Most a gyerekek lefeküdtek aludni, én meg írok.
Leírom a költözéssel járó ügyes-bajos dolgainkat, amikről eddig nem írtam, mert nem akartam borzolni a kedélyeket az idős olvasókra való tekintettel.
Szóval kitaláltam/tuk, hogy el kéne innen költözni, mert nem annyira jó 3 gyerekkel udvar nélkül. A zajt már kezdjük megszokni. Az, hogy 600 busz és 2000 autó megy el az ablakunk alatt naponta és állandóan por van, meg kipufogó-büdös, az azért még mindig zavar.
Az első tény amivel szembesültünk az volt, hogy mivel nem lakjuk le a határozott idejű szerződést, ki kell fizetnünk egy havi lakbérnek megfelelő büntetést.
Nem is költözhettünk akkor amikor akartunk, mert egy naptári hónappal hamarabb le kell mondani a lakást és Apa pont június 2-án ment be az irodába, így június már nem számított egész hónapnak, tehát úgy vették, hogy július 1-től tart a felmondási idő, ez az utolsó hónap amit még ki kell fizetnünk.
Azt gondoltuk, mivel ki akarunk költözni a belvárosból, találunk valami olcsóbb albérletet és akkor meg tudjuk spórolni a büntetést is.
De akkor következett a második arculcsapás. Miszerint annyira jó dolguk van ezeknek az irodáknak, hogy meg tehetik azt, hogy egy évnél kevesebb időre nem kötnek szerződést, és ha mégis hamarabb elmegy az ember, akkor megint csak fizetheti a büntetést. Vagyis az egyik helyen azt magyarázták, hogy csak akkor nem számítanak fel szerződés kötési díjat, ha legalább egy évre szól a szerződés. Mivel mi csak 10 hónapra tudunk már szerződést kötni, mert már csak ennyi időt szándékozunk Finnországban tölteni, készüljünk fel arra, hogy a végén még ki kell perkálnunk egy havi lakbérnek megfelelő büntetést újfent.
Na ekkor mondtam Apának, hogy akkor tőlem mehetünk haza. Szerintem az azért durva, hogy nem tud az ember 10 hónapra lakást kivenni. Gondolom, hogy ha olyan lakásba akartunk volna menni, amit már hónapok óta hirdetnek, akkor lehet alkudni ebből a büntetésből, de az se biztos.
Na mindegy. Elkezdtünk lakásokat nézegetni.
Itt az a rendszer, hogy hirdetik a lakást, (általában irodák, kevés a magánszemély által hirdetett) egy-két hétig lehet megnézegetni, aki akarja beadja a jelentkezését és a kitöltött adatlapok alapján a tulaj eldönti, hogy kinek adja oda a lakást.
Ha nagyon nagy az érdeklődés egy ingatlanra, akkor kihirdetnek egy bemutatási időpontot. Apa is volt egy házat így megnézni, odacsődül a tömeg, kinyitják a lakást, bemegy mindenki és nézelődik. Mászkál össze-vissza, ki merre akar. Az előző bérlőnek ott az össze cucca. De mivel a finneknek eszükbe sem jut, hogy valaki valamit el fog lopni, ez így teljesen természetes.
Utána aki akar bemegy az irodába és beadja a jelentkezését. Mi is beadtuk erre a házra, akkor derült ki, hogy nem lehet egy évnél rövidebb időre szerződést kötni. De a végén nem mi kaptuk meg a házat.
Ha kicsi az érdeklődés a lakásra, akkor persze itt is működik az, hogy az ember megnézi, azt mondja, hogy kell neki és akkor megkapja. Ugyan még húzzák az időt, mert meg kell kérdezniük a tulajt, de az nyilván azt mondja, hogy adják ki, csak legyen már egy bérlő.
A rendszerből adódóan a hónap elején jelenik meg a legtöbb hirdetés, mivel vagy lejár a szerződés, vagy másnak is - ugyanúgy mint nekünk - egész hónappal lehet lemondani az albérletet. Úgyhogy 12-én, mikor még semmi értelmeset nem találtunk, és azt az egyet ami volt, azt meg nem mi kaptuk, kezdtünk aggódni, hogy akkor hol fogunk lakni.
Az interneten minden nagyobb iroda ajánlata megtaláltható. Van egy-két oldal, ahol össze van gyűjtve több iroda ajánlata és magánszemélyek is hirdethetnek. Főleg ezeket ismertük, de aztán kiszedtem néhány Turun Sanomatot (helyi újság) az újságos kukából és kiderült, hogy van néhány iroda akik a közösben nem hirdetnek.
Végül 3 jelöltünk volt.
Egyet megnéztünk hétfőn. Bement Apa az irodába, kitöltött egy lapot, ideadták a kulcsot, hogy menjünk nézzük meg. Megnéztük, beadtuk a jelentkezésünket.
Egy kétszintes sorház egy darabja. Alul nappali, konyha, WC, előszoba. Felül két szoba, fürdőszoba, szauna. Van hozzá egy terasznyi udvarféle, és a bejárattal szemben nyílik a ház játszótere. A hely nagyon jó, csöndes környék, legfeljebb a sirályok rikoltoznak, mert közel van a tenger. A gyerekek nyugodtan tudnak játszani az udvaron. A lakás az viszont egyáltalán nem olyan tágas, mint a mostani, a konyha is pici, a nappali is.
