Marcus váratlanul rájött, hogy olvasni jó.
Tegnap válogattuk a könyveket, hogy mit lehet haza vinni, mert már elolvastuk és hozunk helyette másikat. Elővettük az Afrika címűt, amiben állatokról van szó. A képeken be vannak számozva az állatok és mellette a számok mellé le van írva az állatok neve.
Apát kérte Levente, hogy olvassa el neki, hogy milyen állat van a szám mellé írva. Apa mondta, hogy lehet hogy már Marci is el tudja olvasni, megpróbálta, el tudta, és ma megint próbálkozott és úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ne én olvassak neki mesét, hanem inkább még ő olvas állatneveket.
Nagyon örülök neki. Úgy látszik, tényleg meg fog tanulni olvasni. A kettős betűket még nem tudja, de felismeri, hogy ez egy olyan. Megkérdezi, hogy mi az és folytatja. Nagyon kitartó, mikor már tudja, hogy milyen állatról van szó, akkor is végig bogarássza a szót. Kaffer szarvasvarjú, Anubis pávián, háromszarvú kaméleon, panyókás sakál. Az ilyeneket is.

Tegnap Marcus kapta a suliban az adventi meglepetést. Minden nap más kapja. Aki utoljára kapott az mond egy számot, tőle kezdve hátrafelé számolják gyerekeket, akire jut, az mond egy másik számot, és azt a számú borítékot kapja, amiben apró meglepetések vannak. Marcus borítékjában volt egy levonó, három öntapadós habszivacs virágocska, meg egy katica, meg két cukor.

Leventééknél az kapja az adventi meglepetést, akinek kihúzzák a nevét. Még nem tudom, hogy mit, mert Leventét még nem húzták ki.

Itthon is van mindenkinek adventi naptára. Bóti, csokis. Mindenkié másmilyen. Ők választották a boltban.
Csipesz persze eleinte nem értette, hogy egy nap csak egyet bontunk ki. Hisztizett. Felszereltem mind a hármat a falra, magasra, mert különben megdézsmálja őket.
És persze a számokat sem ismeri és nem mindig engedi, hogy megkeressük a megfelelő számot, hanem valamit kibont. Máskor meg türelmesen hasal a többiek mellett és várja, hogy előkerüljön a csokija.

Tegnap 0 fok volt amikor eljutottunk a konyháig először és megnéztük a külső hőmérőt, ma meg 10. Cserébe zuhogott az eső. Úgyhogy Apa vitte a fiúkat oviba, suliba. Aztán délben pont nem esett, amíg Csipeszt elhúztam utánfutón a cégig, hogy megszerezzük a kocsit. A bicajt ott hagytam Apának, hogy legyen mivel haza jönnie, az utánfutót meg begyömöszöltem a csomagtartóba. Aztán megint elkezdett esni. Azt mutogatták a híradóban, hogy holnap is esni fog.

Délelőtt kipróbáltam, hogy mire jó a könyvtári PIN kódom. A könyvtár honlapján nagy nehezen megtaláltam, hogy mit kell csinálni. Bejelentkeztem, kellett hozzá a kártyán lévő azonosítószám meg a PIN kód. Ki is írták, hogy az én vagyok és milyen könyvek vannak nálam. Bejelöltem, hogy melyiknek akarom meghosszabbítani a kölcsönzési idejét, katt és meghosszabbítottam. Egy könyvvel háromszor lehet ilyen online hosszabbítást csinálni.

Egyszer régebben, mikor írtam az ennivalókról, akkor írtam a villiről is. Azt tudtam róla, hogy aludttejet jelent és sima meg gyümölcsös verzióban kapható, mint otthon a joghurt. Azóta már vettünk egyszer két félét is. És köze nincs ahhoz, amit mi otthon aludttejnek hívunk.

Nem kóstoltuk meg, mert azt hittem, hogy megromlott. Nem járt még le a szavatossága, de úgy nézett ki, mint mikor az ultra pasztőrözött tej mégis csak megalszik. Ilyen nyúlós, nyálkás, kocsonyás valami. Csak Apa merte megkóstolni.
Utána felvetődött a téma a magyar találkozón és azt mondták a többiek, hogy az nem volt megromolva, az ilyen. Fogalma sincs senkinek, hogy mit csinálnak a tejjel, hogy ezt az állagot elérjék.

Most azért jutott eszembe, mert Marcusék villit kaptak az ebédhez. Azt mondta, hogy epreset választott, egy kanállal tudott belőle megenni, a többit kidobta. De a többiek is így jártak, pedig azok jórészt finnek. Úgy látszik, hogy a finn gyerekek sincsenek odáig érte. Másrészt Levente meg azt mondja, hogy az oviba szoktak a többiek villit vinni tízóraira.
Muszáj lesz még egyszer venni, összeszedni a bátorságomat, becsukni a szememet és megkóstolni, hogy kiderüljön, hogy akkor mi a villi-igazság.

A két kicsi alszik, Marcus rajzol.
Mostanában Marcussal alszik el ez a kis Csipesz délután, meg este is.
Marcus türelmesen próbálja rávenni, hogy aludjon már. Minden délután küzdeni kell vele, bohóckodik, elszaladgál. Tolat le a lépcsőn: Csokit eszek, Anyaám. Jó?! Nem jó, menjél vissza aludni. Aztán nagy nehezen elalszik, Marcus meg nézegeti, simogatja, hogy milyen aranyos, meg milyen szép.
Este meg Apa beteszi az ágyába, ha elaludt Marcus mellett.

