Szászék Finnóban

Az még mindig elmaradt, hogy megírjam, hogy már voltunk orvosnál.
Miattam kellett elmenni, mert fájt a karom.
Akkor kezdődött, mikor haza jöttünk a nyaralásból. Éjszaka elkezdett hasogatni a felkarom. A bal. Napközben is szurkált, gondoltam majd elmúlik. Közben pakolni kellett, mert költöztünk. Kedden már inkább fájt. Szerda reggelre a vállam is elkezdett fájni, mintha le akarna szakadni, meg az alkarom is. Már csak lézengtem, nem tudtam pakolni. Már fájdalomcsillapítót is bevettem, de nem segített semmit,később bevettem még egyet. Délután szóltam Apának, hogy menjünk már valami orvoshoz, mert ez egyre rosszabb, a fájdalomcsillapító nem ér semmit és holnap költözni kell, hátha tudnak célzottan valamit adni, amitől legalább annyira jól leszek, hogy el tudunk költözni.
Apa felhívott valami központot, ott azt mondták, hogy menjünk az ügyeletre. Elmentünk. Felvették az adataimat, majd lecsesztek, hogy minek mentem oda, ha nem ettem meg 8 algoflexnek megfelelő bogyót, meg még 6 paracetamolt. De ha már ott vagyok megnéz egy orvos, de legközelebb először telefonáljunk, adnak tanácsot, meg megmondják, hogy kell-e orvoshoz menni. És majd fizessük be ezt a 11 euro vizitdíjat. És legközelebb először telefonáljunk. Ezt elmondta a nő ötször.
Aztán már mehettünk is befelé, a doki bácsi nem tudott angolul csak egy kicsit, úgy nézett ki, mint egy takarító személyzet, de különben nagyon kedves volt. Kérdezte hol fáj, meglehetősen bizonytalan volt. Aztán felírt valami izomlazítót, mert tényleg be volt görcsölve a vállam környékén az összes izom. Mondta, hogy két nap múlva elmúlik. És mentünk haza.
Ettem a bogyókat, jobb is volt, már csütörtökön nem fájt annyira, el is költöztünk. De két nap alatt azért nem múlt el a fájás. A múlthéten inkább. Meg most is szokott jelzés értékkel fájdogálni. Meg inkább fázik. Én nem tudom mi történhetett vele, csak autókáztunk egész nap mielőtt elkezdte. Lehet, hogy megfázott? Az biztos, hogy a szauna jót tesz neki. Ha valaki tudja, hogy mi lehet, írja meg.
A finnek meg így oldják meg, hogy csökkenjen az orvos-beteg találkozók száma, próbálják telefonon keresztül gyógyítani a betegeket. És a vizitdíj meg mintegy 10-szer annyi, mint otthon volt.

Tegnap voltunk magyar találkozón. Most nem voltunk olyan sokan, úgyhogy egész jól el lehetett beszélgetni. Az egyik hölgyről, aki itt lakik már huszon éve, tudtuk, hogy valami gyógyszerész, de mostmár azt is tudjuk, hogy a piactéri gyógyszertárban dolgozik. Voltunk már néhányszor a piactéren, ugye, de eddig azt sem tudtuk, hogy ott van gyógyszertár, mert be volt állványozva. Úgyhogy ha nem túl súlyos a helyzet, inkább majd Petyához (ez a rendes neve, valami bolgár beütés is van benne)fogunk menni jó tanácsért. Neki legalább magyarul el tudjuk magyarázni, hogy mi a bajunk.

A gyerekek most egy kicsit taknyosak, de különben semmi komoly bajuk nem volt még szerencsére. Remélem nem is lesz.