Tegnap volt a házassági évfordulonk. A 10., ezért elmentünk Apával vacsorázni, meg bele az éjszakába.

A gyerekek nem örültek az ötletnek, de megígértük, hogy akkor jövő héten csak egy éjszakát alszunk Poriban, mert megyünk a jazz fesztiválra. Két napra van jegyünk, de a második nap akkor még este haza autókázunk.

Szóval elmentünk először egy étterembe vacsorázni. Biztos korán mentünk, mert tele volt családokkal. Mindenféle korú gyerekekkel voltak ott. Később láttam, hogy van az egyik sarokban babakonyha, meg legó, meg megy a tévében a mesefilm. Szóval határozottan támogatva van, hogy családok menjenek az étterembe.

Mi rendeltünk egy kétszemélyes tálat, meg egy üveg bort.

Először hoztak néhány szelet ottsült, friss kenyeret, meg fűszeres vajat, hogy ne haljunk éhen amíg elkészül a kaja, meg hoztak egy üveg vizet az üveg bor mellé.

De hamar kész lett a tálunk is.

Közben figyeltünk egy mellettünk lévő társaságot. Kaja után desszert, utána kávé, konyak, meg más rövidek, amit otthon általában aperitifnek iszunk. De a vacsorához ők is bort ittak. Aztán még ittak valamiket nagy pohárból, úgy nézett ki, mintha tejet ittak volna. Ez létezik.

Általában a finn éttermek a következőképpen működnek:

Nagyon kevés helyen van pincér. Általában vagy önkiszolgáló éttermek, vagy a pultnál kell fizetni, kap az ember egy számot, azt az asztalára teszi és akkor aki hozza a konyhából az ételt, a szám alapján tudja, hogy hova kell tenni.

Az étteremben valahol van egy pult, ahol a saláta félék vannak, a kenyér, meg az innivalók. Ezek mind benne vannak az étel árában. Amíg várják a vendégek, hogy kész legyen az ennivalójuk, szednek maguknak salátát és azt eszik előételnek. Több féle innivaló szokott lenni kitéve, víz, szörp, tej, esetleg valami alkoholmentes, vagy alacsony alkoholtartalmú saját készítésű sör féle.

A bele az éjszakába meg azt jelentette, hogy Apa a munkatársaitól hallotta, hogy van egy MQNK klub (monknak ejtik) nevű hely, ahol szokott lenni élő jazz. Ha van, akkor tele van a klub, ha nincs, akkor üres. Most a második esett forgott fenn, nyilván az egyetemistákra építenek, ezért majd csak szeptemberben lesz élőzene. Most egy srác keverte a zenét, de az is csak jóval utánunk érkezett, nyilván ide is túl korán jöttünk fél 11-kor.
1/2 1 fele kavarodtunk haza. Még mozgott az egész város, mentek a péntek esti bulik. Az utcán szoktak zenészek lenni, de arra nem számítottam, hogy ez még 1/2 1-kor is így lesz. Svéd lehetett az a srác egy lánnyal, akik valami svéd népzenét játszottak két olyan hangszerrel amilyet én még soha nem láttam. A srácé az nem volt olyan bonyolult, valami gömbölyű gitár félét pengetett. A lányé viszont úgy szólt, mint egy hegedű, vonót is huzigált rajta, de nem lefogta a húrokat, hanem kis billentyűket nyomogatott.

Tegnap délelőtt váratlanul kisütött a nap.
Előtte biztos a finnek is azt gondolták, hogy szar idő van, mert ment a fűtés a lépcsőházban. Valószínűleg a lakásban is, csak még májusban elzártuk az összes radiátort, mert nekünk melegünk volt.

Szóval kisütött a nap. Tata elment a gyerekekkel a játszótérre.

Délután pedig elmentünk a strandra. Tata belemártota magát a tengerbe, hogy végre mondhassa, hogy fürdött a tengerben. Jó idő lett volna, csak szokás szerint nagyon fújt a szél. Levente is levetkőzött, többször neki is futott, de mindig csak a bokáigérő vízig jutott.

Tata csinált a srácoknak csúzlit. Azokkal lövöldöztek a tengerbe. Csipesz meg homokozott. Mindig homokozik, ha homokot lát. Mentünk a kocsitól a strandra, vitte a homokozó készletet, mikor vége lett a fűnek és meglátta az első homok szemet, rögtön leült és már pakolta is a homokot a vödrébe.
Ma elmentünk Sattmarkba, ahol Juhannuskor voltunk, meg Ferencékkel ott sütögettük a kolbászainkat.
Mama is megcsodálhatta a virágos budit. Még egy érv, hogy miért érdemes Finnoba költözni.

A fiúk hozták a csúzlijukat és megint csúzlisztak a tengerbe. Mama, meg Tata gyüjtötte nekik a kavicsokat. Az egyik kavicsra Tata azt mondta, hogy ez osztályon felüli kavics, ez már egyetemet végzett. Erre Levente a következő kavicsra azt mondja: Tata, én meg egy tudod milyen kavicsot találtam? Milyet? Egy nyugdíjas kavicsot!

