Szászék Finnóban

Szóval voltunk otthon.
Most nem volt olyan rohanás, mint októberben. De nem is jutottunk el mindenhová, ahova szerettünk volna, mert betegek lettünk.
Levente kezdte, aztán Csipesz, Anya, majd Marci. Apa megúszta egy kis torokfájással. Mi még mindig köhögünk, taknyosak vagyunk.
Levente 4 napig fulladt, úgyhogy Apa az ügyeletre is elvitte, mert már attól féltem, hogy tüdőgyulladása van. De nem volt, de azért még mindig rendületlenül köhög.
De itt majd biztos gyorsan meggyógyul, mert itt nem szokásuk betegnek lenni.

Az utazás elég fárasztó volt, mert odafelé túl korán kellett indulnunk, visszafelé meg túl későn értünk ide.
Odafelé két csomagunk nem érkezett meg csak 3 nap késéssel, de így legalább egyenesen Szegedre ment, különben úgy sem fértünk volna be velük a Kisöcsémtől kölcsön kapott Suzukiba.

Amerre jártunk tönkre ment a fűtés. Először Papa kazánja, aztán gyomai Mamáéknál kilukadt a radiátor, Keresztanyáéknál is a kazán adta meg magát. A szomszédban csak a gyerek vitte magával a kazánház kulcsát, azért nem volt fűtés, arról nem mi tehetünk.

Azért az elég rosszulesett, hogy olyan hideg, volt meg van is otthon, mint ha itt maradtunk volna. Ez a globalizáció? Vagy a globális felmelegedés? Vagy egyik sem?

Tartottam közvélemény kutatást, hogy ki sírna, ha nem mehetnénk vissza Finnországba. Az eredmény: senki. Marcusnak csak annyi kikötése volt, hogy aki kitalálja, hogy nem mehetünk vissza, az hozza el a cuccainkat.

Ma délután, mikor már csak -12 fok volt, elmentünk sétálni. Nagyon szép minden. A nap is sütött, van egy kis hó is, meg minden csupa zúzmara. Apa kitalálta, hogy menjünk a tengerhez, mert valami furcsa zajok jönnek onnan és be van fagyva az egész, emberek mászkálnak a tetején. Átmentünk a ragadozótehenek földjére, és megcéloztuk a tengert. A ragadozótehenek földje mocsaras, vizenyős terület, de mivel most tiszta jég az egész, lehetett menni rajta nyugodtan. Egész közel jutottunk a tengerhez, amikor Apa átakart vágni a nádason, de az egyik lába beszakadt. Biztos ott valami rothadó iszap meleget csinált és nem lett elég vastag a jég és megmerült a cipője, úgyhogy Csipesszel gyorsan hazajött.
Mi a fiúkkal megtaláltuk a jó utat a tengerig. Fel is mentünk a jégre addig, ameddig még úgy sejtettem, hogy fél méternél több víz nem lehet alattunk. De lehetett látni, hogy ott emberek akármeddig elgyalogoltak, lehet, hogy átmentek a közeli szigetre.
De én inkább elmagyaráztam a fiúknak, hogy kb. mit csináljanak, ha valaki beszakad és maradtunk a part közelében. Majd ha nagy tömeg lesz a jégen, és láthatólag senki nem szakad be és van segítség, ha mégis, vagy valaki léket fúr és látom, hogy milyen vastag alattunk a jég, akkor majd beljebb merészkedünk.
Állítólag van olyan hely, ahol nyáron komp jár, télen meg busz a jégen.
A naplemente nagyon szép volt. A narancssárga 22.000 árnyalatát vonultatta fel félóra alatt. Úgyhogy azért mutatott egy kis szépet a természet, hogy ne legyünk olyan szomorúak, hogy vissza kellett jönnünk.
Meg mostmár itt is csak -5 van és holnap csak -1 lesz és esni fog a hó. Az jó lesz.