Szászék Finnóban

Reggel olyan köd volt, hogy emlékezetből vezettem el az óvodáig.
Aztán lassan csak kialakult az idő.

Péntek a hosszú napja Marcusnak.
Már régen mondja, hogy tornaórán egy erdőbe szoktak menni és azt az erdőt szeretné nekünk megmutatni. Úgyhogy most úgy mentünk, hogy ott maradunk erdőt nézni.

Gyalogoltunk két és fél órát. Kicsit eltévedtünk. Vagyis nem eltévedtünk, csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Levente ilyenkor rendszeresen kétségbe esik. Már akkor is kétségbe esik, ha nem látja valamelyikünket, mert lekanyarodott.
Az erdő tele volt gombával. De már nem lepődtünk meg. Csak Csipeszen nevettünk, aki minden gombánál úgy mondja, hogy pomba, mintha most látna először.

Meg azon nevetek mostanában sokat, hogy Csipi nem azt mondja, hogy Anya, hanem azt, hogy Anyám. Ha véletlenül Anyát mond, akkor kijavítja magát. Meg azt mondja, hogy Marcikám.

Kiderült, hogy itt a ház végében van egy közös tároló. Van aki ott tartja a bicaját, vannak ott szánkók, babakocsik. Közös szerszámok, hólapát, fűnyíró, fűszegélyvágó.
Elhoztuk a fűnyírót, hogy a kertünkben ne metszőollóval kelljen levágni a füvet. De úgy látszik, hogy itt is túros a háta a közös lónak. A motorja is nagyon fura hangot adott ki és a kés katasztrófális állapotban van. Úgyhogy visszavittük és a fűszegényvágóval vágtuk le a füvet.

Apa nincs itthon, céges őszi kiránduláson van. Otthon is van mindig céges őszi kirándulás. Otthon két napos. Itt már éjszaka haza várható.
Itt nem messze (10 km) vannak valami vendégházban, ahol van étterem, szauna, almafák, meg középkori hangulat. Ez van írva a hely ismertetőjében.