Szászék Finnóban

Ma Turku Nap volt. Kirakodóvásár a piactéren, színpaddal, pávakörrel. A sétáló utcán is volt egy színpad a gyerek programoknak, találkoztunk Muuminékkal is.
A boltok is nyitva voltak, az egyikben szőnyeg osztás lehetett, mert egy csomóan szőnyegeket cipeltek a vállukon.
A múzeumokban is volt valami akció.
A folyón valami motorcsónak verseny volt, de ilyen kicsi fa csónakok voltak, Köröztek velük a folyón, pattogtak, mint a nikkel bolha. Nekem nem tűnt túl értelmes sportnak.

Ilyenek voltak azok a csónakok

Elvileg este tűzijáték is volt, de arra már nem volt kedvünk elmenni, és az erkélyre is elfelejtettünk kiállni, hogy megnézzük, hogy látszik-e belőle valami. Habár elég sok domb van addig.

A piactéren egy bácsi a fekete berkenyét népszerűsítette. Azt a bogyót, ami itt is nő a hatalmas kertünkben. Tea volt belőle főzve és azt lehetett megkóstolni. Le volt írva róla ott mindenféle, de mivel finnül volt, csak azt értettem, hogy van benne C-, E- meg K-vitamin. Valamelyik nap, Leventével szedtünk egy homokozó vödörnyit és megfőztem szörpnek, mert a boltban direkt nem vettem szörpöt, mert a vizet már nem hajlandóak meginn a gyerekek. Így párnapig nem volt itthon szörp és rájöttek, hogy a víz is innivaló. És most meg örülnek a fekete berkenye szörpnek, pedig kicsit fanyar.

Délután elmentünk a ragadozó tehenek földjére, a nagy lesen is túl az erdőig. Láttunk egy csomó nádat, szennyvíztisztító ülepítő tavát, meg az erdőben rengetegféle gombát. Szerintem láttunk gyilkosgalócát is. Kiváncsi voltam már rá. Nem értem miért eszik meg az emberek, nem olyan nehéz felismerni. Marcus azt mondta, mikor hazaértünk, hogy "ezt nevezem én kirándulásnak". Jó, hogy ilyen kis dolgoknak is tudnak örülni.

Marcus a lesen, naplementével

Ja, az van még, hogy majd 3 hét múlva, mikor Marcinak őszi szünet lesz a suliban, haza ugrunk egy pillanatra. Okt.11-21. Levente már régen nyavalyog, hogy menjünk haza, mindig hiányzik neki valami.
Most azt hirdeti a Malév, hogy akciós jegyei vannak és erre belelkesedtünk, de később kiderült, hogy csak akkor akciós, ha Budapestről indul az ember Helsinkibe és nem fordítva. Úgyhogy azt kilőttük, egy vagyonba kerül 5 ember szállítmányozása.
De erre kitört az általános lázadás és Apának muszáj volt valamit kitalálni, úgyhogy most az a nem egyszerű megoldás született, hogy átkompolunk majd Stockholmba, onnan autókázunk 100 km-t a reptérig és onnan repülünk Pozsonyba. És akkor Apa szerint már majdnem otthon vagyunk. Az még tovább gondolásra vár, hogy hogy fogunk Pozsonyból Békés-Csongrád megyéig eljutni. Ötletek már vannak.