Ez a Csipesz annyira jó pofa tud lenni. Mostanában mindent elismétel amit mondunk, Leventének minden mozdulatát leutánozza. Most este Levente leugrott a fellépőről, 15 cm magasságból. Előtte ott hókusz-pókuszozott. Hó-hó-hopp, mintha olyan nagy dolog lenne leugrani ilyen magasból. Erre Csipesz egy fél óráig ezzel szórakozott, hogy felmászott a fellépőre, hadonászott, meg mondott minden félét, közben egyfolytában, Anya szézd! Anya. Anya, szézd! Aztán nagy lendületet vett és leszaladt, mert még nem tud ugrani.
Tegnap amikor sétálásból visszaértünk, Levente mondta, hogy még kint marad egy kicsit játszani, és közben jobbra el indián szökdelésben, Csipesz utána, ugra-bugrálva és közben ő is kiabál, hogy Anya, kicsit kint maradok játszani, Anya.
Bármit mond, mindig oda mondja annak a nevét, akinek mondja. Felvegyük a nadrágot? Felvegyük, Anya.
Valamelyik nap, kicsit bepisilt odakint, jött be és mondta, hogy Pisilni kell! , Apa vetkőztette és kérdezte, hogy ráülsz a bilire, vagy már mindegy mert bepisiltél. Csipesz: már mindegy, pisiltem, Apa.
Szóval nagyon aranyos, ahogy így tanul beszélni.

Ms Robertson már megint nincs szerda óta. Tegnap meg ma egy nagyon lelkiismeretes, kedves tantónéni helyettesítette. Tegnap is meg ma is elmondta, hogy Marcus milyen jó matekos, csak kár hogy a nyelvvel problémája van és nem értik egymást. Ezt is elmondta ma is, nem tudom miért gondolta, hogy egy nap alatt majd Marcus megtanul angolul.
Most ott tartanak Marcusék a matekban, hogy összeadnak, kivonnak 5-ig. Ez azért még annyira nem bonyolult. Meg is csinálta tegnap a háziját 2 perc alatt. Angolból lenne itt egy feladat, ahol le kéne írni 12 szót, azon két délutánt rágódtunk, de még mindig nincs kész. Ez egyáltalán nem érdekli, a matek meg érdekli.
Itt nem tanítják írni a gyerekeket, le kell másolniuk komplett szavakat, ahogy sikerül. Azt mondja az Ági, akinek már a nagylánya negyedikes, hogy majd negyedik, ötödik környékén kezdenek azzal foglalkozni, hogy megtanítsák folyóírással, szépen írni a gyerekeket. Addig írnak, ahogy tudnak.

Leventééknek ma ovis kirándulás volt Kuralan Kylämäkibe. Az egy tanya féle, már voltunk ott a gyerekekkel a nyár elején. Vannak tehenek, meg birkák, meg disznók, meg mindenféle szerszámok, amik egy tanyán szoktak lenni. Meg van egy lakó épület, néhány gazdasági épület, meg egy múzeum. Egy dédanyánk korabeli gazdaság bemutatása.
Az oviba kellett vinni reggel, onnan taxival mentek oda és ott kellett őket felszedni. Persze elnéztem az utat és már telefonáltak, hogy hol vagyok, megyek-e a gyerekért, és ne az oviba menjek. De nem én voltam az utolsó, még egy kislány ott maradt, mikor Leventét elhoztam.

Mostanában azt játszák a gyerekek, hogy mindenfélévé tudnak változni. Marcus tud dínó lenni, meg fehér kezű gibbon. Ennek örömére ma felmászott a játszótéri nyírfa tetejéig és onnan nézte, hogy jön-e már haza Apa. Meg a lépcsőkorláton mászkál mikor éppen gibbon. Jól lehet a rácsba kapaszkodni.

Tegnap Levente kitalálta, hogy ő Dzsini és ebben a minőségében mindenféle háztartási munkát el tud végezni, csak meg kell neki mondani, hogy mit csináljon. Úgyhogy tegnap porszívózott kicsit, utána pedig mosogatott, én öblögettem.
Ma is vacsora után mikor kérdeztem, hogy akar-e mosogatni, mondta, hogy persze. Erre Marci is kitalálta, hogy ő is mosogatni akar, nehogy kimaradjon valami jóból. Persze akkor Csipesz is beállt a sorba. Levente mosogatott, Marci öblögetett, Csipesz meg pancsolt. Később Marci meg Levente cseréltek.

Mosogatók

Én azt tippeltem, hogy 2 perc alatt összevesznek és mehetek mosogatni, de nem ez történt. Becsülettel elmosogattak mindent, pedig eltartott nekik vagy 20 percig, mert még az ebédes cuccok is ott voltak. Persze nagyjából minden vizes lett a környéken, úgyhogy egyúttal fel is lehetett mosni. De akkor is kedves tőlük. Nem tudom meddig fog tartani a lelkesedés, holnap ki fog mosogatni...

Két napja zuhog. Csak este hagyja abba, úgyhogy mostanában este sétálunk, hogy kicsit a srácok levezessék fölös energiáikat.

Tegnap Csipesznek vettünk gumicsizmát, azóta mindenhová abba jár. Néha elhagyjuk, mert kicsit nagy neki. 21-es.
Ma meg vettünk egy fellépőt, ilyen kis műanyag sámlit. Eddig mindig a pelenkacsomagot tettük a székre, hogy elérje az asztalt. Most ezt lecseréltük erre a fellépőre. De Csipi elsőre nem volt teljesen tisztában a funkciójával, mert felfordította és belepisilt. Kicsit kényelmetlenebb volt, mint az eddigi bilije, de azért sikerült.

Újabban Levente reggel nem akar elengedni az óvodából. Kapaszkodik a lábamba, mint egy kis csoportos. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg van valami baja, vagy csak hülyéskedik. Lehet, hogy csak azért csinálja, mert látja, hogy Marcust mindig bekísérem az iskolába, meg egyébként is most inkább Marcusról szólnak a napok, mivel ő van új helyzetben. Tőle kérdezgetjük részletesebben, hogy mi történt. Leventétől is próbáljuk, de csak azt mondja, hogy a szokásos.

Marcusnak van az iskolában két darázs barátja. Minden szünetben a kerítésen szokták várni. Az egyiknek hiányzik az egyik szárnya, a másiknak meg két lába. Tegnap azt mondta, hogy bemásztak a kapusznyija alá az eső elől. Meg egy mókussal is haverkodik.
Múlt héten pedig tekert fel a dombon és a másik ház kukájába éppen beszaladt egy mókus. Marcus letette a bicajt és várt, nem soká kiugrott a mókus a kukából, felszaladt a Marci lábán a karjára. Marcus megsimította, akkor gyorsan leugrott és elszaladt.
Abban az erdőben is sok mókus van, amerre a boltba szoktunk járni. Meg általában minden erdőben, vagy parkban vannak mókusok.

Holnap Apa megy Tamperébe valami munkaügyben. Múlt héten meg Porvooban volt, egy másik munka ügyében. Porvoo Helsinkitől van keletre. Azt mondta Apa, hogy szép kis város. Egy olajfinomítóba kellett mennie. Éppen robbangatták a gránitot, mert helyet csináltak az új laboratóriumnak. Apa megijedt, de a finnek mondták, hogy semmi különös csak robbantanak. Biztos már hallgatták egy ideje. És tudták, hogy nem az üzem robban.

Csipesznek az lett a kedvenc kinti játéka, hogy az autókájával - amit vettünk neki a bolha piacon - feltotyog az emelkedőn itt a játszótér mellett, aztán visszafordul és nagy sebességgel legurul. Nagyon szereti csinálni. A ház melletti út, ami visz fel a dombra a többi házhoz, az elég meredek, ott játszák 10-12 éves fiúk ugyan ezt. Ilyen bébitaxikon száguldoznak lefelé. Már Marcus is utánuk csinálta, csak nem ment fel egész a tetejéig az emelkedőnek, meg nem sokszor csinálta, mert nem engedélyeztem, úgyhogy csak titokban csinálja, de túl sokáig nem lehet titokban tartani, mert nagyon hangos, amikor zúg lefelé.

Most Marcus azt mesélte, hogy az osztálytársai valami elasztikus kezes-lábast vesznek fel tornaórára. Úgy mondta, hogy póló anyagból van, csak van az anyagban gumi, mint egy fürdőruha anyagában. És ezen nevetett itthon, hogy felvették ezeket az izéket és utána majd megfagytak odakint benne. Első nap elmagyarázta a tantónéni, hogy pólót és rövid nadrágot, vagy hosszú kényelmes nadrágot hozzanak a gyerekek torna órára. Ehhez képest most kiderült, hogy Marcuson kívül mindenki ilyen kezes-lábasban tornázik. Meg azon nevetett, hogy máskor meg mindenki beleizzad és alig tudják magukról levenni. És mivel leizzadnak, mindenki tusol Marcuson kívül. De azt mondta, hogy neki nem kell ilyen kezes-lábas, mert biztos kényelmetlen.
Aki tudja, írja meg légyszi, hogy mostanában otthon mi a tornaóra divat a fiúknak. Gondolom nem fehér atléta, fekete klotgatya, mint a mi időnkben.

Azért is viccesek ezek a kezes-lábasok, mert azért eddig még semmi olyat nem csináltak, ami indokolna valami spéci tornaruhát. És én nem tudom, hogy miket szoktak csinálni elsőben tornaórán, de nem hiszem, hogy annál izzasztóbbat, mint amit Marci egyébként is előad, nap, mint nap.
Kérdeztük, hogy ma mit csináltatok tornaórán. Marci: tornaórán? Miért ma volt tornaóránk? Ja, akkor biztos az volt amikor vagy tizenötször körbejártuk az iskolát. Futottatok? Nem, csak sétáltunk. De kettő tornaórátok volt. Ja, akkor biztos a másik az volt, amikor az iskola körül el voltak rejtve fényképek és azokat meg kellett keresni és megmondani, hogy milyen színű szalaggal vannak átkötve.
Na, szerintem ehhez megfelel a póló, meg a melegítő nadrág. És azon sem csodálkozok, ha Marci nem tartja szükségesnek, hogy letusoljon. Mikor itthon bicajozik egy félórát, meg Leventével versenyt futnak, meg fára mászik, utána se szokott letusolni.

Az idő hirtelen elromlott. Szemerkél az eső. Azért elmentünk este sétálni, mert délután is már esett és a srácok nem voltak kint és már nem bírtak magukkal. Már sötét volt, mikor jöttünk vissza, mondtuk a srácoknak, hogy nem soká már csak ilyen sötétben tudunk majd sétálni. De a sétautak is ki vannak világítva, úgyhogy eltévedni nem fogunk, csak azért jobb napsütésben sétálni, mint lámpafénynél.

Az iskola udvarán a szétszerelt bicajokból különböző installációkat készítettek a gyerekek. Marcus azt mondta, hogy volt 4 kerekű bicaj is, amit úgy hajtottak, mint a Frédi-Béni autót. Mindenféle színű szigetelő-, meg csillogó-villogó ragasztószalaggal rakták össze meg díszítették az alkotásokat. Nem tudom mire volt jó az akció.

Ma meg váltófutás verseny volt a rendes iskola, meg az international shool tanulói között. Minden osztályból egy fiú, meg egy lány csapat versenyzett. Marcus nem volt hajlandó futni, mert maga sem tudja szerintem, hogy miért. Az igaz, hogy a hétvégén szerzett plezúrt tovább fejlesztette és az is fáj neki. Erre fogja.
Tegnap este ugra-bugrálás közben felugrott a kanapéra olyan bénán, hogy lejött a lábáról egy kis darabon a seb, csöpögött a vére.
Ma mikor haza jöttünk a suliból, elment bicajozni, egyszer csak hallom, hogy nagyon sír, futottam, hogy mi van, jött befelé, mert elesett és lejött a térdéről a seb. Tiszta vér lett a nadidrágja. Behoztam, mentem a bicajáért, mert a szomszédháznál hagyta. Valaki felállította már, a pedálja kissé amortizálódott. "Pedig nem mentem gyorsan, csak túl élesen vettem a kanyart." ezt sírta. Mondtam neki, hogy csak térdvédőben bicajozhat, de szerinte abban nem lehet. Levente erre mondta, hogy ha nagy lesz, majd olyan térvédőket fog gyártani, amiben lehet bicajozni. Mostanában Levente ilyeneket mond. Hogyha nagy lesz, akkor majd miket fog gyártani, meg kitalálni, hogy az embereknek könnyebb legyen az életük. Meg majd 2 forintért fogja árulni a házakat, hogy az embereknek ne kelljen kölcsönt felvenni. Jó lesz.

