kedd, november 11, 2008

Esik, zuhog, aztán megint esik, aztán kicsit pihen, majd kezdi elölről.

Délután egy mókust láttunk vendégül.
Nagyon bátor mókus volt.
Itt szaladgált a teraszunkon, a két lakás teraszát elválasztó kerítésen, meg a bokrunkon. Mindent megszaglászott, evett néhány bogyót a fekete berkenye bokorról, aztán odajött az ablakhoz és nézett ránk. "Adjatok valamit enni!" Amíg egy kicsit nem figyelt, addig óvatosan kinyitottam az ajtót és kidobtam neki egy kis almát. Észrevette, leszaladt érte, felvitte a kerítésre és megette. Aranyosan a két mancsa közé fogva.
Kitettünk már a madaraknak egy üdítős üvegben napraforgómagot. Azt is szagolgatta, de aztán nem kísérletezett a kiszedegetéssel. Kidobtam neki egy marékkal a földre, hogy ha szereti azt is egyen. Mindet megette, mégpedig úgy, hogy előtte megpucolta. Köpködte kifelé a héját és csak a belsejét tüntette el. A srácok felvették videóra. Csipesz az aludt éppen, úgyhogy lemaradt a mókus nézésről, de hátha még jön hozzánk, ha már ilyen jól tartottuk.

A madár etetéssel is kísérletezünk, de nem egyszerű a dolog.
Van itt egy csomó szarka.
Apa olvasta valahol, hogy Magyarországon az utóbbi években költöznek be a szarkák a városokba és teszik tönkre a kismadarak fészkeit és így várhatóan csökkenni fog az énekesmadarak száma. Azt is hozzá tették, hogy Európa más részein már ez régebben megtörtént.
Biztos, mert ezek a szarkák itt nagyon szemtelenek.
Mikor kezdett hidegre fordulni az idő, vettünk madáreleség gombócokat, és úgy csomagolásostul kitettem a terasz ablakba, hogy majd felakasztgatjuk őket, mikor már szükséges. Másnapra szét volt szedve a csomagolás és a gombócokból csak kettő volt meg a hatból, kicsit keresgéltünk és még kettőt megtaláltunk, széthordták a szarkák.
Később, mikor már hidegebb lett, kiakasztottunk kettőt a bokorra és másnapra üres lett az egyik, harmad napra a másik. Gyanús, hogy nem a kismadarak ették meg ennyi idő alatt. Otthon egy-két hónapba is beletelik, mire egy ilyen gombóc elfogy. Biztos azt is a szarkák ették meg, úgyhogy muszáj volt valami mást kitalálni. Egy két literes üdítős flakon oldalába vágtam lukakat, keresztül szúrtam rajta egy pálcát és feltöltöttük napraforgómaggal, most onnan eszegetik a cinkék a magot. Rászállnak a pálca üvegből kilógó részére, vesznek magot, aztán elrepülnek vele valahova, ahol nyugodtan megehetik. A fiúk szerint nagyobb lukakat kellene vágni, mert nem minden cinke tudja magát kiszolgálni, de egyenlőre megfigyelünk.
Az biztos, hogy így a szarkák nem garázdálkodnak.

Nincsenek megjegyzések: