Szászék Finnóban

Marcusék egész nap a Viima nevű helyen voltak. A Viimában különböző kézművességeket lehet kipróbálni, tanfolyamokat is tartanak. Ott van a régi lakásunktól nem messze, ha most is ott laknánk, biztos ott korongoznék.
Macusék nemezeltek. Szerencsére nem golyókat csináltak, mint itthon, hanem egy nemez képet. Nem hozták el, mert még vizes volt. Majd később valahogy eljut hozzájuk, most ők vitték a suliba a másodikosok nemezeit. Marcus ügyesen elmesélte, hogy hogy csinálták, majd ha látom a képet, akkor fogom tudni pontosan, mert azt nem tudta teljesen elmagyarázni, hogy miből rakták ki a mintát. De tetszett neki a végeredmény, habár a gyúrás kicsit unalmas volt. Hát az hosszadalmas művelet.

Egész nap sütött a nap és nagyon jó idő volt. Olyan kedély javító hatása volt, mint mikor otthon hirtelen 12 fok lesz és süt a nap. Itt ugyan csak 0, vagy 1 fok volt, de a madarak is csiviteltek hozzá. Otthon biztos neki fogtam volna valamit metszeni, de itt ilyeneket nem tudok csinálni, úgyhogy csak feltöltöttem a kocsi ablakmosó folyadék tartályát, meg eldobáltam a teraszról a havat.

Délután elmentünk a dínók földjére, mert a múltkor Csipesz pisi-problémája miatt a fiúk nem mászkálhattak eleget a sziklákon. Most pótolták a dolgot. Marcus halálugrásokat hajtott végre magas sziklákról. Leginkább fenéken csúszáshoz hasonlítottak ezek az ugrások.
Az erdő nagyon szép tud lenni így havasan. Láttunk sok állat nyomot. Főleg mókusét meg nyúlét.








Rámentünk a tengere is. Én nem tudom, hogy mikor szabad rámenni, főleg, hogy most két napja 1 fok van, (igaz csak napközben, éjszaka -7) de gondoltam a helyiek biztos tudják, hogy mit csinálnak. Ők pedig ott voltak a tengeren, síeltek, futottak, babakocsit taszigáltak.
Csipesz megcélozta a túlsó partot, úgy kellett elkapni. Majd hétvégén Apát is elvisszük, mert nagyon szeretne a befagyott tengeren mászkálni. Pedig semmi különös. Majd ő is meglátja. Nem is tudja elképzelni az ember, hogy most alatta valahány cm víz van.

Levente a tengeren

Tengeri naplemente

Az IKEA-ban vettünk Marcusnak majdani születésnapjára egy nagy sünit kis sünivel. Most Csipesz mindenhová cipeli magával Kissünit. A mamája meg várja otthon.
Az utolsó hegyről fenéken leközlekedés alkalmával Kissüni lemaradt. De ezt csak később vettük észre, úgyhogy vissza kellett érte menni. Pedig már kezdett hűvösödni, lement a nap és már 6 óra volt.

Csipesz Kissünivel