Az irodában a csaj azt mondta, hogy majd a héten valamikor döntenek, hogy ki kapja a lakást, mert mittudomén. Olyan volt, mintha csak túl kényelmes lenne. De aztán Apa mondta, hogy nagy bajban leszünk, ha a héten nem találunk lakást, jó lenne minél hamarabb tudni, hogy ez a miénk lesz, vagy nem. Akkor megígérte, hogy szerdáig kitalálják.
Szerdán megnéztük még egy ikerház egyik felét. Katasztrófa. Három szinten 3 szoba, 3 féle fűtés. Vacak állapotban. Szükségmegoldás kategóriába került.
Meg megnéztünk még egy bútorozott társasházi lakást, ami nem messze van a sorháztól, jó helyen, nagyon jó lakás, udvara is van, a környék is szuper.
Gondolkoztunk, hogy melyik legyen: a sorházi, ahol nem annyira kényelmesen férünk el, viszont Csipesz is kimehet egyedül az udvarra, vagy a drágább, kényelmes lakás, ahol viszont Csipesszel nekem is mindig le kell mennem az udvarra és Apa is idegeskedni fog, hogy ne szaladgáljanak a gyerekek, mert laknak alattunk. Nem tudtunk dönteni.
Mindenesetre Apa beadta a jelentkezést erre a társasházra is.
A vége az lett, hogy szerdán még szólt a csaj, hogy megkaptuk a sorházit. Bementünk az irodába, kiderült, hogy ezek tudnak 10 hónapra szerződést kötni, igaz kizárólag magánszeméllyel, azt nem lehet, hogy a cég béreli nekünk a lakást, mint ahogy eddig volt.
Mivel a másiknál mondták, hogy ők is csak 1 évre kötnek szerződét, már az elveink miatt is a sorházit választottuk. Meg ez legalább már biztos volt, a másikat még meg kellett kérdezni a tulajtól, és mivel csütörtökön indultunk Poriba, meg már egyébként is idegesek voltunk, hogy mi lesz 3 gyerekkel a híd alatt, nem akartunk tovább variálni.
Így a Päivänkakkarankuja 2.-ben fogunk lakni. És mellékesen majdnem 2000 euróval kevesebbet fogunk lakásra költeni.
Az valószínű, hogy a gyerekek nem fogják tudni megmondani még 10 hónap múlva sem, hogy milyen utcában laknak.
Ha valaki meg akarja nézni a térképen: Turku déli részén, a belvárostól dél-nyugatra, Katariina nevű városrészben, az Eteläkaari nevű útból nyílik egy Meriläistentie nevű utca, és abból nyílik ez a pici, lehetetlen nevű utcácska. A kuja a végén azt jelenti, hogy szűk utca, köz. Nem is biztos, hogy kivan írva az egész név, mert nincs olyan hosszú az utca, mint a neve.
www.02.fi/kartta. Ilmakuva azt jelenti, hogy műhold kép.
De talán a következő linkre kattintva is meg lehet nézni.
http://www.02.fi/kartta/P%C3%A4iv%C3%A4nkakkarankuja+2./20740+Turku
Egy piros izé majdnem rámutat a házra. Az izétől picit balra-lent van két 100 fokot bezáró ház. A +-al nagyítgatva, meg ha átkapcsoljuk ilmakuvára, lehet látni, hogy a házak által bezárt területen van egy játszótér (az az okkersárga terület), és annak a bejáratával szemben van az a lakás, ahol lakni fogunk.
A játszótér, a bejárattal szemben a konyhaablakunk, attól balra a kulipintyó az egy tároló,
aminek a fele a mienk, és azzal szemben, az ablak mellett van a bejárat a lakásba.
Kinézés a nappaliból. A fehér kerítésig, meg a bokorig tart a saját udvarunk. Kb. 3m-re lehet
eltávolodni az ajtótól. De utána van egy közös rész, ahol a gyerekek szaladgálhatnak.
Kinézés a konyhából
Utcakép a fenti erkélyről. Nagy útnak néz ki, de nem vezet sehova, úgyhogy túl
nagy forgalom nincs rajta. A busz sem jár túl sűrűn.
2 megjegyzés:
Jó csere volt, megérte ennyit utánajárni szerintem.
A nagy család, a sok kicsi gyerek, az állandó kérdések, zsongás, nyafogás fárasztó tud lenni, még nekünk is, akik már megszoktuk :)
Hát akkor annak mennyire fárasztó lehet, aki nem ebben él folyamatosan... Tavaly nyáron lehet, hogy mi is sikeresen elvettük Balogh Margó kedvét a családalapítástól, amikor Hoffmann Edit a 2 gyerkőcével, meg én a 3 gyerkőcömmel megszálltuk 1 napra a házát :) ;) Bár azt mondta, hogy nem ment el a kedve tőle :) :) :)
Megjegyzés küldése