Szászék Finnóban

Azt elfelejtettem írni, hogy Apa irt irgum-burgum levelet kettő helyre azzal kapcsolatban, hogy 70 euroért kínálják a mökit az interneten, aztán 100-ért adják, és mind a kettő helyről visszaírtak. Az egyik hely sajnálkozását fejezte ki, hogy csalódtunk a szolgáltatásban és megköszönték a visszajelzést. A másik viszont azt írta, hogy jól van, küldik a pénzt. A bácsi azt állítja, hogy ő azt hitte, hogy 3 éjszakát maradunk és azért kért 200 eurot. A bácsi kicsit hazudós, mert pontosan tudta, hogy 2 éjszakára akarjuk bérelni a mökit és azt is mondtuk, hogy éjszakánként 70 és erre mondta, hogy nem, hanem 100. De mindegy, a lényeg, hogy talán visszakapjuk a pénzünket. Azt ígérték.

Irigykedve hallottam, hogy otthon csuda jó idő van. Itt tegnap esett az eső. Nem nagyon, csak úgy szemerkélt. Azért délután elmentünk a szigeti strandra. Ez is rajta volt a kívánságlistán. Elég sokáig ott voltunk, a fiúk jót játszottak. Csipike az aludt az autóban, aztán még ő is játszott egy kicsit. Én meg vízelvezettem. Már egy apuka csinált egy csatornát a gyerekeivel, de mikor ők elmentek kibővítettem a rendszert. Egy hatalmas tócsa volt a játékok körül. De mire Csipesz felébredt, sikerült annyi vizet elvezetni, hogy ne merüljön meg a ő mini gumicsizmája sem. Az ilyen vízelvezetés kicsit kompenzálja, hogy nem szöszöghetek otthon a kertben. Eléggé hiányzik.

Ma itt voltak Ágiék. Mióta Pirikéék elmentek nem is voltak itt vendégeink. Ági az a magyar csajszi, akinek a középső lánya Marcus osztálytársa.
Valamennyit tudnak a lányai magyarul, de nem szólalnak meg csak angolul, de azért jól elvoltak. Először mesét néztek, aztán játszottak Csipesszel. Levente is próbált velük valamit játszani, de főleg Csipesz cipelésével voltak elfoglalva.
Mi meg beszélgettünk Ágival. Nem egyszerű az élete. A férje még mindig Szaud-Arábiában van, ő meg itt kínlódik egyedül. A bolt, amit nyitott nem megy. Itt is sokat esett a forgalma minden kereskedelmi egységnek a válság miatt. Most azon gondolkoznak, hogy egy másik országba kéne inkább költözni. De még nem tudja. Minden esettre most másik lakásba költözik, majd megyünk neki segíteni.

Ma van virágvasárnap és itt van egy olyan szokás, mint nálunk a villőzés, hogy feldíszített barkaágakkal járnak házról-házra a gyerekek. Otthon csak lányok járnak, itt is főleg lányok voltak, de azért volt kisfiú is. Otthon boszorkánynak öltöznek, itt is maskarákban voltak, boszorkány, varázsló kalap, ilyesmi. Verset mondanak, közben úgy tesznek, mintha megcsapkodnák az embert a barkaággal (persze nem merik) és sikert és jólétet kívánnak (olvastam, hogy ezt kívánják, mert a versből semmit nem értettünk), cserébe cukrot, csokit, pénzt kapnak. A barkaágakat utána meg is kaptuk.

Az első csapat. Tollakkal van az összes ág díszítve amit kaptunk,
ennek nem tudom mi a magyarázata.

A baj csak az volt, hogy mi nem tudtuk, hogy van ilyen és nem voltunk rá felkészülve. Nem volt itthon se cukor, se csoki. Még jó, hogy kekszet vettem, hogy ha jönnek Ágiék, akkor legyen. Ezt a kekszet osztogattuk el, mert jött vagy 4 különítmény. Ágiék meg szerencsére nagyon szeretik a kakaós csigát, amit sütöttem nekik és nem kellett a keksz.
Pont azon gondolkoztam, hogy kellene húsvéti dekoráció, de honnan lesz hozzá barka, de mostmár van. Tele van vele a váza.