Szászék Finnóban

Ma van Itsenäisyyspäivä, azaz a Függetlenség Napja.

A legnagyobb finn nemzeti ünnep, az ország Oroszországtól való függetlenné válását ünnepelik.
Finno 1809-ig volt Svédország része, akkor a svéd-orosz háborúban Oroszország elfoglalta a finn területeket.Az 1917. novemberi oroszországi bolsevik forradalom után előállt lehetőséget kihasználva a finn szenátus december 6-án kiadta a függetlenségi nyilatkozatot.

A hivatalos ünnep az állami zászló ünnepélyes felvonásával kezdődik Helsinkiben. A mai napon emlékeznek meg az ország függetlenségéért vívott harcokban elesettekről is.
A honvédség díszszemlét rendez valamennyi helyőrségi városban.

Tegnap Leventééknél az oviban táncmulatságot, Marciéknál a suliban megemlékezést tartottak a mai ünnep alkalmából.

Fogalmunk nem volt róla, hogy hogy ünneplik a finnek ezt a napot. Elmentünk a karácsonyi vásárba és ott találkoztunk Marcus egyik osztálytársával meg a szüleivel és ők mondták, hogy katonai parádé lesz. Menjünk a színházhoz, mert ott lesz a felvonulás, utána pedig a tengerészeti múzeum hajóira is fel lehet menni.

Elsétáltunk a színház felé, de már hamarabb leparkoltunk, mert már ott is rengetegen voltak. Felmentünk egy étteremhajóra, vettünk glögit és onnan néztük végig a felvonulást.

A finnek nagyon büszkék a hadseregükre. Ott él bennük, hogy nem rég lettek függetlenek és még mindig tartanak tőle, hogy megtámadják őket. A svédektől is félnek, de inkább az oroszoktól. És még csak nem is NATO tagok.
Apa már beszélgetett több munkatársával is erről, és általában nagyon komolyan gondolják, hogy ha megtámadják őket, akkor mennek és harcolnak. Tudják, hogy talán túl sok esélyük nincs pl. az oroszokkal szemben, de legalább megnehezítik a dolgukat.

Most felvonultak mindenféle egységek. Földön, vízen, levegőben. Masíroztak a katonák, jöttek a harci járművek, elszállt felettünk néhány vadászgép, meg helikopter, és a folyón is feljött néhány kisebb hajó.








Nagyon érdekes volt, hogy nem szólt semmi zene, nem énekeltek a katonák, csak csendben vonultak. Este a tévében láttuk, hogy a színház környékén volt egy katonazenekar, ők játszottak aláfestő zenét, csak az odáig nem hallatszott el, ahol mi voltunk. Azt is a tévében láttuk, hogy a felvonulás a tengerészeti múzeumtól indult. Előtte volt ünnepi beszéd, és ott ültek bebugyolálva a háborús veteránok is.
Apa szerint az egész esemény nem volt olyan ünnepélyes, mintha otthon tartottak volna egy ilyen ünnepet.

Miután vége lett a felvonulásnak elmentünk a tengerészeti múzeumhoz és kiderült, hogy kivonult oda a hadsereg és mindenféle harci járműveket meg lehetett nézegetni. Apa ment a fiúkkal én pedig vigyáztam az alvó Csipeszre.
A fiúknak nagyon tetszett. Láttak ágyút, tankot, kis kém robotrepülőt, voltak hadihajón. Mindenhova felmásztak, bemásztak, mindent tanulmányoztak. Csak azért hagyták abba, mert 3-kor bemondták, hogy vége, és elkezdték összepakolni azt a sok mindent. Én is otthagytam Csipeszt néhány percre és körbeszaladtam. Legjobban az álcázott katonák tetszettek. Hárman mászkáltak a tömegben, feketére festett arccal, a sisakjukon fenyőgallyakkal. Viccesek voltak.








A tévé esti műsora: közvetítés a köztársasági elnök ünnepi fogadásáról. Prominens személyiségek táncolnak egy túlzsúfolt teremben több óra hosszáig, időnként riportot csinálnak valamelyikkel. Állítólag 2 millióan szokták nézni.