Szászék Finnóban

Délelőtt bementünk a városba.

Jövőhéten Halloween partyk lesznek és jelmezeket kell gyártani.
Marcus varázsló lesz, Levente pedig denevér.
Ehhez vettünk néhány dolgot Fidánál.

Aztán mentünk a piacra, ott is árulják a sok sütni való tököt töklámpásnak.

A piacról mentünk a folyópartra, mert silakkamarkinat van. Silakka vásár. Egy nagy kirakodóvásár. A folyó mindkét partján van egy csomó sátor mindenféle árusokkal. A silakka az apró hering, vagy ilyesmi. Így mivel ez egy halvásár rengeteg halárus van. Árulnak mindenféle halsalátákat, hallal töltött kenyeret, füstölt halakat. A kajás sátrakban pedig lazaclevest, meg mindenféle sült halat. Ott ebédeltünk.
Az egyik árustól vettünk egy fajta halsalátát. Ez fokhagymás. De sokféle ízesítéssel készítik. Olyan, mint a ruszli. De általában nagyon édesek. Most a bácsi adott kóstolót, mondtam neki, hogy ez túl édes és akkor adott ebből a fokhagymásból, ez egész finom.
Még egyszer a hallal töltött kenyeret kéne megkóstolni, ahhoz még gyűjtünk bátorságot.
Sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, pedig sok érdekes dolgot láttunk. Pl. karikába tekert füstölt angolnát.

Miután megnéztük a vásárt bementünk a vásárcsarnokba, hogy megnézzük megnyílt-e már az Ági boltja.
Ági az a magyar csajszi, akinek az egyik lánya Marcus osztálytársa és Szaud-Arábiából költöztek ide.
Ahogy beléptünk a piaccsarnokba, Edina már ott integetett, hogy odamenjünk. Mert Edinát - akit meg a magyar találkozókról ismerünk - vette fel Ági eladónak. Tud finnül, angolul, meg magyarul. Főnyeremény.
Arab textil dolgokat árulnak a boltban. Ott volt Ági is.
Beszélgettünk velük egy darabig. Sokat röhögtünk. Mondták, hogy rögtön kiderül, hogy nem vagyunk finnek, mert szemben a fodrászok mindig egykedvűen ücsörögnek, ha nincs épp semmi dolguk.
Jó volt kicsit dumálni. Meg mostmár lesz egy hely, ahova bármikor be lehet menni és magyarul beszélgetni.

Késő délután elmentünk kicsit sétálni. 3 perc autókázással egy erdőhöz jutottunk. Egész nagy erdő. Mire odaértünk Csipesz elaludt, mert a délutáni alvás most elmaradt. Apa vigyázott rá, mi meg a fiúkkal bevetettük magunkat az erdőbe.
Kicsit eltévedtünk. Most tényleg. Nem csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk, de azt se nagyon tudtam, hogy merre induljunk. Aztán találtunk egy kék jelzés félét és azon kijutottunk az erdőből az útra, mielőtt besötétedett. Onnan már tudtuk, hogy merre van az autó.
Szegény Levente meg volt ijedve, hogy nem fogjuk megtalálni Apáékat. Próbált B terveket kigondolni, hogy mi lesz ha nem jutunk ki az erdőből, de ott elakadt, hogy nincs nálam telefon.
Marcus az valamiért még mindig bízik abban, hogy majd én kitalálom, hogy merre kell menni. Én meg úgy csinálok mintha teljesen nyugodt lennék, pedig most kicsit be voltam tojva. Nem olyan nagyon nagy az az erdő, de azért lehet olyan útvonalat találni, hogy órák hosszáig tekeregjen benne az ember.
Most csak azért mentünk, hogy megnézzük, hogy érdemes-e odamenni hosszabb időre is. És igen. Nagyon jó, hogy 3 perc autókázásra olyan erdő van, amiben el lehet tévedni. Mármint, hogy olyan nyugalom van, hogy még az autó zúgás sem ad semmiféle támpontot.