Apa meg van fázva, meg különben is olimpiát kellett néznie, úgyhogy leginkább én császkáltam el a gyerekekkel hétvégén.

Itt a környéken egész sok séta út van. Télen ki is lesznek világítva, úgyhogy majd mehetek futkosni.

Tegnap délelőtt elmentünk az egyik irányba, bementünk az erdőbe, megtaláltuk a tengert is az erdő felől megközelítve, a dombra is felmásztunk. Marcus itthon azt mesélte Apának, hogy nagyon sok mindent láttunk.
Ő bicajjal jött, a többieket meg utánfutóval húztam ahol lehetett, mert a tengerpart nagyon köves volt, a meredeken meg visszagurulunk, ha Levente nem száll ki és nem tolja az utánfutót. De tényleg szép helyen jártunk, csak a fényképzőt felejtettük itthon.


Délután elvittük magunkkal, de akkor meg nem annyira szép helyen jártunk. Akkor is csak itt bicajoztunk a környéken, de erre csak krumpli- meg szántóföldeket láttunk, meg réteket. Találtunk egy dombot erdőfélével, de közel vannak a házak és az ilyen erdők általában koszosak, mert sokan járnak oda. És nem olyanok, akik futni, meg kutyát sétáltatni mennek. Hanem akik sörösdobozokat hagynak maguk után. Azért jó nagy, méteres hangyabolyokat láttunk. A hangyákat nem zavarja a kosz.

Ma délelőtt bolhapiacon voltunk a fiúkkal. Az egyik nagy áruház parkolójában vasárnap délelőtt bolhapiac van.
Vettünk néhány eső-cuccot Csipesznek, meg a fiúknak, vettünk Leventének egy bicajos sapkát, mert a régit kinőtte, meg vettünk Csipinek egy ilyen bébi taxit, vagy mit, négykeréken guruló kis autó, amire rálehet ülni és lökheti magát. Van otthon 3, különböző méretben, de sajna egyet sem hoztunk és már ciki volt, hogy itt az udvarban mindig más gyerekéével mászkál.
Különben sem tudom, hogy kell ezt pontosan kezelni, mert ezek a fingek kint hagyják az összes játékukat a játszótéren. Van húsz homokozó lapát, meg szita, meg gereblye, meg vödör, meg mindenféle. Ez még csak oké lenne, mert ilyenünk nekünk is van, bedobtuk a többi közé és akkor minden gyerek játszik azzal, ami a kezébe kerül. De ezekkel a bébitaxikkal, meg egyéb egyedi játékokkal mit kezdjek? Attól félek, hogy valamelyiket összetöri az én gyerekem, aztán meg sunyítunk, vagy mi.
Tegnap pl. Levente összetörte a játéktartó konténert. Volt kint egy lukas aljú, repedt oldalú, műanyag konténer, de arra még jó volt, hogy ezt a sok homokozó játékot bele lehetett tenni. Valamelyik gyerek félig megpakolta homokkal. Levente meg a fejébe vette, hogy kiborítja a homokot. Mondtam neki, hogy hagyja a fenébe, mert össze fog törni az a nyavalyás konténer. Nem hagyta, aláásott, akkor már felborult, de még nem borult ki belőle a homok, tovább akarta borítani, persze az egész ripityára tört.
Leszidtam, bőgött, bejöttünk. Aztán még este kidobtam a szemétbe, ma délelőtt meg Apa szólt a gazdájának, hogy összetörte a konténert a gyerek, majd veszünk valami játéktárolót. Most vehetek 8 euroért egy ládát a lukas, repedezett vacak helyet.
És tuti, hogy Szász Levente kezében még néhány dolog tönkre fog menni.
Olyat is gondolok, hogy ha féltik, vagy nem akarják, hogy a más gyereke játszon vele, akkor pakolják el, de azért csak idegesít, ha valami tönkre megy, ami a másé.

Délután megint elmentünk bicajozni egy harmadik irányba, amerre boltba is szoktunk menni. Ha követjük a sétautat, egy gyalogos hídon át lehet menni a másik erdőbe. A híd egy forgalmasabb út fölött van. Ezt akarta Levente megnézni.
Marcussal már jártunk arra egyszer, mikor futottam. Mert mikor megyek futni (már voltam kb. 3-szor, de lehet, hogy 4-szer), akkor Marcus jön velem bicajjal. Mert a bicajozási igénye kielégíthetetlen. Itt cirkulál egész nap a játszótér körül, őrült sebességgel és nem akarja megérteni, hogy lassabban kéne menni, mert el fog ütni valakit.
Szóval a gyalogos híd felé mentünk, dimbes-dombos terepen. Levente hol tolta az utánfutót, hol meg Csipesszel együtt huhúzott, mert zúgtunk le a lejtőn. Csipi nagyon élvezte. Az összes haja égnek állt a menetszéltől és egyfolytában mondogatta, hogy huhú. Aztán találtunk egy csúszdát, meg tornázkodós ferdepadot, meg ilyeneket, hogy a futók más tagjaikat is megtudják mozgatni. Ott bohóckodtak a gyerekek egy darabig, aztán haza huhúztunk.

Este még szivárványt néztünk. Nem esett az eső, csak a felhőkön egy nagyon szép szivárvány keletkezett. Most még csak 1/4 9 volt.
Marcus azt mondta, hogy Magyarországon 7 év alatt, kétszer látott szivárványt, itt pedig 5 hónap alatt látott kétszer. Ez nem tudom mit jelent. Biztos már ezért megérte eljönni.

Hát ennél a valóságban sokkal szebb volt, élesen látszódtak a szinek mindenhol.

A másik fele is megvolt, csak nem fért bele a képbe.

A nap kel: 4h 1m
A nap nyugszik: 23h
Nap hossza: 18h 59m

Persze ennél sokkal több ideig van világos

Még nem okozott bosszúságot, hogy a hálószobában kiégett az égő és nincs kicserélve.
Habár olvasólámpa az kéne, mert tegnap éjfélkor a meccs után, már elég rosszul láttam olvasni.

