Szászék Finnóban

A nap kel 6 óra felé, nyugszik 9 óra körül. Úgy háromnegyed 10-ig van világos.
Reggelre már megint nagyon hideg lett. Sütött a nap szépen, de éjszaka fagyott. 9 órakor is még csak 0 fok volt.
Tegnap Apa mondta, hogy most szépen lemostuk a kocsit, holnapra lehet nem látszik az egészből semmi, mert esni fog az eső. Mondtam neki, hogy ha esni fog, én haza megyek. Szerencsére nem esett. Inkább hideg legyen, mint eső. De már szívesen haza mennék.

Leventét ma már nem zavarta el az a kis pupák Axel. Remélem nem is fogja.

Marcuska egész ügyes. Tegnapelőtt matekból hozott haza egy Excellentes, csillagos papírt, ma pedig azon csodálkozott Apa, hogy az angol feladatot önállóan oldotta meg. El kellett olvasni két angol mondatot és eldönteni, hogy melyik vonatkozik a mellette lévő képre. Ilyen képből volt 5. És egyedül elolvasta, hogy mi van odaírva és meg is értette és jól is válogatta ki a mondatokat.

Délelőtt Ágival Ekotorikat jártunk, mert egy bútorozott lakásból egy bútor nélkülibe költözik. Hurcoltuk magunkkal Csipeszt meg az ő kislányát is, aki kb. egy évvel idősebb, mint Csipesz. A két kis csaj jól összehaverkodott. Rohangáltak az Ekotorikban, eszegettek a kocsiban, amikor éppen nem nyelvet nyújtogattak. (Csipesznek néhány napja ez a rossz szokása lett. Remélem hamar elmúlik.)
Varissuoba költözik egy 3 szobás lakásba. Ott van a Marcusék sulija, ahova két lánya is jár. Így közelebb lesznek a sulihoz, meg nagyobb lakásuk lesz, mert a mostani elég pici. Cserébe nem tudom milyen népek közé kerül. Oroszok, arabok laknak a házban. Az egyik ablakból egy aranyos fekete kisfiú kukucskált kifelé. Remélhetőleg jó lesz ott nekik.

Apával azt olvastuk ki az Ekotori honlapjáról, hogy oda vagy ingyen veszik be az ember cuccait, vagy fizetni kell, hogy bevegyék. Ha jó állapotú és el lehet adni, akkor nem kell fizetni, de ha nem lehet már eladni, akkor valami újrahasznosítási díjat kell fizetni, amiért ők szakszerűen tüntetik el az ember szemetét.
Szicsó kérdezte régebben egy megjegyzésben, hogy hogy fogunk megszabadulni a dolgainktól, de fogalmam sem volt róla. Most úgy látszik, hogy nehezen.

Ági megveszi az egyik bicajunkat, meg a mosógépet. Meg biztos majd mást is. Igy ő is, meg mi is jól járunk. Neki nyilván olcsóbban odaadjuk, mintha Ekotoriban, vagy valahol kéne vennie, mi meg több pénzt kapunk érte, mintha ingyen visszaadjuk az Ekotorinak.
Már csinálom az internetes fotóalbumot az eladandó cuccokról. Majd elküldöm a címet itt élő magyaroknak, hátha kell valakinek valami.