Hát itt vagyunk Finnországban.
Mostmár kezdenek elrendeződni a dolgok.
Apa sokat dolgozik, mert még nem fejezte be, amit otthon kellett volna. Remélhetőleg jövő héten készen lesznek és akkor majd több ideje jut ránk.
A fiúk járnak az oviba nem túl nagy lelkesedéssel, de otthon sem voltak soha lelkesek.
Első nap féltek, hogy nem fognak érteni semmit és azt mondták, hogy inkább majd holnap mennek. Kérdeztük, hogy akkor szerintük mennyivel fognak többet tudni angolul és most hírtelen mit szeretnének még megtanulni, de persze nem tudták megmondani.
De aztán kiderült, hogy nem is olyan rossz oviba járni. És azért el lehet boldogulni anélkül is, hogy tudnának angolul. Még sikerélményük is volt, mert már tudtak néhány állatot, meg színt, meg számot és pont ezek voltak a foglalkozáson és így tudtak válaszolni a kérdésekre.
Az persze előfordul, hogy úgy jönnek haza, hogy majd bepisilnek, vagy szomjasak, mert nem tudják mit mondjanak, ha ki akarnak menni vécére, vagy inni akarnak kérni.
Ez egy Finnish American Playschool. Finn gyerekek, meg más nációk gyerekei járnak ide. Úgyhogy Marcusnak az a legnagyobb baja, hogy sokszor finnül beszélnek a gyerekekkel és Marcus azt nehezményezi, hogy ők kimaradnak a beszélgetésekből. Csak azt látja, hogy azok ott jól elnevetgélnek, ő meg ebből kimarad.
Máskor meg az volt a problémája, hogy úgy gondolta, hogy róla beszélnek az óvónénik és nem értette, hogy mit, pedig szerinte szidták, pedig ő nem is csinált semmi rosszat.
Levente az nem problémázik semmin. Neki elég, hogy ott van Marcus. Ugyanúgy elhülyéskedik, mint otthon, és ugyanolyan szófogadatlan tud lenni.
Tegnap megnézték a városi színházat az ovival. Azt mondta Marcus, hogy voltak egy asztalos műhelyben, meg megnézték a Pettson és Findusz bábelőadás díszleteit.
Nem tudom játszák-e még ezt a Pettson és Finduszos darabot, azt mondták a fiúk, hogy szívesen megnéznék akkor is, ha nem értenek semmit abból amit mondanak.
A színház elé mentem értük, aztán elmentünk bicajozni.
Megnéztük a turkui várat, meg a tengerészeti múzeumhoz tartozó hajókat a folyón. Van egy régi favitorláshajó, egy újabb hatalmas vitorlás, a Finn Hattyú, meg egy hadihajó. Persze a fiúknak az tetszett a legjobban.
Első nap féltek, hogy nem fognak érteni semmit és azt mondták, hogy inkább majd holnap mennek. Kérdeztük, hogy akkor szerintük mennyivel fognak többet tudni angolul és most hírtelen mit szeretnének még megtanulni, de persze nem tudták megmondani.
De aztán kiderült, hogy nem is olyan rossz oviba járni. És azért el lehet boldogulni anélkül is, hogy tudnának angolul. Még sikerélményük is volt, mert már tudtak néhány állatot, meg színt, meg számot és pont ezek voltak a foglalkozáson és így tudtak válaszolni a kérdésekre.
Az persze előfordul, hogy úgy jönnek haza, hogy majd bepisilnek, vagy szomjasak, mert nem tudják mit mondjanak, ha ki akarnak menni vécére, vagy inni akarnak kérni.
Ez egy Finnish American Playschool. Finn gyerekek, meg más nációk gyerekei járnak ide. Úgyhogy Marcusnak az a legnagyobb baja, hogy sokszor finnül beszélnek a gyerekekkel és Marcus azt nehezményezi, hogy ők kimaradnak a beszélgetésekből. Csak azt látja, hogy azok ott jól elnevetgélnek, ő meg ebből kimarad.
Máskor meg az volt a problémája, hogy úgy gondolta, hogy róla beszélnek az óvónénik és nem értette, hogy mit, pedig szerinte szidták, pedig ő nem is csinált semmi rosszat.
Levente az nem problémázik semmin. Neki elég, hogy ott van Marcus. Ugyanúgy elhülyéskedik, mint otthon, és ugyanolyan szófogadatlan tud lenni.
Tegnap megnézték a városi színházat az ovival. Azt mondta Marcus, hogy voltak egy asztalos műhelyben, meg megnézték a Pettson és Findusz bábelőadás díszleteit.
Nem tudom játszák-e még ezt a Pettson és Finduszos darabot, azt mondták a fiúk, hogy szívesen megnéznék akkor is, ha nem értenek semmit abból amit mondanak.
A színház elé mentem értük, aztán elmentünk bicajozni.
Megnéztük a turkui várat, meg a tengerészeti múzeumhoz tartozó hajókat a folyón. Van egy régi favitorláshajó, egy újabb hatalmas vitorlás, a Finn Hattyú, meg egy hadihajó. Persze a fiúknak az tetszett a legjobban.
A Finn Hattyú
A várnál uzsiztunk, aztán tekertünk vissza. Még átkompoltunk a folyón a kompolás kedvéért.
Van egy ilyen kis ingyenes komp, ami ide-oda ingázik egész nap, bicajosokat meg gyalogosokat szállít. Különben van még 5 híd, meg egy gyalogos híd is.
A folyó két oldalát úgy hívják, hogy ez az oldal, meg a másik oldal. Mi a másik oldalon lakunk. Ezen a másik oldalon jó tekerni, mert lehet menni a folyóparton és a legközelebbi autó a házak, vagy a folyó túl oldalán van, de az ezen az oldalon eléggé utáltam, mert ott közvetlenül mellettünk száguldozott millió kocsi, mivel ott megy egy nagy út.
Van egy ilyen kis ingyenes komp, ami ide-oda ingázik egész nap, bicajosokat meg gyalogosokat szállít. Különben van még 5 híd, meg egy gyalogos híd is.
A folyó két oldalát úgy hívják, hogy ez az oldal, meg a másik oldal. Mi a másik oldalon lakunk. Ezen a másik oldalon jó tekerni, mert lehet menni a folyóparton és a legközelebbi autó a házak, vagy a folyó túl oldalán van, de az ezen az oldalon eléggé utáltam, mert ott közvetlenül mellettünk száguldozott millió kocsi, mivel ott megy egy nagy út.
1 megjegyzés:
Helló!
Biztos szép hely lehet, ahogy leírtad. Jó kis nyelvgyakorlás lesz ez a srácoknak is, lehet, a végén nemcsak angolul, de finnül is megtanulnak.
Érezzétek jól magatokat!
Szicsó
Megjegyzés küldése