Mai időjárás:

9 óra, 13 fok, felhős ég
11 óra, 10 fok, zuhog az eső
12 óra 13 fok, süt a nap
13 óra 14 fok, csepereg az eső
14 óra 15 fok, 2-es erőséggel süt a nap, vagy csepereg az eső

Olyan ez itt, mint otthon az áprilisi időjárás. Zuhog, aztán fél óra múlva süt a nap. Tegnap este is el tudtunk menni bevásárolni legalább, mert akkor sütöt a nap. Most is mondtam a srácoknak, hogy gyors menjünk el a piacra, mert épp süt a nap, de mire el kezdtünk készülődni, addigra megint esett. Habár ez nem csak az időjárás hibája, mi is kicsit lassan készülődünk.

Majd írok, ha lesz mit, most csak itt tümmögünk. A gyerekek mindenfélével játszottak. Összeszedtem nekik tegnap kisebb dobozokat, meg ananászos konzervdobozokat építőkockának, mert Levente azt hiányolta. Tegnap azzal szimulálták a földrengést, ma meg Csipesz építgetett belőle, meg Marcus garazsírozta bennük a robotait.

Én meg kicsit pakolászok, hogy majd elférjenek a vendégek. 9 nap múlva jönnek Ferencék, aztán mikor ők haza mentek, akkor 1 nap szünet után jönnek gyomai Mamáék. Jó lesz.

Egész délelőtt esett az eső. A fiúkat próbáltam elfoglalni.
Golyópályát építettek, földrengést modelleztek, robotokat kreáltak, közben Csipeszt próbálták távol tartani, hogy ne tegye tönkre az alkotásaikat.


Apa mondta, hogy írjak a finnek alkohollal kapcsolatos problémáiról.

Küzdenek az alkoholizmus ellen, de nem túl nagy sikerrel.

Mikor nyolc éve itt voltunk egy kicsit, akkor borzalmasan drága volt az alkohol. Nagyon nagy adó volt rajta. Így kevesebben engedhették meg maguknak, hogy igyanak, viszont az alkohol csempészet is virágkorát élte. Nem rég csökkentették az adókat, hogy a csempészet ne legyen annyira népszerű elfoglaltság, de így meg megint többen isznak. Pedig még mindig nagyon drága az alkohol. Megértem őket, mit csináljanak télen, ha örökké sötét van.

Az élelmiszerboltokban csak 5% alatti alkohol tartalmú italok kaphatók. A sörök kategorizálva vannak, I-be (római 1) a 2,5% körüli alkohol tartalmú sörök tartoznak, III-ba pedig a 4,5% körüli alkohol tartalmúak. II-t még nem láttunk. Lehet kapni vagy 30 féle sört a világ minden tájáról. Persze csak a finnekre van ráírva, hogy I vagy III. A többinek csak ki van írva az alkohol tartalma.
És vannak még a Siideri-k, azok pedig gyümölcsízesítésű alkoholos italok, általában szintén 4,5% körüli alkohol tartalommal, de vannak gyengébbek is. Ebből is van sokféle.

Az 5%-nál magasabb alkoholtartalmú italok Alko nevű helyeken kaphatók. Itt vannak az erősebb sörök, borok, égetett szeszek. De vannak alacsonyabb alkoholtartalmú különleges italok is. Itt csak 18 éven felüliek vásárolhatnak.

Apa elhozott egy ilyen Alko reklámújságot. Nyilván nem nagyon értjük mi van odaírva, de az első oldalon valami alkoholizmus ellenes duma lehet. Két vérmes borosüveg üldöz egy szerencsétlen fickót. Nagyon vicces. A következő oldalakon a grillezésről van szó, biztos ne csak igyunk, együnk is. Aztán következnek a véralkohol szintet kimutató kézikészülékek. Már 40 euroért lehet ilyet kapni. Aztán poharak, tálcák, bor hidegen tartók és a 8. oldalon végre lehet látni, hogy egyáltalán milyen borokat lehet itt kapni. Erre volt Apa kiváncsi, mert mióta itt vagyunk szegény még csak sört ivott. Különben mindenfélét. Francia, dél-afrikai, olasz, amerikai, új-zélandi, spanyol, ausztrál, görög, stb. Apa volt már ilyen Alko boltban, mióta idejár Finno-ba, és azt mondja, hogy magyar bort ő még itt alig látott a Tokajin kivül, de a Magyar Vörös nevezetű az az egyik legnépszerűbb, mert az a legolcsóbb.

A borok ára általában 10 euro körül mozog, de van 35 euros is, meg 6 euros is. A boltban a legolcsóbb III-s sör 1,2 euro körül kapható, ez a 0,33-s dobozos ára. A kocsmában egy csapolt sör úgy 5 euro.
Elég sokszor látni embereket ilyen 12 kispalackos füles sörös kartonnal mászkálni, főleg hétvégén, gondolom inkább azt iszogatják a parkban, minthogy a kocsmában vegyék drága pénzért. Közterületen tilos inni, de ez nem sok mindenkit zavar. A nagyobb lakótelepekhez közeli parkok mindig tele vannak italozó fiatalokkal. Itt a hozzánk legközelebb esőben is különböző stílust képviselő fiatalok csoportjai gyülekeznek minden este. És vannak erre szakosodott nénik meg bácsik is, akik összeszedik a visszamaradt sörösdobozokat, meg üvegeket és viszik visszaváltani. Csak kicsit jobban néznek ki, mint az otthoniak.

Nem mentek a srácok ma oviba. Marcus nagyon köhög, Levente meg egyedül nem volt hajlandó. Legalább most aludhatnak délután.

Azt hittem Levente majd hamar megszokja, hogy nincs délutáni alvás, de nem tudja megszokni. Péntekre már mindig kiborul. Hétvégén alszik, feltöltődik, aztán péntekre elfogy az energia.
És éjszaka azért nem alszik többet, mert kimaradt a délutáni adag. Kb. mindig ugyanakkor ébred, akár mikor feküdt le, és akár aludt délután, akár nem. Legfeljebb nyűgös.
Marcusnak mindegy. Nagy alvó bajnok. Addig alszik amíg valaki fel nem ébreszti.
De ha nincs délutáni alvás, akkor is bírja. Elvégre ő már nagy fiú.

