Szászék Finnóban

Ma semmi különös nem történt.
Esett az eső, meg a havas eső.
Délután Marcussal elkerekeztünk az erdőbe, vágtam néhány fenyőágacskát, meg nyírfavesszőt és csináltunk adventi koszorút. Volt még makkunk, tobozunk, meg más termésünk, azokkal kidíszítettem, meg rábiggyesztettem a gyertyákat.


Levente szerint gyönyörű. De ő mindig túlzásokba esik.

Úgyhogy inkább le is írom a tegnapi múzeum látogatásunkat.

Az úgy volt, hogy az ovis vásározás után elmentünk a kézműves múzeum felé, mert tegnap volt angol nyelvű kalauzolás, amit az egyetemről jött csoportnak tartott egy bácsi. Már ennek a bácsinak a szervezésében voltunk egyszer a várban.
Most arra mentünk, de nem akartunk feltétlenül bemenni, mert már úgyis lekéstük a déli indulást, de aztán láttuk, hogy valami esemény van és akkor mégis bementünk.

Homályos család a múzeum egyik épülete előtt

Mikor odaértünk éppen a három királyok énekeltek a csillagvivővel. Ennek is csak a végét hallottuk. Aztán megnéztük a néhány árust, akik ott árultak az udvaron. Közben Apát odaküldtük a csoporthoz hallgatózni, hogy mit mesél a bácsi.


Már írtam azt hiszem egy kicsit erről a múzeumról, mert a srácok már látták az ovival.
Luostarinmäki, Kézműves Múzeum. Volt egy nagy tűzvész 1827-ben és többek között ezen a dombon is megmenekültek a házak. 1908-ban valami művészember kitalálta, hogy nem lerombolni kéne őket, hanem múzeumot csinálni belőlük. 1931-ben sikerült is ezt az elképzelést megvalósítani. Kiköltöztették a benne lakó, többnyire szegény, idős embereket és Turku környéki mesteremberek segítségével 30 valahány mesterség műhelyét rendezték be. De nem csak műhelyeket, hanem lakószobákat is mutatnak be. Van egy működő posta és két bolt, ahol a múzeumban készített termékeket árulják.
Főleg nyáron működnek ezek a műhelyek, a turistáknak bemutatják, hogy hogy dolgoztak akkoriban. Most 5-6 néni-bácsi serénykedett csak.

Fazekas műhely

Hangszer készítő. Fából, szalmából fújni valók

Szalmakoszorúkat kötözött a néni

Posta

Képkeretező

A házak nagyon pici helységekből állnak, ás nagyon alacsonyak a szobák. A magyar parasztházak is alacsonyak voltak, meg kicsik, de ezek még azoknál is sokkal kisebbek. Túl sok minden nem fért egy szobába, viszont biztos nem volt nehéz befűteni őket.

A kályha melletti ajtóból fényképeztem. Komód, ágy, ez a szoba szélte.
A hossza az asztal másik végénél.

Ez a kép pedig jól szemlélteti a belalacsonyságot.
Kávézónak van berendezve ez a kis szoba.

Az egyik udvar

Több háznak is ilyen füves teteje van. Nyírfakéreggel van
bevonva a tetőés azon van a föld réteg a fűvel.

Egy másik udvar. Majdnem minden épületnek neki van támasztva egy létra,
hogy fel tudjanak mászni a tetőre ledobálni a havat

Most elég sötét volt a helységekben, és ez a kis vaku nem igazán tudta bevilágítani őket, a kijelzőn nem láttam semmit, csak reménykedni tudtam, hogy valamit lefényképez a gép, ha villan a vaku. Úgyhogy nem készültek túl jó képek.

A csoportban volt 5-6 magyar lány. Apa beszélgetett velük egy kicsit. Itt a turkui egyetemen hallgatnak nyelvészetet, jogot, ilyesmit.

A nyomdász néni kérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk. Aztán azt mondta, hogy gondolta, hogy magyar, mert úgy hallotta, hogy finnül beszélünk, csak nem értette, hogy mit mondunk.