Szászék Finnóban

Van aki azt mondja, hogy SzászPetiről kevés a blogban az információ.
Ez azért van, mert nem történik vele semmi érdekes, ha nem velünk van.

Még mindig ugyanazt a munkát csinálja, amit otthon kellett volna befejezni.
Lényegében már készen van, már csak az utolsó simítgatások vannak hátra, csak néha ha megkapargatnak egy kisebb problémát kiderül, hogy egy nagy kupac kaka van alatta.

A finnek eddig még türelmesek voltak, de már várja Apa, hogy mikor lesz elegük, mert azzal a munkával még csak 1-2 napot tudott foglalkozni, amiért idejött. De legalább közel van az elvileg már befejezett munkájának az ügyfele, és így hétfőn könnyen el tudott menni Tamperébe és nem Szegedről kellett ideszervezni.

Az is volt kérdés, hogy hogy érzi magát a munkahelyén?

Hát egy finn munkahelynek egész más atmoszférája van, mint egy magyarnak. Ezt már tudtuk, mikor 8 éve itt voltunk 3 hétre, akkor ez már kiderült.

Itt nem szólnak egymáshoz csak úgy az emberek. Ha valaki visszaköszön, az már eredmény.

Az az alapvető finn hozzáállás mindenhez, hogy nem szólunk bele más dolgába, nehogy tolakodásnak vegye. Ha segítséget kér az ember, akkor segítenek, valószínűleg szívesen. De simán elnézegetik, ha valaki nem úgy csinál valamit ahogy kéne, mert azt gondolják, hogy felnőtt ember, biztos tudja, hogy mit miért csinál, majd szól, ha segítségre van szüksége.

Így a munkahelyen se szólnak az emberhez, hogy nyugodtan tudjon dolgozni.

Van egy-két ember, akik odamentek Péterhez kicsit beszélgetni, de ezeken látszik is, hogy nem átlagos finnek. Az egyik egy világjáró srác, Tomi, aki programozás mellett zenét szerez (itt Apa valamit buherált, ha rákattintunk, meg lehet hallgatni a zenét) meg csapos, hogy legyen gyakorlata, hogyha valamelyik országban ott ragad, tudjon pénzt keresni, mert szerinte csaposra mindig szükség van.

A másik meg valami idétlen fickó, mindig piros zokniban jár, halászgatyában, meg olyan pólóban, mint Szőke kapitány, amikor feszül rajta csíkostrikó.

Amikor viszont buli van, akkor egészen más a helyzet. Isznak egy kicsit a fingek, feloldódnak, dumálnak, rendesen buliznak, mint más népek.

Egyszer volt már cégesbuli, mióta itt vagyunk, ott tudott Apa néhány finnel jobban megismerkedni. Akkor kapott is egy családi vacsora meghívást, de biztos aztán józanul is átgondolta a dolgot a srác, mert azóta még nem jelenkezett.