Alvás után elmentünk a gyerekparkba focizni, de csak 1 percig fociztunk, mert a múltkor 9:7-re vezettünk Leventével Marci ellen és tizes volt a meccs és most fejeztük be. Kijelöltük a kapukat, rugtam egy gólt és a fiúk befejezetnek nyilvánították.
Mentek játszani.

A gyerekparkban van néhány orgonabokor. Most nyílnak.

Meg arról beszélgettünk Apával, hogy azért meg van az előnye annak is, hogy nem beszél magyarul rajtunk kívül általában senki a közelünkben.
Lehet mindenféléket kiabálni a másiknak a játszótéren, amit egyébként otthon nem tennénk.
- Levente, Marcinak kakálni kell, most mit csináljunk?
Nyilván otthon odamennék a gyerekhez és megbeszélném csöndben, hogy mi a helyzet, itt meg 10 méterről is meg lehet beszélni.
Meg ha elkiáltom magam, hogy gyere le, akkor csak az én gyerekem fog odafigyelni.
Vagy amikor a Kirpis-centerbe (az a használtbolt, ahol 200 fakkba rakosgatják az emberek az eladni valójukat) úgy kerestük egymást, hogy ha valaki kiabált, hogy Hol vagytok?, akkor a másik kiabált egy számot, hogy tudjuk, hogy hanyas fakknál nézelődik és akkor ott összegyűltünk.

Voltunk bevásárolni. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom írni, hogy minden boltban ahol elférnek, vannak játékgépek. Mikor befejezték az emberek a vásárlást, még megállnak egy kicsit játékgépezni. Lehet pókerezni, félkarú rablózni, meg ilyesmi. És játszanak is mindenféle emberek. Nem csak olyanok, mint otthon a kocsmákban. Tisztességben megőszült néniket is láttam már.

Bátorítanám a kedves olvasó közönséget (információim szerint van ilyen), hogy tegyenek fel kérdéseket, vessenek fel témákat!
Biztos van amiről nem írtam és többeket is érdekelne.
És ha már billentyűzetet ragadnak, legyenek olyan kedvesek és írjanak arról is, hogy velük mi van, mert engem is érdekelne, hogy otthon mi újság.

Tegnap sütöttem kenyeret. Majdnem teljesen olyan lett, mint egy kenyér, csak az alakja nem stimmel. A múltkorinak túl lágy lett a tésztája és így meglehetősen vizes volt a belseje. Most prábáltam keményebbre gyúrni és jó is lett.

Voltunk ma piacon. Kaliforniai paprikán kívül másmilyet nem lehet kapni. Az is 4 euro kilója legalább. Szegény Apa nem tudom mikor fog enni egy rendes erős paprikát. És lecsót mikor fogunk enni?! Én már növesztem az egyetlen paprika palántámat ami kikelt, azon majd kecskeszarvú vagy milyen paprikák fognak nőni. De az nem most lesz.

Voltunk a gyerekparkban focizni.
Múlt héten vettünk Leventével egy labdát, de nincs hol focizni vele.
Az nem lenne túl szerencsés, ha itt az udvarban neki állnánk, mert tuti, hogy kirugnánk valamelyik autó szélvédőjét, vagy legalább egy ablakot. De ha nem is rugnánk ki a szélvédőt, nem hiszem hogy örülne a kocsi gazdája, ha meglátná, hogy pattog egy labda az autóján.
A parkok általában valami dombon vannak, biztos oda már nagyon macerás lett volna építkezni és inkább meghagyták parknak. Szóval focizásra nem alkalmasak.
A legközelebbi viszonylag sík park az ovitól van nem messze. De most inkább a gyerekparkba mentünk, mert az Apa munkahelyéhez közel van és így ő is oda tudott jönni munka után.

A gyerekparkban beindultak félig-meddig a vizesjátékok is.
Egy helyen engedik a vizet és az egy kis árokban végig folyik a parkon keresztül egy kis tóba. Ott van egy stég és azon lehet tekerőkkel felhozni a vizet és locsolni a másik lábára. Majd nyáron biztos jó lesz.

Szóval szegény Csipeszke biztos elkapta Marcitól a kórságot, mert már ő is köhécsel és nem aludt valami jól éjszaka, mert be volt dugulva az orra. Elaludt az autóban mire visszaértünk az óvodából, rég volt már ilyen. Most is megyünk már aludni, mert biztos nem lesz valami nyugodt éjszakánk. Nem kap levegőt és az ugató köhögés fortéjait próbálja ellesni Marcitól.

Írok egy kicsit Csipeszről, mert ő változik a legtöbbet. Biztos nem mindenkinek érdekfeszítő a téma, de vannak otthon nagyszülők meg mások is, akik szívesen olvassák ezt is.

Nem túl szép, mert bohóckodik

Csipeszke alapvetően még mindig borzasztóan aranyos gyerkőc. Bohóckodik, hízeleg.Csak vannak mostmár ezek az én akarom, így akarom hisztik.
Egyedül akarok felmenni a lépcsőn és hagyjál békén. Egyedül akarok inni, ne segítsél. Egyedül akarok kimászni az autóból, stb. stb.
Addig nincs is baj, amíg tudjuk, hogy mit szeretne, csak ez nem mindig derül ki. És van amikor nem tudjuk elég gyorsan letenni a poharat, hogy egyedül igyon és rángatja a kezünkből, de elengedni sem akarjuk, mert akkor tuti, hogy magára borítja.
Néha előadja a nagy jelenetet. Fekszik a földön és nagyon sír, mert valami nem pont úgy történt ahogy gondolta. Irtó aranyos. Tud rúgkapálni is az ember kezében, meg kifeszíteni magát, hogy kishíján elejtjük.
Cserébe nagyon könnyű elterelni a figyelmét és elintézni, hogy kb. azt akarja amit én.

Minden héten van egy új szó, amit megtanul.

