Aztán nem mentünk máshova, mert lógott az eső lába.
Ma délelőtt kicsit sütött a nap, ezért elindultunk Naantaliba.
De mire odaértünk már egészen vacak lett az idő. Én nem tudom mikor lesz már legalább olyan idő, mint májusban volt.
Tata és Mama világkörüli útra indul az új hajójával
Sikerült Levenetét rávenni, hogy belenézzen a kamerába
Azért elmentünk a Mumin szigetre, vittünk grill kolbászokat sütni. De úgy látszik beindult a szezon, mert rengetegen voltak a szigeten. A finnek általában júliusban mennek szabadságra.
A tűzrakóhelynél is összefutott 4 család. Elsőre kicsit kellemetlen volt a helyzet, mert akik elsőnek értek oda, kicsit magukénak érezték a helyet, de aztán csak odamentem én is tüzet csinálni, aztán jött még egy család, abból is az apuka ott szorgoskodott, hogy legyen végre tűz és akkor az elsőknek is be kellett látniuk, hogy ez már nem csak az övéké. Aztán jött még egy család.
A finnek rakosgatták a sütni valójukat a rácsra, én meg vártam, hogy kicsit leégjen a tűz. Ezek lángol-füstölt kolbászokat gyártottak maguknak. Jól néztek ki a kis fekete kolbászok. Én nem tudom, hogy annyira éhesek voltak, hogy nem tudtak várni, hogy kicsit leégjen a tűz, vagy nem tudták, hogy nem akkor kell odarakni a kolbászokat amikor a legnagyobb lánggal ég, vagy itt egyszerűen ez a szokás. De a vége az lett, hogy már mindenki elment mire én is megsütöttem az összes kolbászt.
Ebéd után még megnéztük a strandot, meg a templomot a temetővel, a legszebb utcáját a városnak, aztán jöttünk haza, mert az eső is rákezdte.
Mamának még mindig nagyon tetszik amit eddig látott Finnországból. Azt mondta, hogy szivesen ideköltözne. Milyen tisztaság van, meg milyen rendezett minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése