Szászék Finnóban

Esik a hó. Ezt csinálja már néhány napja, de nem sok eredménnyel. Otthon ez most jobban megy.
Este bele kezd, reménykedek, hogy reggelre lesz valami, aztán reggel kiderül, hogy este már láttam az összes havat, ami le akart esni. 3 nap alatt esett kb. 2 cm.

Tegnap pedig egész nap be volt borulva, nem is mentünk sehova. Főleg, hogy Marcust felküldtem a szobájukba ebéd után, mert veszekedett Leventével és nem került elő csak 2 óra múlva. Elaludt a kis drága.
Délelőtt Marcus írt egy kicsit, a kisebbek segítettek ebédet főzni. Délután Marcus aludt, a kisebbek játszottak. Én összepakoltam, aztán olvastam. Rég volt ilyen nyugi a lakásban, hogy olvasni lehessen, mikor fent vannak a gyerekek. Később kimentünk udvarra, ott játszottak úgy egy órát.

Költöztek az új szomszédok.
Most a 10-es lakásba.
Elég nagy itt a mozgás. Mi jöttünk augusztusba, szeptemberben ideköltözött a 4-es, elköltözött a 3-as. Októberben elment az 5-ös, novemberben idejött az új 3-as. Januárban ideköltözött az új 5-ös és elment a 10-es. Most meg február van és jött az új 10-es. Május végén, meg elköltözik a 2-es. Valószínűleg addig a többi már nem fog mozogni.
A 8-as múlt héten hozott haza egy kisbabát.
A 10-est még megfigyelés alatt tartjuk, de úgy nézki, hogy nem teljesen finnek. Kicsit arabosnak néz ki a fickó és a csajnak is annyi rengeteg haja van, hogy nem lehet finn. És ugyan olyan zöld Ford Focusuk van, mint az 1-es arab néninek. 3 kis gyerekük is van. Nekem nem akartak köszönni, de Apa azt mondta, hogy neki köszöntek és még mosolyogtak is, habár az lehet, hogy Csipesznek szólt.

Ma elmentünk az IKEA-ba. Csak úgy. Ha már itt van és nem kell 100 km-eket utazni érte.
Egész jól megúsztuk. Mármint olyan szempontból, hogy a 3 gyerekkel boltba menni az általában elég nagy stresszel jár, de mivel sok helyen van kitéve a gyerekeknek játék, meg más dolgok is tetszettek nekik, ezért nem volt baj velük. Csak Csipeszke mászott fel időnként ide-oda, ahova Apa szerint nem kellett volna cipővel menni. De hamar leszedtük, meg szerintem láttak már ezek az IKEA-sok sok mindent. Nem véletlenül van lecsavarozva, amit szerintük nem kéne elmozdítani.
Ott is ebédeltünk. Egyáltalán nem drága ott a kaja finn viszonylatban.
Találkoztunk a koreai családdal. Apa beszélgetett is a fickóval egy darabig. Megállapították, hogy mostanában sűrűn összefutunk.
Jó, hogy van mostmár annyi ismerősünk, hogy néha egyel-egyel találkozunk. Otthonosabb a város, nem érzi olyan kiszolgáltatottnak magát az ember. Azért az elég vacak az elején, hogy hetekig mászkálhattunk úgy, hogy senki olyat nem láttunk akit ismernénk. Találkoztunk a koreákokkal, meg Apa egy munkatársát is láttuk.
Levente szeretett volna gyerekmegőrzőbe menni. Támogattuk az ötletet, csak ő Marcussal akart menni, Marcusnak viszont nem volt kedve. Aztán csak bementek, erre Csipesz sírt, hogy ő nem mehet. Csak 3 éves kortól veszik be a gyerekeket. Éppen mondhattuk volna, hogy 3 éves, de olyan kicsi, hogy nem biztos, hogy elhitték volna.
Marcussal megbeszéltük, hogy 10 percenként megnézzük és ha ki akar jönni, akar kivesszük. Ott voltunk nem messze tőlük, már végigjártuk a lényeget, csak az apróságokon szerettem volna végig szaladni. Nem volt egyáltalán fontos, hogy őrizgessék őket, tényleg csak Levente kedvéért mentek be.
10 perc múlva Marcus ki akart jönni, Levente meg maradni akart még. Ott tanakodtak egy csomó ideig, hogy mi legyen. Levente nagyon kedves volt, úgyhogy Marcus beleegyezett, hogy még marad 5 percet. 5 perc múlva Apa ment értük, úgy kellett őket előbányászni.
Túl sok játék nem volt, teljesen megértem Marcust, hogy inkább velünk nézelődött volna.
Mikor jöttünk haza, esett a hó, de megint nem sikerült eltakarnia járdát.
Hátha reggelre.