A szótára: autó, ajtó, baba, ija=inni, szi=cumi, auja=hajó, Arci=Marci (de Leventére is ezt mondja), Apa, Anya, ki (ha ki akar szálni az autóból, vagy a bevásárlókocsiból), én (ha nem akar lemaradni valamiről), cica, vau=kutya, kaka=kakas (de minden madárra eszt mondja), az (mutat valamire).
Más most nem jut az eszembe.
Mostanában mindent becéz. Autóka, Arcika, cicáka, szika, ijáka, babáka.
Az igen, meg a nem kb. úgy van, hogy nejn, és akkor jelent nemet, ha rázza a fejét.

Próbál segíteni mindenfélét. Ha mondom a fiúknak, hogy vegyék a cipőjüket, vagy valami mást, akkor viszi nekik amiről szó van, becsukja a fürdőszobaajtót, ha valaki tusol és fázik, mert valaki meg nyitva felejtette, ha keresünk valamit ő is keres, vagy ha tudja, hogy hol van akkor már hozza is, meg ilyen apróságok. Nagyon kedves.

Cipő mániás. Állandóan kipakolja a szekrény aljából a cipőket. Felveszi a fiúkét, vagy a miénket és abban botladozik. Ha úgy gondolja, 5 percenként cipőt kell cserélni a lábán. Hozza és mutogatja valakinek, hogy ezt adja rá.

Csizmás Macska

Múlt héten vettem neki bilit. Azóta állandóan leszedi magáról a pelenkát. Már kb. 3-szor bele pisilt a bilibe, de többször pisilt ide-oda, mert még azért nem tudja, hogy mikor kéne a bilire ülni. Imádom ezt a bilireszoktatós időszakot.

A fiúk nagyon türelmesek vele.
Szépen magyaráznak neki, mesélnek neki, ha van kedvük.
Főleg Marci érti, hogy Csipesz még kicsi és másképp kell vele bánni. Levente úgy kezeli, mint ha hasonló korú lenne. Ugyanakkor, ha rá van bízva, akkor felelőssége teljes tudatában figyel rá.
Volt olyan, hogy Leventével hagytam a gyerekparkban, mert Marcival WC-t kerestünk és utána meglestük, hogy mit csinál Csipesszel Levente és nagyon ügyes volt. Kísérgette a játékokhoz, segített neki felmászni a csúszdához, teljes odaadással vigyázott rá.
Marcusnak ez nem mindig sikerül, mert elkalandozik a figyelme.
De különben meg cipeli magával, hívja mindenhová, mindent magyaráz neki, sokat segít azzal hogy Csipesszel foglalkozik.

Marcus cipeli. Már volt ez a kép, csak azért tettem ide megint, mert ez nagyon jellemző

Idönként Leventével átmennek kutyába

Vagyis a fiúk Molynak hívják. Vagy Molyika, Molyka.
Először nagyon meglepődtem, mikor egy finn azt mondta Molykának, hogy mojka. De aztán kiderült, hogy az azt jelenti, hogy sziácska.

Szomorkás, borongós idő van. Nekünk sincs kedvünk semmihez, úgyhogy itthon gubbasztunk.

Tegnap délelőtt Leventével elmentünk a piacra, vettünk chilei szőlőt, spanyol epret, brazil almát, meg finn halat, meg retket.

Utána Apa ment el Marcival venni nekem egy telefont, mert kicsit nagy lett a magyar telefonom számlája, így majd olcsóbb legalább az amikor Apa hív a finn telefonján.

Délután levágtam Apa haját. Már hetek óta mondogatom neki, de nem engedte. Most is azt mondta, hogy miért pont most, hétfőn Tamperébe kell mennie találkozni a megrendelővel, hogy fog kinézni, és még fodrászhoz sem fog tudni elmenni, hogy kiigazítsa. De addig gyáva kukacoztam, hogy csak megengedte. Aztán azt mondta, hogy jobb, mint amire számított. Szerintem sem olyan rossz. Az egyik oldalról nézve teljesen korrekt, mondtam neki, hogy majd azt az oldalát mutogassa Tamperében.

Mostmár este lett.
Délutáni alvás után elmentünk a gyerekekkel egy Hoplop nevű helyre. Egyfajta játszóház. Csúzdák, alagutak, mászókák. Sűrített levegővel működő szivacslabdalövők. Majdnem kétórát pörögtek ott a gyerekek. Csipesznek is tetszett. Sokszor lecsúszott a nagycsúzdán, pedig néha koppant a feje. De láthatólag attól még élvezte.
Fényképezőgépet elfelejtettünk vinni, a telefonos képek nem túl jó minőségűek. Leventéről nem készült értékelhető.

Csipikét idegesíti a karszalag amit kaptak

Marcus a mászófalon

Csipike meg Marcus homályosan

A nap kel 5:06, nyugszik 21:50

Én nem tudom mi van ma. Mindenki nyűgös.
Vagy csak én vagyok nyűgös és nehezen viselem a gyerekeket. De miért kell azért egymást negyedóránként kilapítani?

Mindenesetre az biztos, hogy egyre később fekszünk le aludni. Minden nap 2-3 perccel később megy le a nap és 2-3 perccel hamarabb kel fel. Most tartunk ott, hogy este 10-kor még simán világos van. Mi viszonylagfelnőttek sem vesszük észre, hogy már eltelt az idő és nem indítjuk időben a fürdetési procedúrát, aztán meg a gyerekek sem akarják megérteni, hogy már késő van.
Az is igaz, hogy már napok óta nem alszunk rendesen, mert Csipeszke növeszti a 17-18-19-20. fogát. Szegényke elég fájdalmasan sirdogált éjszakánként. De mostmár nagyjából kint van mind.

Leventének meg kiesett a második foga. 5 éves és már hullajtja a fogait. Szerencsére azt mondta, hogy ezt most nem adja a fogtündérnek, hanem megtartja emlékbe.
Nálunk nem volt szokás ez a fogtündéresdi, csak amikor az első foga lógott Leventének, akkor ment az egész család fogorvosi ellenőrzésre és a dokinéni kibökte a lógó fogat. Aztán telefonált a rendelőből a fogtündérnek, hogy Szász Leventének kiesett a foga és ott lesz a párnája alatt, majd vigye el és hozzon ajándékot. Hozott egy 1 eurost, mert már tudta, hogy jövünk Finnországba.
Most legalább nem kellett gondolkodnia, hogy mit hozzon. Nem mindig van felkészülve a potyogó fogakra.

