Mikor legutóbb magyar találkozón voltunk, az egyik lány, aki az egyetemen dolgozik, hozott egy papirost, amin egy bácsi által szervezett, ismerd meg jobban Turkut programok vannak.
Vár látogatás, Kézműves Múzeum, Tengerészeti Múzeum, katedrális látogatás.
Ingyenért van és angol idegen vezetéssel.

Ma beneveztünk a várlátogatásra.
Kicsit feltűnőek voltunk ott a sok egyetemista között.
Ráadásul a gyerekek mivel nem értettek semmit abból amit a bácsi mondott, nem nagyon bírtak nyugton maradni. Úgyhogy az lett a módszer, hogy Apát előre küldtük, ő meghallgatta, hogy mit mond a bácsi, addig én az előző terembe nézelődtem a fiúkkal, aztán amíg tovább vonult a csoport addig Apa elmondta, hogy mit hallott. Ez sem működött nagyon sokáig, de a nagy részét megnéztük a várnak, aztán beelőztük a csoportot és kimentünk.
Bóklásztunk egy kicsit a vár körül, aztán hazajöttünk.

Csipike a kéményben

A fiúk furcsa képet vágva a várban

Késő délután lett mire délutáni alvás után végre hajlandóak voltak a fiúk elindulni valahova.
Csak idementünk azoknak a hosszú szőrű barna teheneknek a területére. Úgy van megcsinálva a kerítés, hogy az emberek be tudnak kanyarogni, de a tehenek nem tudnak kijönni. Marcus nem értette, hogy hogy gondolják, hogy itt az emberek útján tehenek járhatnak. Mi van, ha megharapnak valakit. A vérszomjas, ragadozó tehenek. Falkában vadásznak a betévedt sétálókra. Így gondolta Marcus. Ezen röhögtünk, meg azt is elmesélte, hogy ezeknek a ragadozó teheneknek semmiből sem áll átugrani ezt a kerítést, nem érti minek vannak ezek a kanyarok.
Ezen a tehén felségterületen is pallókon kell menni, mint a nemzeti parkban, mert mocsaras, valószínűleg tenger víztől, csak nagyon sekély és benőtte a nád. Elgyalogoltunk egy kilátóig. Alacsony, csak annyi, hogy a nád felett el lehessen látni. Nem messze láttunk egy ugyan ilyet és kicsit távolabb egy rendes lest. Majd elmegyünk odáig is egyszer, csak most már kezdett besötétedni. És még mentünk guberálni.

Nem messze az egyik társasház komplexumnál lomtalanítás céljából hozattak egy konténert. Mindenféle egész jó dolgokat dobáltak bele. Apa azt nézte, hogy most valaki költözik, vagy ez tényleg lomtalanítás.
Volt benne két rendes bicaj, egy gyerek bicaj, igaz annak csak egy kereke volt. Polcok, egy csomó postaláda, biztos lecserélték valamelyik házban, bútor lapok, székek, mindenféle. Elhoztunk egy szőnyeget. Nagy, amilyenek már vannak itthon. Szépen át volt kötve egy madzaggal, biztos valaki kitette így a tárolójába és mostmár megunta tárolni. Tiszta és újnak nézki. Azért majd kisíkálom és megy a játszósarokba. Meg hoztunk egy fa fellépőt, két lépcsős.

Most jöttem haza az Ekotoriból, még mindig kiságyat vadászok Csipeszkének. Vagyis kiságy lenne, de láttunk több helyen is állítható hosszúságú gyerekágyat és inkább olyat szeretnénk, hogy könnyen ki tudjon mászni. Amit meg akartam venni azt időközben elvitték, vettem cserébe még egy szőnyeget.

Az az érdekes, hogy azt gondolnám, hogy ezek itt gazdagabb népek és nem érdekli őket a használt cucc és ahhoz képest nagyon sok használt cucc kereskedés van. Itt Turkuban van kb. 40 bolhapiac, Ekotori meg más bolt, ahol használt dolgokat árulnak. Tegnap egy nagy áruház parkolójában is voltunk, ott ült a sok finn és árulta amit hozott otthonról. Mindenféle dolgokat. A nyugdíjas házaspár a kristály poharait, a sok gyerekes a gyerekek kinőtt ruháit, megunt játékait, meg mindenféle emberek ruhákat, szőnyegeket, bútorokat, ki mit unt meg otthon.
Amiket tegnap jártunk körbe boltok, azok olyanok voltak, hogy fakkokra voltak osztva, minden fakkba egy ember dolgai voltak betéve. Bárki beviheti a cuccait, a boltosok bepakolják egy fakkba, és fakkszám alapján tudják, hogy kiét adták el.

Ma megint kénytelenek voltunk guberálni. Szerdán Vappu party lesz az óvodában. Itt vappu-nak hívják a május 1.-t. Lovag jelmezt kell csinálni a fiúknak. Gabonapelyhes dobozból lesz a sisakjuk, tegnap mikor levittem a szemetet, láttam a kukában két bükkfa lécet, abból csinálok nekik kardot, hoztunk fel kartondobozt pajzsnak. Még valami köpenynek valót kell venni.

Mai témánk a guberálás.

Mikor az ember egy évre költözik egy másik országba és üres a lakása, nagy a dillema, hogy mi az amire költsön és mennyit. Egy évet féllábon is ki lehet bírni.

Mikor még nem volt asztalunk a gyerekek az ablakpárkányon reggeliztek. Jó széles műkő ablakpárkány van, ott ültek és számolták a buszokat. Egy kosárra tettem egy polcot és azon ebédeltünk, meg vacsoráztunk. Csipesznek nagyon tetszett, hogy mindent elér.

Aztán vettünk asztalt meg székeket, és mostmár azonkívül, hogy ott tudunk enni, a gyerekek is tudnak mellette rajzolni. Meg majd biztos Marcusnak lesz házi feladata és akkor majd ott tud írni.
Meg vettünk egy normális ágyat is, mert azért az sem árt, ha ki tudjuk magunkat rendesen aludni.

De mondjuk a könyvek simán ellettek volna sorban a földön. De épp felújítás volt az udvarban, cserélték az ablakokat és gyalult léceket dobáltak kifelé, mert azzal volt a sok ablak összefogva. Hát ezeket szedegettem ki a konténerből is csináltam egy könyves polcot, meg a fürdőszobába is csináltam egy polcot a mosóporoknak. A gyerekekkel jártunk le mindennap.
Amikor meg kidobtunk a fémes szelektívkukába egy konzervdobozt, kiderült, hogy ott van benne egy csomó szép kekszes meg csokis fémdoboz. Azokat is kiszedtük. Csak kiették belőlük a kekszet aztán kidobták. Még a műanyag tartóbigyók is benne voltak. Úgyhogy kimostam és most játékok vannak bennük, meg abban hordják az uzsonnájukat a gyerekek az oviba, meg virágmagokat vetettünk bele, meg ilyesmi.
Kiguberáltunk két nagy konzervdobozt is. Kidekopázsoltuk őket és most abban vannak a paprika palántáink. Itt nem 5 meg 2 literes üvegben tartják a savanyú uborkát, hanem 5 meg 2 literes konzervdobozban.

A polcaim. Nem minden vastag könyv szótár

Tegnap leküldtem a gyerekeket, hogy dobják ki a tejesdobozokat a kartonos kukába. Egyszer csak Levente feljött és kérdezte, hogy kivehet-e a kukából egy dobozt, mert nagyon jó kis doboznak látszik. Rászoktak a guberálásra.