Vettünk halat az ottani halasnál. Megebédeltünk. Aztán kicsit sétáltunk az erdőben. Van egy Robinson nevű kékjelzéses ösvény. Vannak tornászkodós, köteles feladatok is. Mint egy erdei tornapálya.

Marci koncentrál

Most érik a szamóca. Azt legelésztük. Jó sokat kell belőle szedni, hogy érezze az ember az ízét, mert nagyon apró.

Csipesz szamócát majszol

Vannak más bogyók is, csak nem tudjuk pontosan, hogy melyik micsoda, úgyhogy csak megkóstoltunk néhányat. Marci az evett egy csomó áfonyának vélt kék bigyó-bogyót. Ha nem lesz tőle semmi baja, legközelebb majd mi is szedünk.

Tata, Mama gyerekek

Marcus is fényképezett egy csomót, nagyon szép képeket csinált.

Tegnap Fidánál voltunk, az üdvhadsereges használt boltban. Vettünk Mamáéknak párnákat.
Aztán nem mentünk máshova, mert lógott az eső lába.

Ma délelőtt kicsit sütött a nap, ezért elindultunk Naantaliba.
De mire odaértünk már egészen vacak lett az idő. Én nem tudom mikor lesz már legalább olyan idő, mint májusban volt.

Tata és Mama világkörüli útra indul az új hajójával

Sikerült Levenetét rávenni, hogy belenézzen a kamerába

Azért elmentünk a Mumin szigetre, vittünk grill kolbászokat sütni. De úgy látszik beindult a szezon, mert rengetegen voltak a szigeten. A finnek általában júliusban mennek szabadságra.

A tűzrakóhelynél is összefutott 4 család. Elsőre kicsit kellemetlen volt a helyzet, mert akik elsőnek értek oda, kicsit magukénak érezték a helyet, de aztán csak odamentem én is tüzet csinálni, aztán jött még egy család, abból is az apuka ott szorgoskodott, hogy legyen végre tűz és akkor az elsőknek is be kellett látniuk, hogy ez már nem csak az övéké. Aztán jött még egy család.

A finnek rakosgatták a sütni valójukat a rácsra, én meg vártam, hogy kicsit leégjen a tűz. Ezek lángol-füstölt kolbászokat gyártottak maguknak. Jól néztek ki a kis fekete kolbászok. Én nem tudom, hogy annyira éhesek voltak, hogy nem tudtak várni, hogy kicsit leégjen a tűz, vagy nem tudták, hogy nem akkor kell odarakni a kolbászokat amikor a legnagyobb lánggal ég, vagy itt egyszerűen ez a szokás. De a vége az lett, hogy már mindenki elment mire én is megsütöttem az összes kolbászt.

Ebéd után még megnéztük a strandot, meg a templomot a temetővel, a legszebb utcáját a városnak, aztán jöttünk haza, mert az eső is rákezdte.

Mamának még mindig nagyon tetszik amit eddig látott Finnországból. Azt mondta, hogy szivesen ideköltözne. Milyen tisztaság van, meg milyen rendezett minden.

Jelentkezzen, aki látott már este 3/4 11-kor szivárványt.
Én!
Tegnap szemerkélt az eső, a napocska meg alulról megvilágította, dupla szivárványt láttunk az ablakból az udvar másik oldalán lévő ház fölött, este háromnegyed tizenegykor.

Gyomai Mamáékról.
Mama most repült először, nagyon tetszett neki.
Minden rendben volt.
Elhozták nekünk fél Magyarországot. Hoztak majorannát, lándzsásútifű szirupot, complettát,mert ezeket nem lehet itt kapni. Hoztak kolbászt, szalonnát, Tata csinálta szörpöt, lekvárt. Hoztak egy csomó könyvet, meg játékot a gyerekeknek, mert mindnek volt, vagy lesz valamilyen napja, meg csak úgy.
(Már gondolkoztam rajta, hogy hogy fogunk mi innen haza költözni. Amit itt vettünk már abból is rámondtuk sok mindenre, hogy haza kéne vinni.)

Mama mindig mondogatja, hogy milyen tiszta, rendes ország ez, nem hullik a házakról a vakolat.

Nézegeti a finn embereket. Megfigyelte, hogy sok a szőke és elég kevés, semmilyen hajuk van, ezért a fiúk is megnövesztik, hogy észre lehessen venni, hogy van hajuk.

Én nem tudom, azért elég sok a rövid hajú is. De az is igaz, hogy sok hülye hajú is van. Nem ritka az idétlenre vágott haj, meg az idétlen színű haj, lila, rózsaszín, vagy van itt a házban egy kék hajú lány.

Mama annak is örül, hogy nincs olyan őrült meleg, mint otthon. Jobban érzi magát itt a 18 fok-ban, mint otthon a 30-ban.

Túl sok felé még nem mentünk, mert Apa felsorolta, hogy milyen kirándulásokkal várjuk meg, mert jövő héttől szabadságon lesz. Meg az idő sem tudja eldönteni, hogy milyen legyen.
Tegnap csak piacon voltunk, meg a gyerekparkban.

Délelőtt kicsit sétáltunk, mert épp nem esett.

