelmet és mondta, hogy mi menjünk ki, Marcus meg menjen a következő terembe és ott matek teszt lesz. Marcus kicsit megnyugodott, ment a másik sokkal kedvesebb nénivel.
Amíg vártunk rá a fólyósón, jött a laza igazgató bácsi és mondta, hogy nem kell nyugtalankodni, fel van véve a gyerek, csak így nagyon fontos információkat tudnak meg, hogy mégis milyen képességei vannak, mennyit tud angolul. Gyanús, hogy fel kell mutatnia valamit az önkormányzat felé, hogy ő milyen felvételivizsgát csinált és ezért kellett nyüsztetni a gyerekeket. Mert a tanító néni gyanítom már az első héten tudni fogja, hogy ki milyen és mit tud. Nem abból okoskodja ki, amit ezek odaírnak a papírra.
Na mindegy. Pénteken negyed 5-kor kaptunk emilt, hogy fel van véve a gyerek, hétfőn negyed 10-re mehet iskolába. Vicces.

Úgyhogy ma mentünk. Testületileg kivonultunk. Ácsorogtunk a többi testülettel az iskola előtt.
Negyed 10-kor sorba állították a gyerekeket az iskola előtt, köszöntöttek mindenkit, bemutatták a tanító néniket. Ezzel megvolt az évnyitó. Mentünk befelé.
Csak az elsősöknek voltak ott a szüleik, a többi gyerek egyedül jött. Úgy látszik itt nincs semmi ünnepélyes évnyitó, csak mennek az iskolába és kész.

Mivel látta a tanító néni, hogy Marcus el van szontyolodva, mondta, hogy menjek be vele az osztályba, erre megbátorodott az összes szülő és mindenki jött befelé. Az első óra így telt. Ott álltunk körben. Úgy tünt a tanító nénit nem zavarja. Beszélgetett a gyerekkel, hogy mit kell hozni az iskolába, kit hogy hívnak, aztán elindultak körbenézni az iskolában. Mi vonultunk utánuk. Apa közben elvitte Leventét oviba.
A szünetben mondtam Marcusnak, hogy én most már megyek, ebéd után jövök érte. Nyavalygott, hogy ne menjek, meg nem akar idejárni, nem ért semmit. Ott hagytam. Amíg ott voltam csak a nyavalygással volt elfoglalva, meg azzal, hogy figyelt, hogy nehogy elmenjek. Gondoltam, akkor majd a többiekre figyel, ha nem vagyok ott.
Együtt mentünk ki egy francia kisfiú anyukájával. A kisfiú kevesebbet tud angolul, mint Marci, az anyukája meg kevesebbet, mint én. Eléggé el volt bizonytalanodva az anyuka.
Marcus később mesélte, hogy a kisfiú egész nap nem szólt semmit, csak néha mutogatott.
Meg aztán azt mesélte, hogy még egyszer neki állt bőgni, mert valamikor 3/4 11-kor elvitték őket ebédelni és akkor azt hitte, hogy már ebéd után megyek érte és én meg nem mentem. Pedig azt is megbeszéltük, hogy hágy óra lesz és hogy állnak a mutatók az órán, mikor megyek érte.

Hát biztos nem lesz könnyű. A tantó néni azt mondta, hogy azért ne aggódjunk, könnyebb lesz mikor már lesznek feladatok és tudja a többiekkel csinálni.
Meg majd ha ismerősebb lesz az épület, meg kitapasztaljuk a napirendet.

Különben 14 gyerek volt ma az osztályban. Nem tudom, hogy mindenki itt volt-e aki elsős lesz.
A tanító néni angol anyanyelvű. Az derült ki, ahogy beszélgetett a tantó néni a gyerekekkel, hogy elég sokan tudnak angolul.
Finn óra is lesz, de azt mondta a tantó néni, hogy Marcusnak nem kell járni, mert az úgy már sok lenne. Csak a finnek járnak, meg akik jól beszélnek angolul.

Hát, majd meglátjuk, hogy mit csináltunk szegény Marcussal. Hogy bírja a gyűrődést.

Levente az jól érezte magát az óvodában. Ismeri az óvónéniket, a régi csoportból is van néhány gyerek. Meg egyébként is.