Szászék Finnóban

Tegnap útközben fényképezett Apa, hogy kipróbálja a fényképezőgépet. Bicajjal volt.

Ahol lefaragtak a domboldalából, hogy elférjen az út és meredeken fejeződik be, ott keletkeznek ilyen kis befagyott vízesések, jégcsapokkal. Nagyon szépek tudnak lenni.





Ez pedig a bicajút dombon átvezető része. Most ilyen állapotban vannak a kerékpárutak. Nagyjából letakarítva és leszórva kővel.


A fényképezőgép marad. Tegnap Apa átolvasta a leírását, amiben figyelmeztetik az embert, hogy hirtelen hőmérséklet változás esetén a páralecsapódás miatt rosszul működhet a gép. Azt gondoljuk, hogy ez alapján simán elküldenek a problémánkkal, úgyhogy kénytelenek vagyunk valamit kitalálni, hogy hogy működtessük a gépet odakint több, mint 10 percig, akkor is, ha -5 fok van.

Különben nincs semmi különös.
Levente büntiben volt az oviban foglalkozás közbeni szekrény nyikorgatásért. Meg panaszkodott az óvónéni, hogy nem hallgat rá. És én mondjam meg Leventének, hogy hallgasson az óvónénire. Megmondtam. De persze -mondta az óvónéni- ő érti, hogy milyen nehéz lehet neki, hogy nem tud se finnül, se angolul. Akkor, hogy hallgasson rá?

Marcus meg újabban bambulással tölti az iskola időt. Ma sem sikerült leírnia angol órán a táblán szereplő 6 mondatból csak egy felet. Saját bevallása szerint azért, mert bambult. Így most megint nem tudjuk, hogy miről szólt az óra és nem tudjuk vele gyakorolni a szavakat, hiába hozza haza a füzeteket, lapokat.
Tiszta szórakozott.
Múlt héten valamelyik nap, amikor Apa ment érte az iskolába, látta Apát, bement a cuccáért.
Apa várta, hogy majd mindjárt jön, várta, várta, aztán elindult megkeresni. Kiderült, hogy Marcusunk szórakozottságból nem fogta a hátizsákját és ment a kocsihoz, hanem levetkőzött, mintha órára menne szünetről. Már magához tért és megint öltözött mire Apa megtalálta.
Én nem tudom, ez valami életkori sajátosság, vagy csak a mi Marcusunkkal történt valami?