Szászék Finnóban

-3, -5, ilyen fokok vannak.

A tévé még mindig működik.

A gyerekek nagyjából meggyógyultak. Gyakorlatilag nem is voltak betegek, ahhoz képest, hogy otthon mit tudnak kikerekíteni egy megfázásból.

Apa az még mindig nem valami jól érzi magát, de azért jobban van, mint tegnap meg tegnapelőtt.
Ma délelőtt elment a fiúkkal kicsit korizni is. Kipróbálta a korcsolyát, amit vettem neki. Kicsit szorítja, de akár vehetek neki egy másikat, így is feleannyiba került, mint egy kölcsönzés. Aztán haza megyünk és nyitunk egy korcsolya kereskedést, már annyi korcsolya van itt.

Tegnap semmit nem csináltunk, a gyerekek játszottak kint valamennyit.
Én meg annyit bonyolítottam a napon, hogy elmentem bevásárolni, de nem vittem magammal a bankkártyámat. Pénteken tankoltam és a kabátzsebemben felejtettem, de nem abban a kabátban, amiben bevásárolni mentem.
Nagy bevásárlást csináltam, már mind a 113 euronyi cuccot átpakolta a pénztáros, mikor rádöbbentem, hogy nincs nálam a kártyám. Mondtam a lánynak, hogy bocs, de a bankkártyám a másik kabátomban van, de szólok a férjemnek. Telefonáltam Apának, mondta, hogy próbáljak meg a magyar kártyámmal kifizetni, megpróbáltam, nem sikerült, telefonáltam Apának, hogy jöjjön és mentsen meg. Szerencsére a legközelebbi boltba mentem bevásárolni, elég gáz lett volna, ha ezt máshol adom elő. Apa itthon hagyta a sok gyereket, bicajra pattant és elhozta a kártyámat.
Ezek a kedves finnek, meg csak mosolyogtak. Az a lány, aki a pénztárban ült, csak mondogatta, hogy nincs semmi baj, megkérte a mögöttem lévőket, hogy fáradjanak át a másik pénztárhoz, arra járt egy másik boltos néni, annak is elmesélte, hogy mi itt most mire várunk, az is mosolygott. Én bepakoltam a táskáimba a cuccot, aztán vártam. A biztonsági őr sem állt oda fenyegetően, hogy most én nehogy azt higgyem, hogy fizetés nélkül távozhatok. Aztán végre megjött Apa. Fizettem, még egyszer elnézést kértem, még egyszer megnyugtattak, hogy nem történt semmi.

Ma délelőtt korizni voltak, délután pedig a kicsikkel elmentem a sportolóhelyre. Marcusnak nem volt kedve jönni, így legalább Apa is itthon tudott maradni pihenni. Sakkoztak Marcussal.
A sportolóhelyen most sokkal kevesebben voltak, mint múlthéten. Így azért élvezhetőbb. Megint a hordóban gurigázás volt a fő attrakció. Csipesz is nagyban űzte ezt a sportot. Egyszer mikor leért, hasalt ott a hordóban, arra jött egy apuka a fiával, mutogatott be a hordóba és nagyon nevetett. Benéztem, Csipesznek egy csomó haja sugárirányban állt, feltöltődött a hordó és vonzotta a kis könnyű hajszálait. Nagyon vicces volt tényleg. Csak egy telefonnal készült kép van róla, de azért nagyjából látszik, hogy milyen jól nézett ki.



Most éppen Marcus ül középen, mellette két oldalt a két kisebb és Marcus olvas nekik. Nagyon aranyosak, csak Levente nem bírja ki, hogy Marcus végig olvassa a szavakat, hanem mindig megmondja a végét.