Szászék Finnóban

Tegnap elmentünk Naantaliba. Gondoltunk megnézzük az ottani strandot.

Mikor odaértünk kiderült, hogy valami kirakodó vásár van.

Megnéztük a vásárt, a kikötőt, egy-két boltot, mert Csipesznek keresünk szülinapjára cicát, de nem tudott megegyezésre jutni a család.

Apa meg a lánya a kikötőben

Levente megnézte, hogy lehet-e ebben a hajóban aludni. Lehet.

Aztán beültünk egy étterem kerthelységébe, hogy megebédeljünk. De rosszul választottunk.

Apa odament a pulthoz, megrendelte a pizzákat, hozott innivalót a gyerekeknek, meg egy félliter vizet. Mondta, hogy a srác valami kezdő lehet, mert kicsit bénázott.

Marcival elmentünk az autóhoz hozni pulcsit, mert ott az árnyékban fáztak a fiúk, mondtam Marcinak, hogy ne izguljon, mire kihozzák a pizzákat, addigra visszaérünk.
Visszaértünk, pizza sehol, pedig nem volt közel a kocsi. Várunk.

Csipesz kitalálta, hogy ő inni akar abból a szörpből, amit magunkkal hoztunk. Először ivott az üvegből, de tele volt, nehéz volt neki, bénáztunk, Apa elment hozni egy poharat. Nem volt senki a pultnál, elvett egyet. Általában Finnországban minden hol van kitéve pohár, meg kancsóban víz, ugyan itt nem volt, de kivolt írva, hogy önkiszolgáló, gondolta, hogy baj csak nem lesz belőle.

Egy kis idő múlva (már majd éhen haltunk) jött egy banya és vigyorgott és mondott valamit finnül és mutogatott a pohárra, amit Apa hozott. Mondta neki Péter angolul, hogy nem értjük amit mond. Erre minden további magyarázat nélkül fogta a poharat, amibe egy pillanattal előbb öntöttem Csipesznek szörpöt és elvitte. Erre Csipesz égtelen üvöltésbe kezdett, hogy miért veszik el az ő innivalóját. Apával tanakodtunk, hogy most mi a bánat van? Mondtam, hogy lehet, hogy az a baja, hogy a saját innivalónkat isszuk, habár én nem hiszem, hogy ez gondot szokott jelenteni, ha egy kicsi gyereknek a saját innivalóját adják. Apa próbálta megkérdezni a nőtől, mert még ott pakolászott a másik asztalnál, hogy mi a probléma, de csak annyit mondot, hogy 1 euro. Az egyet angolul mondta, habár azt pont mondhatta volna még 10 másik nyelven is akkor is megértettük volna, és előtte semmi ükszi euroról nem beszélt, azt azért kiszúrtuk volna. Ennyit már tudunk finnül.
Még mindig nem értettük, hogy mi az egy euro. Egy üres pohár?

Apa bepöccent. Mondtam a gyerekeknek, hogy figyeljetek, ilyen az amikor Apa begurul. Ritkán látható jelenség.
Kivette az ölemből a még mindig ordító Csipeszt, odament a pulthoz, lecsapot a pultra 1 eurot és mondta, hogy kér egy poharat. Adott neki a nő egy félliter vizet. Mondta neki, hogy üres poharat kér, de a hülye banya nem értette. Elhozta a vizet, kiöntötte az utcára és öntöttünk Csipesznek szörpöt, ami persze nem kellett neki és tovább ordított.

Aztán Marci is elkezdett sírni, hogy ő nagyon éhes. Én csak ültem ott és próbáltam nem összeesni, mert már olyan éhes voltam, hogy nem volt vércukrom és szédültem.

Körülöttünk már mindenki megebédelt aki később jött, mint mi.

Apa odament a nőhöz és mondta neki, hogy adja vissza a pénzünket, mert már egy órája megrendeltük a pizzánkat és még nem kaptuk meg. A nő csak vigyorgott, nyilván egy büdös mukkot nem értet angolul. Aztán odament Apa a pulthoz, hogy mostmár adjanak valami kaját, mert nagyon éhesek a gyerekek. Akkor derült ki, hogy elkavarodott a megrendelésünk és nem is tudták, hogy nekünk kaját kell csinálni.
A srác, aki felvette a rendelést elkezdett keresgélni, egy csaj is keresgélt, nem találtak semmit arra vonatkozóan, hogy Apa rendelt kaját. A srác emlékezett rá, meg a blokk is ott volt, úgyhogy elkezdték csinálni a pizzáinkat. Marci kivonult a pulthoz, egy bárszéken könyökölve sírt és néha kiabált a bárpult felé, hogy ő nagyon éhes. Apa kiment a vásárba, vett egy perecet, hogy ne haljanak éhen a gyerekek. Ki volt borulva az egész család.

Aztán végre kihozta a srác a pizzákat. Ezerszer elnézést kért, mondta, hogy ez az elsőnapja ezen a munkahelyen.
Biztos nyári szünetben itt fog dolgozni. Teljesen jól beszélt angolul. Szegény tisztára le volt izzadva, kivolt, mint a liba. A pizza persze nem volt egyáltalán jónak nevezhető.

Ettünk belőle, aztán összecsomagoltuk és kimentünk a strandra.

A strand jó volt, egy szélcsendes öböl, elmentem vettem homokozó készletet a gyerekeknek, azzal játszottak, Apa ugrott néhány fejest. Csipesz ott ücsörgött a vízben és homokozott. Levente szemtelenkedett a szomszédban letelepedett család nagy gyerekeivel. Fröcskölte őket, először a lány csak nézett, hogy most mit csináljon ezzel a töpörtyűvel, aztán nem kímélte, jókat nevettek.

Marcus medencét épít

Csipesz dagonyázik a medencében

Szóval minden rendben volt, de ez a hülye banya elrontotta az egész napunkat. Ott motoszkál a fejünkben azóta is, hogy végül is mi lehetett a baja? És ha ő annak az étteremnek a tulajdonosa (már pedig úgy nézett ki), akkor mit kukacoskodik 1 eurón, akármiért is gondolta, hogy neki az jár és miért nem veszi a fáradtságott, hogy kiderítse, hogy ennek a vendégnek meg mi a problémája. Ha nem tud angolul, akkor miért nem hív oda valakit, hogy tisztázzuk a helyzetet? Azt hiszi, hogy azzal hogy vigyorog minden meg van oldva. Pedig szerintem igen nagy bunkóság, hogy csak úgy fogja a gyerek innivalóját és elviszi.

Apa bosszúja: a bejárat mellett ültünk, és amikor egy középkorú pár nézegette a bejáratnál lévő étlapot, Apa odaszólt nekik, hogy ez nem egy jó hely. Megköszönték az információt és elmentek egy másik éttermet keresni.