Szászék Finnóban

Reggel 9 órakor -2 fok volt és deres volt a tavalyi fű. Így ma is volt miért mondani Apának, hogy menjünk már haza.
Délután már volt vagy 8 fok, de Apa fázott a bicajon, mikor jött haza. Mondtam neki, hogy igazán átköltözhetnénk már egy melegebb országba. Mondta, hogy elintézte, van Közép-Európában egy ország, ahova júniustól mehetünk. Tök jó lesz.

Néhány hete mentünk volna a boltba és egy autó indexelt kifelé a parkolóból, de aztán nem jött ki, hanem ott megállt. Intettem neki, hogy én pont oda szeretnék bemenni. Erre hátra tolatott, közben a fickó folyamatosan vigyorgott. Gondoltam, ez nem komplett. Most ki akar jönni, vagy nem? És mit vigyorog? Befordultam, kikerültem az autót, nagy nehezen megálltam, mert sehova nem fértem tőle, a fickó meg egyre csak vigyorgott. Mikor megálltam kiszállt, és odajött hozzánk. Kicsit megijedtem, hogy most mit akar tőlem ez az őrült finn, de aztán kiderült, hogy magyar. A felesége és a kisfia is ott ült az autóban. Látták, hogy magyar rendszámos az autó és azért idétlenkedtek ott, hogy tudjanak velünk beszélni. Elmesélte röviden a fickó, hogy ők már 7 éve itt laknak. Azért magyar az autó (az autójuk magyar rendszámos, csak én nem azt figyeltem), mert a felesége még tanul és addig nem kell regisztráltatni, meg ilyenek. És kérdezte, hogy mi mikor jöttünk, meddig maradunk.
Mondtam, erre azt kérdezte, hogy miért megyünk haza, nem jó itt?
Előtte nem sokkal voltunk azon a magyar találkozón, ahol a Szilvi nevű csajszi is azon csodálkozott, hogy mi nem akarunk visszajönni.
Úgy látom, hogy akik már rég itt vannak, azok félnek hazaköltözni. Olvassák a sok rossz hírt, (mert másmilyen nem nagyon van az újságokban), ha haza mennek mindenki panaszkodik nekik, hogy milyen rossz otthon ( azt már elfelejtették, hogy a magyarok mindig panaszkodnak) és már annyira elhiszik, hogy otthon sokkal rosszabb, mint itt, hogy azt képzelik, hogy ott nem is lehet élni. Pedig a szüleik és más rokonaik ott vannak és valahogy csak megvannak, ha még nem kellett őket idemenekíteni.

Hát nem tudom. Mi bátrak vagyunk és haza megyünk. Én úgy emlékszem, hogy nekünk nem volt ott rossz egyáltalán.

A fiúk már tervezik, hogy mikor haza megyünk pont érni fog a cseresznye, felülnek a fára és cseresznyét fognak enni egész nap. Vagy csak azért jönnek le, hogy egyenek egy kis epret.