Szászék Finnóban

Vannak itt dolgok amit úgy csinálnak, hogy nekünk udvariatlanságnak tűnik, de úgy látszik, hogy ez itt teljesen normális.

Tavaly azon problémáztam, hogy hogy kell a piacon szépen kérni a zöldség-gyümölcsöt. Kerestem a szótárban, találtam is arra egy szót, hogy kérek, de aztán feltűnt, hogy rajtam kívül senki nem mondja.
Egyszerűen azt mondják, 1 kg alma és akkor az már azt jelenti, hogy egy kiló almát kérnek. De úgy látszik ez nem sok országban van így, mert Ági - aki már élt egy-két helyen - is furának találja, hogy odamennek a kávézóba, nem is biztos, hogy köszönnek, csak azt mondják, 1 kávé.

Nekem udvariatlanságnak tűnik az is, hogy a mobiltelefont senki kedvéért nem teszik le. Úgy szállnak fel a buszra, hogy lóg a fülükön, (persze a sofőrnek nem köszönnek, meg az is ritkán köszön), úgy fizetnek a pénztárnál is a boltban. Itt is van olyan szabály, hogy vezetés közben nem szabad mobiltelefonálni, de ez különösebben nem zavar senkit. Legfeljebb lassabban mennek. Nézek előre, hogy mit tetvészkedik ez a kocsi, és látom, hogy nem ér rá vezetni, mert telefonál. Ugyanakkor ez nekik normális, például mikor egyszer felhívtam Apát a gyógyszertárból, hogy milyen szemcseppet vegyek, egy gyógyszerész megkérdezte, hogy miben segíthet és csak utána vette észre, hogy én telefonálok, erre elnézést kért.

A buszsofőrnek ritkán köszönnek és ritkán köszön. Mivel a legtöbb embernek bérlete van, elmegy a sofőr mellett, pittyogtat és megy hátra, csak az köszön és beszél a sofőrhöz, aki jegyet akar venni. Otthon is hasonló a helyzet, de itt azt nagyon furcsának találják, ha valamelyik buszvezető nem így viselkedik. Egyszer utaztunk egy sofőrrel, aki finn létére (nagyon sok a bevándorló buszvezető) egyfolytában beszélt. Mindenkinek köszönt, van akinek mást is mondott. Látszott az embereken, hogy azt gondolják, hogy ez nem komplett. Ági is látta már ezt a sofőrt, valószínűleg ez az egy ilyen van. Vagy valami észak finn, vagy nem tudom.
Ellenben mikor leszállnak a buszról, sokan megköszönik a sofőrnek, hogy kinyitotta az ajtót.

Ági meg Edina nagyon sokat szokott panaszkodni, hogy egyes vevők milyen szörnyen viselkednek. Bemennek a boltba, ott téblábolnak, ezek a magyarok szépen köszönnek nekik, megkérdezik, hogy mit szeretnének, azok meg semmit nem reagálnak. Még csak vissza sem köszönnek, csak egyszer kimennek. Mondta Ági, hogy az olasz pizzás is panaszkodik mindig. Olyat is csinálnak vele, hogy megkérdezik, hogy valami ennivalóban mi van, hogy készült, el kezdi magyarázni és a felénél ott hagyják. De nem mondanak semmit, csak lelépnek.
Ági legjobban a boltjával szemben lévő fodrászokra van kiakadva. Ott ülnek egymással szemben már lassan egy féléve, és azok nem hajlandóak hozzájuk szólni. Nem is nagyon köszönnek. Átjönnek a boltba ha új áru érkezik, nézelődnek, röhögcsélnek, de úgy csinálnak mintha rajtuk kívül nem lenne ott senki. Hiába köszönnek nekik, hiába szólnak hozzájuk.

Fordított helyzetben viszont udvariasak a finnek is. Minden bolti alkalmazott kedves és egyik sincs megsértődve, ha hozzá szólnak, hanem segítőkész.
Persze a vevők sem mind ilyenek, itt is léteznek beszédesek, kedvesek.

Az elképzelhető, hogy ez főleg turkui viselkedés. Állítólag az egész országban a turkuiak a legilyenebbek. Nem akarok én általánosítani. Az pl. biztos, hogy az észak finnek kedvesebbek.

De ott is kicsit fura volt nekem Tapani viselkedése. Miután elvittek minket lovas-szánozni, behívott minket, hogy igyunk valami meleget. Rakott az asztalra kávét, teát, szörpöt, poharakat, bögréket, tányérokat meg egy bogyóspitét. És aztán ott ültünk. Én vártam, hogy majd oszt pitét, ahogy nálunk szokás. Beszélgettünk közben, egyszer Tapani fogta magát, felvágta a pitét, kivett egy szeletet és elkezdett enni. Hát gondoltam, akkor itt az lehet a koncepció, hogy mindenki szed, aki kér. Senki nem fogja kérdezgetni. Úgyhogy osztottam a családomnak, töltöttem magunknak teát, szörpöt. Később mondta Tapani, hogy mindet meg lehet enni és biztos úgy is gondolta, de én meg úgy gondoltam, hogy legalább a feleségének illene hagyni, ha már ő sütötte és most nincs itt, hogy egyen belőle, mert épp kint dolgozik, amíg mi itt bent ülünk a melegben. Szerintem olyat nem mondott Tapani, hogy érezzük otthon magunkat, biztos ott mindenki tudja, hogy szedhet. Tapaninak meg biztos az volt a fura, hogy ott ülünk és nem vagyunk hajlandóak enni, pedig ő már mindent elénk tett.