Szászék Finnóban

A srácoknak jól sikerült a kirándulásuk.

Tetszett nekik a kézműves múzeum, azt mondták, hogy majd menjünk el együtt is megnézni. Reméltem, hogy nem fogják letiltani, mert szeretném megnézni én is.

Utána kincsvadászat volt a parkban. Marci elmondása szerint ezüstszínű karikákat kellett keresni, mint valami túristajelzés elvezette őket a kincsig. És Marci volt a legügyesebb, ő találta meg a legtöbb karikát, de végül a kincset Levente találta meg. Még jó, hogy ott voltak! Különben kudarcba fulladt volna az egész akció.
A kincsesládában kulcstartók voltak a fiúknak és varázspálcák a lányoknak.
Azt állítják a srácok, hogy a legszebbeket választották. A Marcié még elmegy, az egy kalózfej, Levente nem akart ugyanolyat és sikerült kiválasztani egy kendős halálfejet kardokkal. És állítólag ezek WaltDisney figurák.

A parkba mentünk értük és ott maradtunk még játszani a játszótéren.
Ott volt a koreai házaspár is. Kérdezte a férj, hogy vannak-e barátaink már itt Finnországban, mert ha nincsenek barátkozhatnék a feleségével. Nem laknak tőlünk messze, és mit csinálok szabadidőmben? Mondtam, hogy nekem olyan nincs, nekem 3 gyerekem van.
Különben nagyon kedves emberek, csak ezzel a nyomulós stílussal én nem tudok mit kezdeni. Meg hogy kommunikáljak én azzal a csajszival, mikor még fele annyit sem tud angolul, mint én?
Na majd még emésztgetem a dolgot.

Elmentünk Apáért a dolgozójába, mert tegnap céges kocsival volt Tamperében és ma azzal ment be. Egy buszjegy árából kétszer is elmehetünk érte. Most 2,50 egy út, de azt mondták a múltkor a magyarok, hogy fel fogják emelni 4,50-re, mert kevés az utas. Logikus.

Kicsit kocsikáztunk, mert nézegetem a városrészeket, hogy hova költözzünk. Az a kettő amit ma megnéztünk közel van Apa munkahelyéhez, kb. az ovi és az iskola között félúton és nem csak műholdastérképen néz ki barátságosnak. Sok zöld, kevés beton, kicsi forgalom, a gyerekeknek lenne hol szaladgálni.