Nem mentek a srácok ma oviba. Marcus nagyon köhög, Levente meg egyedül nem volt hajlandó. Legalább most aludhatnak délután.
Azt hittem Levente majd hamar megszokja, hogy nincs délutáni alvás, de nem tudja megszokni. Péntekre már mindig kiborul. Hétvégén alszik, feltöltődik, aztán péntekre elfogy az energia.
És éjszaka azért nem alszik többet, mert kimaradt a délutáni adag. Kb. mindig ugyanakkor ébred, akár mikor feküdt le, és akár aludt délután, akár nem. Legfeljebb nyűgös.
Marcusnak mindegy. Nagy alvó bajnok. Addig alszik amíg valaki fel nem ébreszti.
De ha nincs délutáni alvás, akkor is bírja. Elvégre ő már nagy fiú.
Alvás után elmentünk a gyerekparkba focizni, de csak 1 percig fociztunk, mert a múltkor 9:7-re vezettünk Leventével Marci ellen és tizes volt a meccs és most fejeztük be. Kijelöltük a kapukat, rugtam egy gólt és a fiúk befejezetnek nyilvánították.
Mentek játszani.
A gyerekparkban van néhány orgonabokor. Most nyílnak.
Meg arról beszélgettünk Apával, hogy azért meg van az előnye annak is, hogy nem beszél magyarul rajtunk kívül általában senki a közelünkben.
Lehet mindenféléket kiabálni a másiknak a játszótéren, amit egyébként otthon nem tennénk.
- Levente, Marcinak kakálni kell, most mit csináljunk?
Nyilván otthon odamennék a gyerekhez és megbeszélném csöndben, hogy mi a helyzet, itt meg 10 méterről is meg lehet beszélni.
Meg ha elkiáltom magam, hogy gyere le, akkor csak az én gyerekem fog odafigyelni.
Vagy amikor a Kirpis-centerbe (az a használtbolt, ahol 200 fakkba rakosgatják az emberek az eladni valójukat) úgy kerestük egymást, hogy ha valaki kiabált, hogy Hol vagytok?, akkor a másik kiabált egy számot, hogy tudjuk, hogy hanyas fakknál nézelődik és akkor ott összegyűltünk.
Voltunk bevásárolni. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom írni, hogy minden boltban ahol elférnek, vannak játékgépek. Mikor befejezték az emberek a vásárlást, még megállnak egy kicsit játékgépezni. Lehet pókerezni, félkarú rablózni, meg ilyesmi. És játszanak is mindenféle emberek. Nem csak olyanok, mint otthon a kocsmákban. Tisztességben megőszült néniket is láttam már.
kedd, május 27, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése