Szászék Finnóban

Ma volt a Christmas Party a suliban.
A Marcusék iskolájának, ami Turku International School meg a mellette lévő Normal Schoolnak ugyanaz az igazgató bácsija. A 7.-8. osztály a TIS-ből odajár a Normali Kouluba, Marcusék is ott ebédelnek. A Karácsonyi Ünnepély is ott volt megtartva.

A műsor előtt közös glögi ivást rendezett a Szülői Munkaközösség.
Most először volt olyan rendezvény, ahol nagyjából minden szülő megjelent. Az őszi tengerparti partyn meg a Halloweenen is mondjuk Marcus osztálytársainak a fele jelent meg a szüleivel. Gondolom más osztályokból is hasonló volt az arány. És most nagyon érdekes volt látni, hogy mennyiféle náció képviselője gyűlt össze. Európa minden csücskéből, Afrikából, Ázsia különböző helyeiről. De biztos Amerikából is vannak mindenfelől. Az biztos, hogy Marcus egyik osztálytársa Kanadából jött, bár Ági azt mondja, hogy az anyukája tájul beszél, meg úgy is néz ki.

Az 1. a 3. és az 5. osztály adta a műsort.
Közös énekléssel kezdődött. Nagyon szépen énekelt a sok gyerek együtt, egy tanárnő pedig zongorán kísérte őket.
Utána jöttek Marcusék. Hóembernek voltak öltözve nagyjából. Elénekelték a "Hull a pelyhes fehér hó" angol változatát, utána pedig elmondták a Pufók hóember esetét, akinek egy éhes nyúl megette a répaorrát. Mindenkinek volt répaorra, amibe a végén beleharapott.
Szerintem nagyon aranyosak voltak.


A harmadikosok is jók voltak, csak ők nem sok mindent mondtak, hanem magnóról ment a szöveg, ők meg eljátszották.
Utána megint közös éneklés, majd az ötödikesek műsora. Valami postásról meséltek és közben rajzok voltak kivetítve mögéjük.

Mindent összevetve, Marcusék voltak a legjobbak, főleg korukhoz képest.

A műsor után beszédet mondott a Szülői Munkaközösség vezetője. Egy arab fickó az Unicefről beszélt, és hogy miért dobáljunk a perselyébe pénzt. Aztán az igazgató bácsi is beszélt.
Három hölgynek virágot is adott. A finnek nem kezet fognak és puszit adnak ilyenkor, hanem megölelik egymást. Az igazgató bácsi átadta a virágot, aztán szélesre tárta a karjait, kicsit oldalt billentette magát, hogy a jobb keze magasan legyen és elérje a másik vállát és így átölelték és meglapogatták egymást. De ezt csinálják az utcán is, ha jó baráttal találkoznak.
Az ünnepély közös énekléssel zárult.

Utána beszélgettünk még egy kicsit ezzel-azzal. Marcusnak van egy osztálytársa, akinek az öccse Levente csoporttársa. Mondjuk azokkal nem lehet beszélgetni.
De kiderült, hogy Levente egy másik csoporttársának a tesója is odajár a suliba. Most annak a szüleivel beszélgetett Apa egy kicsit.
"Igen, kicsit nehéz a suliban eleinte, ha a gyerek nem beszéli a nyelvet, mikor ők HongKongban laktak és beadták a suliba a lányukat, neki is nehéz volt, de aztán belejött." Meg ilyesmi.
Meg Ágival beszélgettünk, hogy hogy megy a bolt.
Aztán hazajöttünk.

Délelőtt vettünk egy kis fenyőfát Apával a piacon. 10 euro volt egy kb. 1 méteres luc fenyő, vagy milyen. Elég ritkásan vannak az ágai. Majd otthonra szerzünk valami nagyobbat.

Csipesznek az a szeme, amelyik tegnap rosszabbul volt, most jobban van, de a másik, amelyiknek tegnap semmi baja nem volt, mostmár piros. De hátha holnapra az is jobban lesz.