Levágtam Levente haját, meg Csipeszéből is vágtam egy kicsit. Egyik sem lett túl szép, mert örökké mocorognak. De legalább nem lóg a szemükbe.
Azt el nem tudom képzelni, hogy mennyibe kerülhet itt egy fodrászolás. Meg kéne érdeklődni, van itt fodrász a környéken egy csomó. Parturi kampaamo. Azt jelenti fodrász-borbély.

Új hajúak

Délelőtt voltunk piacon. A gyerekek megint végig kajálták az összes kóstolót. De legalább mostmár nem akar Marci minden áron epret venni. Szombaton vettünk neki és be kellett látnia, hogy nem beszéltem hülyeséget, mikor azt mondtam, hogy ez nem annyira finom, mint ami otthon van, és várjunk még egy kicsit az eper vásárlással. Francia, spanyol meg török epret lehet most kapni. 5-6 euro kilója, kemény és savanyú. De Csipesz azért tömte befelé.

Délután voltunk a magyarokkal kávézni.
Nem tudom, mit vártam, de azért annál többet, hogy éppen csak köszönnek, aztán nem nagyon akarnak hozzánk szólni. De azért beültünk közéjük és egy csajszi csak megkérdezte, hogy kik vagyunk. Aztán ott hallgattuk, hogy miket beszélgetnek. Kettő ott nyavajgott, hogy nincs munkájuk, két csaj a gyerekeiről beszélgetett, úgy tünt, hogy már rég ismerik egymást. A sarokban a főszervező valami új embereknek osztott jó tanácsokat, szóval biztos másképp is alakulhatott volna, de most túl sok hasznunk és pozitív élményünk nem lett ebből a találkozásból. Majd jövő hónapban újra megpróbáljuk.

Gyomai Mama kérdezte, hogy nem unatkoznak-e a gyerekek, mivel csak kevés játékot hoztunk nekik.

De eddig még nem unatkoztak. Túl sok időt nem töltünk itthon, igyekszünk mindig menni valahova.
De ha itthon vagyunk akkor is eljátszanak valamivel. Többféle építőt hoztunk, abból építenek valamit, aztán kitalálnak hozzá mindenféle körítést. Hosszú percekig mesélik, hogy az a gép mit tud. Mert általában gépeket építenek, vagy robotokat.


Szoktak bújócskázni is, vagy szórakoztatják Csipeszt valamivel. Mostanában az emlősös könyvből néznek ki maguknak állatokat. Mondjuk Levente dik-dik és Marci meg barnamedve és megvédi Leventét a ragadozóktól.

El vannak bújva, Levente vitt fejlámpát, hogy ne legyen sötét a szekrényben

Egyszer volt olyan, hogy Levente nyöszörgött, hogy nem hoztuk a golyópályáját, pedig ő golyópályát szeretne építeni. Otthon van egy olyan játékuk, hogy műanyag csövekből, meg átkötő elemekből egy rendszert lehet építeni és aztán azon leengedni a golyókat és a golyók össze-vissza mászkálnak.Hogy ne sírdogáljon, építettünk golyópályát mindenféléből, amit találtunk. Elszórakoztuk vele az egész napot.

A golyópályánk. A matrac tetejéről indult a golyó, a fejrésznél lekanyarodott, a könyveken át a lábos fülére gurult, onnan a vulkánon keresztül beesett a locsolóba

Amióta jó idő van, sokszor mennek le az udvarra és fogalmam sincs, hogy mit játszanak, de szívesen csinálják. Mindig bekerül a háztartásba valami újdonság, amivel elszórakoznak egy-két napot. Marci múlt héten kapott az egyik Ekotoriban egy kicsi gumilabdát, délelőtt azt gurigatták az ágy alatt egymásnak.

Szóval nem kell őket félteni, bármivel eljátszanak, mert a fantáziájuk határtalan.

Ha meg fáradtak ahhoz, hogy fantáziáljanak, lehet mesét nézni, zenét hallgatni, számítógépezni.

Csipesz, meg Marcus zenét hallgat

Délelőtt sikerült beindítani a füstjelzőt. Husit sütöttem a sütőben és nem vettem észre, hogy Csipesz felcsavarta 300 fokra a sütőt. Mikor valami gyanússá vált, kinyitottam a sütőt, a husinak nem lett semmi baja, viszont a zsír körülötte füstölt és egyszer csak elkezdett valami csipogni. Dobhártya repesztő hangon. Rémüldöztek a gyerekek, hogy mi ez, aztán kinyitottuk az ablakokat és kb. 2 perc múlva abbahagyta. Addig a fiúk befogott füllel mászkáltak, Csipesz meg állt a füstjelző alatt és fogta kétoldalt a fejét. A fiúktól látta, hogy ezt így kell, csak azt nem figyelte meg, hogy a fülüket fogják, nem csak úgy a fejüket.

Ovi után elmentünk megint a vidámparkba, mert még maradt jegyünk tegnapról. Most Leventével dodzsemesztem, ugrálóváraztak egy csomót, mert közben levették a pulcsijukat és a bácsi nem tudta követni, hogy ki mióta van fent. Marcus láncos hintázott, mert tegnap látta, hogy Levente nem volt betojva és akkor már ő is meg merte próbálni.

Repülő Levente

Marcus a körhintán

Csipike lovagol, hogy ő se maradjon ki a jóból

Az óriás kerék tetején két fickó egyensúlyozós mutatványokkal szórakoztatta a közönséget. Apa fényképezett, én nem mertem odanézni, még élénken él bennem a puffanás, amikor Keresztanya leesett nálunk a cseresznyefáról. Ezek meg ott 20m magasan, biztosítás nélkül mászkáltak.

Később egykerekű bicajon is egyensúlyozott

Ott fent az a kis fekete maszat, az egy ember