Amikor otthon voltunk, azon az előadáson, amit a tamperei-kondorosi srác (M.L.) tartott, arról is beszélt, hogy a finnek teljesen elutasítják a hierarchiát.
Általában nem élnek vissza az emberek a hatalmukkal. Nincs portás effektus. Mindenki kedves a másikkal. Nem derogál senkinek, semmilyen munkát elvégezni.
Az orvos nem lekezelő a beteggel, csak azért, mert ő az orvos.
Nem feltétlenül van asszisztense, ő is tudja kezelni a számítógépet és be tudja hívni a következő beteget. És a beteggel kezet fog és bemutatkozik neki és kedvesen, figyelmesen beszél vele.
Azt mesélte L., hogy mikor fogorvosnál volt, egész addig nem tudta eldönteni, hogy melyik az asszisztens és melyik az orvos, míg az egyik el nem kezdte fúrni a fogát.
Az ügyintézők is kedvesek, nem azzal vannak elfoglalva, hogy érzékeltessék az ügyféllel, hogy ők tudnak az ügyében valamit tenni és jobb, ha összehúzza magát. Persze azért itt sem mind törekszik a legjobbra, nem árt tájékozottnak lenni.
Otthon valahogy sokkal több olyan emberrel találkozni, akiről úgy tűnik, hogy nagyon utálja amit csinál, és ezt az ügyfélen próbálja leverni. Itt általában kedvesek és segítőkészek az ablakok mögött.
Azt nem tudom hol olvastam, hogy egy magyarnak milyen furcsa, mikor itt a gyárban a főnök nem utasításokat osztogat, hanem megkéri az embereket arra amit csinálni kell, vagy kikéri a véleményüket, megbeszéli velük a teendőket. Elsőre nem is értik, hogy most mi van. (Lehet, hogy ez nem is a főnök? Nem ordít...)
Tanár-diák viszonyban is megnyilvánul ez a dolog. A diákok nyugodtan véleményt nyilváníthatnak az órákon, persze udvariasan.
Az egyetemeken a titulusoknak közel sincs olyan jelentősége, mint otthon.
A professzor egy kicsit többet tud egy témáról, attól még együtt lehet vele szaunázni.
Most azért jutott eszembe, mert valamelyik nap itt volt Apáék irodájában a cég legfőnökebbik főnöke Ouluból.
Apa megbeszélésen volt, mikor visszament a helyére, ott ült az ő fakkjukban a főnök, mert ott volt hely, és telefonálgatott.
Mikor befejezte, akkor pedig beszélgetett egy kicsit Apával a cég helyzetéről, jövőjéről és a világ dolgairól.
Nem különb ő a többinél, csak más fajta dolgokat dolgozik, mint a többiek.
Otthon egy 300 főt foglalkoztató cég legfőnöke nem pont így viselkedik, azt hiszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
lehet, hogy finn vér is csörgedezik az ereimben ???? :) :) :)
De tényleg igazad van, itt Magyarországon sokszor egy titkárnő is hatalma, és fontossága teljes tudatával végzi a munkáját, és gondoskodik róla, hogy ezt az ügyfelei is észrevegyék.
Megjegyzés küldése