Visszaút.
Zola bérelt egy szép, nagy autót, azzal vittek minket Pozsonyba.
Kedden tíz után valamikor indultuk el.
Papa is jött velünk.
Már mikor elindultunk hallottuk a rádióban, hogy az M0-n mind két irányba torlódás van, mert balesetek történtek. Útközben megerősítették a hírt, úgyhogy kénytelenek voltunk bemenni Budapestre. Papa meg Zola kigondolták, hogy merre menjünk.
Zola tudta a rövidebb utat az erdőn át, így végül is nem sok időt veszítettünk.
Időben oda is értünk Pozsonyba.
A repülő kis késéssel indult, de behozta, időben értünk Nyköpingbe.
A repülőn Csipesz elképesztően sokat hisztizett. Mivel késéssel indult, ott kellett volna bekötve ülnie vagy 20 percig. Persze ez nem ment. Nem tud ennyi ideig egy helyben ülni. Leszállásnál is ez volt a fő probléma. Közben meg minden ablaknál ő akart ülni és ha az egyiktől elment, oda senki nem ülhetett. Pisilni is el kellett menni kétszer is az érdekesség kedvéért. De először Apa vitte, aztán én, és én már valami nem úgy csináltam, mint ahogy kellett volna, erre nekiállt ordítani.
De aztán leszálltunk végre, 18 óra 30-kor, kb.
Apa elment az autóért, mi meg vártunk.
Vártunk, aztán előkerült Apa autó nélkül. Meg volt az autó, csak nem akart elindulni. Lemerült az aksi.
Azt mondta Apa, hogy többeket megkérdezett a parkolóban, hogy nincs-e bikázó kábelük. Nem volt, de nagyon segítőkész volt mindenki. Néhány néni még meg is tolta az autót, annak ellenére, hogy Apa mondta nekik, hogy automata váltós autót így nem lehet beindítani.
Végül egy taxis mondta meg a tutit, lehet bikázót kölcsönözni a reptéren.
Így 5 euróért beindult az autó.
Mentünk a komp felé, közben Csipesz tizenkétszer kitalálta, hogy neki pisilni kell. Először még megálltunk, de nem jött semmi. Az a baj, hogy itt általában egész messze van az úttól a benzinkút pl. Le kell hajtani, tekeregni össze-vissza. Meg egy autópálya mellett, nem mindig van megállási lehetőség. Ezt elmagyaráztuk neki, mikor 5 perc múlva megint kitalálta, hogy pisilnie kell. Aztán egy darabig csend volt.
Később megint azt állította, hogy de most azonnal pisilni kell, betettem a bilit a hátsó ülések elé és ott pisilt, meg kakált, mert hirtelen nem tudtunk megállni. Aztán megálltunk egy benzinkútnál, megszabadultunk a produktumtól, de még el se indultunk már megint kakálnia kellett. De az később visszabújt.
Mentünk tovább. Levente közben aludt. Már a repülőn is csak nyúlt szegény.
Stockholm után valamikor felébredt. Nyűglődött, nem érezte jól magát. De hirtelen megoldódott a probléma, mert el kezdett hányni. Szerencsére kéznél volt a bili, abba hányt. Erre Csipesz rázendített, hogy az az ő bilije és Levente adja neki vissza. Levente hányt, Csipesz ordított, mi meg örültünk, hogy a harmadik gyerekünknek épp nincs semmi baja.
Mire a komphoz értünk már minden gyerek aludt. Fél 11 volt. Már nem tudom melyik idő szerint. Talán finn. Apa becsekkolt, egy óra múlva pedig felszállhattunk a kompra.
Felcipeltük az alvó gyerekeket, amire persze mind felébredt. Levente azt mondta, hogy éhes és menjünk vacsorázni. Marcus lefeküdt aludni, Csipesz meg ment tusolni.
Én elmentem Leventével vacsizni, gyors megvacsoráztunk, hogy utána Apa is jöhessen, de mire visszaértünk a kabinba, nem volt ott senki. Az étteremben találtuk meg őket. Mégis csak mindenki vacsorázni akart.
Most Levente ment Apával a kisebbik kabinba.
A mienknek volt ablaka, Marcus még egy darabig figyelte, hogy hogy megy a hajó. A hold megvilágította a tengert. Én elaludtam vagy háromszor, Marcus ébresztett fel mindig, nem tudott elaludni, mert mozgott a hajó. Végül elaludt mellettem, én pedig valamikor az éjszaka közepén felmásztam az ő helyére.
Finn idő szerint fél kilenckor ébredtünk arra, hogy Apa meg Levente átjöttek. Szép időben hajókáztunk Naantali felé. Összeszedtük magunkat, a gyerekek ültek az ablakban és nézték a tengert, meg a szigeteket, amik között lavíroztunk.
Aztán lementünk reggelizni. 10 óra felé pedig kikötött a hajó, megérkeztünk Naantaliba.
Kb. fél 11-re itt voltunk a lakásban. Lényegében 24 óra alatt átutaztuk fél Europát.
Szerencsére itt most szép idő van. Levente se beteg, vagyis köhög, de a hányás biztos csak az egész napos zötykölődéstől volt.
csütörtök, október 23, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
3 gyerkőc mellett sosem unatkozik az ember :) Tetszett a bilis sztori (is)...gondolom élőben nem volt ilyen mókás, de olvasni .... :) :)
Megjegyzés küldése