Szászék Finnóban

Hétvégén ebben a mökkiben voltunk a tengerparton:


Pénteken Apa hozta-vitte Marcust, mert Levente nem ment oviba.
Marcusnak hosszú napja volt, úgyhogy miután Apa hazahozta, bepakoltunk és indultunk is a mökkihez.
Turkutól kb. 30-40 km-re voltunk. Egy kedves néniéknek (akik különben mezőgazdasággal foglalkoznak) van két mökkijük a tenger partján egymástól nem messze, amiket kiadásra építettek, de nagyon szépek és jól felszereltek. Nem annyira szépek mint amilyenben Lappföldön laktunk, mert azon látszott, hogy a fickó szívét-lelkét beleadta, mert magának csinálta, de azért szépek. Áram is van bennük, amitől azért már túl kényelmesek, de a WC az még kinti, habár abban is van hősugárzó és az ülőke is hungarocelles, hogy télen ne fagyjon oda a fenék. Közvetlenül a tenger partján vannak ezek a házak, erdős részen. Olyan jó, édes szagú fenyőerdőben.

A mökkihez tartozó móló csónakból nézve

Csipike várja a vacsorát a teraszon

Fenyők

Kb. 5 órakor értünk oda, a néni a kicsi angoljával elmagyarázta a tudnivalókat. Nagyon jópofa volt. Aztán felfedeztük a környéket, kipakoltunk. A néni mondta, hogy a másik mökkiben nem lesz senki, úgyhogy annak a partját is a magunkénak tekinthettük.
Kicsit csónakáztunk, kipakoltuk a fáskamrából az összes játékot (mert még az is volt), a srácok dártsoztak, vacsoráztunk, aludtunk.

Szombaton Apa talált a fáskamrában pecabotokat, egyhez volt szerelék. A másik mökki fáskamrájában is találtam 3 botot és abból is kettőt felszereltünk damillal, súllyal, úszóval, horoggal és pecáztunk. Apa először kenyér galacsinnal próbálkozott, nem túl nagy sikerrel.

Pecáznak

Aztán kimentünk Marcussal, mondta Marcus, hogy megpróbál horgászni, de az nagyon unalmas. Nem is akartak kenyeret enni a halak. Beküldtem Marcust virsliért, rátettünk egy kicsi karikát a horogra és fél perc múlva kapás volt, Marcu kirántotta, kirepült a hal, de leakadt a horogról, leesett a sziklára, ami lejtett és a hal begurult a tengerbe. Egy keszeg volt, közepes. De ez elég volt arra, hogy Marcus belelkesedjen.
Először kitalálták Leventével, hogy csónakból akarnak horgászni, mert a közelben a nádban állandóan csapkodtak a halak. Beültünk mindannyian és elindultunk. De a szél annyira vitte a csónakot, hogy úgy nem nagyon lehetett pecázni.
Akkor próbálkoztak még egy darabig a stégről, de nem akartak virslit enni a halak. Marcus meg mondogatta, hogy van a nádasban egy kis tavacska és ott kéne pecázni. Átmentem vele megnézni, hogy miről van szó. Hát nem tudom, magasabban volt régebben a tenger víz, vagy mi, mindenesetre úgy tűnt, hogy nem olyan régen még összeköttetésben volt az a pocsolya a tengerrel és ott rekedtek benne kis halak. Elég sok kis keszeg volt a vízben, ami kb. 30 cm mélynek tűnt, néhol 20-nak. Bedobtuk a szereléket és az úszó akkor sem úszott, amikor a virsli a víz aljára ért, de láttuk a virslit, úgyhogy csak azt kellett nézni, hogy mikor kapja be a hal és lehetett kirántani. Először én fogtam egyet. Rohantunk vele befelé, mert nem bírtuk leakasztani a horogról. Apa leszedte, vödörbe tettünk vizet és ott nézegettük, aztán visszaengedtük.
Marcus utána egyedül járt oda pecázni. Tegnap egy kis halat fogott egyedül, ma pedig kettő nagyobbacskát . És úgy megtetszett neki, hogy nem akart eljönni a mökkiből.
Levente is fogott ma egyet, meg Apa is és kitalálták, hogy ők ezeket megsütik. Megvétóztam. Először is mind méreten aluli volt. Tele szálkával az a kis mini keszeg, ki fogja megenni. Apa is úgy gondolta, hogy inkább csak azért készítsük el, hogy Marcus lássa, hogy hogy megy ez. De aztán inkább visszaöntötték őket és majd otthon fogunk másikat és azt esszük meg.

Pecázásra felkészülve

Marcus az első zsákmányával

Tegnap attól függetlenül, hogy a csónakos horgászat nem jött be, kicsit evezgettünk ott a környéken. 4 vagy 5 hattyú lakik ott az öbölben. Kitalálták, hogy az egyiket érjük utol. Én eveztem, de nem voltak megelégedve a sebességgel a többiek, a hattyú simán ott hagyott minket. Apa átvette az evezőket, úgy már kicsit közelebb jutottunk hozzá, de meg kell állapítani, hogy ezek a hattyúk jobban eveznek, mint mi.

Levente evez, Apa navigál

Tegnap szaunáztunk is. Apa persze a tengerben hűtötte magát. Reggelenként is ott fürdött meg. Azt mondta, hogy kb. 8 fokos a viz, de szerintem 5-nél több nem lehet. Hideg, az biztos.

Tegnap délelőtt elmentünk ott a helyi boltba. Útközben láttunk egy fehérfarkú szarvast. Nem nagyon volt megijedve, megengedte, hogy nézegessük.
A boltban nagyon kedvesek voltak velünk. Nyilván látták, hogy nem vagyunk odavalósiak. Egy hölgy gyors beállt tolmácsnak, egy bácsi kifigyelte a rendszámunkat, majd magyar tudását fitogtatta. Vidéken a finnek is másmilyenek, mint városban.

Hát ilyeneket csináltunk. Pihentünk és élveztük, hogy milyen klassz helyen vagyunk.