Tegnapelőtt 27 fok volt, de ma meg már megint csak 17. Pedig azt mondták, hogy itt júliusban van nyár.

Megnéztük, hogy holnap hol lesz majd a piac, meg a sétálóutcát. Vettünk egy rendes térképet a szigetekről.

Délután meg a hajókat néztük meg. A szokásos. Finn hattyú, hadihajók, sok vitorlás a vendég kikötőben. Jégkrém.

Mi már nem nézzük olyan lelkesen, de Mamáéknak tetszett. Mi azt néztük, hogy milyen virágokat ültettek, meg mit csinál a katicabogár, meg mit eszik a barázdabillegető.

Meg milyen kafa kajakban eveznek ott ketten.

Meg persze mi is megnéztük azért azt a sok jó vitorlást, hogy milyen jó lenne kipróbálni, vagy venni egy jahtot a házunk árán, meg némi kölcsönből.

Marcusnak ez tetszik

Délelőtt voltam boltban. Csak azért írom, mert véletlenül az én cuccomhoz számolták a következő vevő cigijét.
Mi történik ilyenkor otthon?! Már tapasztaltam, mikor egyszer két lisztet ütött be a pénzáros egy helyett, a másik már nem tudom mi volt. Spar: Marikám, lesz egy sztornóm, ide tudnál jönni? Marika valahonnan hátulról 5 perc múlva előkerül, az összes mögöttem lévő nézi, hogy ki az a szerencsétlen, aki feltartja a sort. Cora: telefon, Lesz egy sztornóm! és akkor várunk. Nem tom mire. Úgyhogy inkább felajánlom, hogy hozok még egy lisztet, csak ne kelljen itt várni nemtom meddig, hogy előkerüljön a megfelelő ember, akinek ott kell még lenni a sztornózásnál.
Itt meg az történt, hogy azt mondta a pénztáros, hogy bocs, és beütötte minusszal a cigit és fizethettem.
Azt már megfigyeltem, hogy sokkal lazább szabályzások vannak mindenben, mint nálunk. Biztos itt nem találnak ki annyi marhaságot az emberek és akkor nem kell mindent leírni, hogy hogy szabad, vagy kell csinálni, mert maguktól is viszonylag korrektűl működnek a dolgok.
Én nem tudom, hogy otthon mit tud csalni egy pénztáros egy sztornóval, hogy ekkora feneket kerítenek neki.

A mai másik nagy esemény, hogy kiporszívóztam az autót.
Én nem tudom, hogy itt mi a szokás, hogy takarítják ki az emberek az autójukat, de itt az udvarban még senkit nem láttam autót takarítani.
Minden esetre délután összeszedtem a bátorságomat, meg az összes hosszabbítónkat. Gondoltam én nem fizetek egy csomó pénzt zsetonért a benzinkúton, hogy kiporszívózzam az autót. Összedugtam a 4 hosszabbítót és akkor az erkélyen át már lelógott a járdára és bele tudtam dugni a porszívót. Ott rontottuk el, hogy nem hoztunk otthonról egy 20 méteres hosszabbítót.
Már nagyon ráfért az autóra a takarítás, elképesztő, hogy mi volt benne. Én nem állítom, hogy rend szokott benne lenni (szívesen állítanám, de hamar lebuknék), de azért ami most volt ott, az már nem semmi. Kijött belőle egy fél kiló keksz törmelék, fél kiló homok, és még egy fél kiló dzsuva meghatározhatatlan összetevőkből. Ezek a srácok bepakolnak állandóan minden vackot, amit találnak az erdőben, vagy a tengerparton. Fadarabokat, kavicsokat, köveket, mindenféle növényi részeket, kagylót, csigát. És akkor mindből ott marad egy kicsi a kocsiban és gyűlik a mocsok. Na most is így gyűlt össze, csak otthon azért egyszerűbb a porszívózás.

Most pedig az összes fiú elment Helsinkibe, mert most érkeznek gyomai Mamáék. Majd valamikor éjszaka fognak visszaérni.

Szerdára szép időt ígértek, ezért elindultunk a szigetekre.
Ahol Juhannuskor voltunk, ott álltunk meg először. A pózna még áll, csak megszáradt rajta a nyírfa dekoráció. Körülnéztünk, szedtünk szamócát, mert most érik az erdőben, meg itt sütöttük meg az ebédünket.

Ferenc lefényképezte a budit, mert annyira tetszett neki, hogy ennyire rendben van egy budi ami csak úgy a turistáknak oda van rakva.

Pottyantós, töltött türülköző tartóval, szappannal és virággal

Általában mindenhol ahol több kiránduló várható, vannak tűzrakóhelyek. A Zoolandiában kis faházak voltak, bent padok, középen egy tűzrakóhely grillráccsal és persze papír meg fa odakészítve. Naantaliban is a Mumin szigeten, még parázs volt amikor odamentünk, tettünk rá néhány hasáb fát, hogy megmelegedjünk, de ott is volt rács, lehetett volna sütögetni.

Itt Satamába, vagy hol, (ahol juhannuskor voltunk) frissen készült a tűzrakóhely. Itt is volt fa, papír, hús forgató eszközök, balta.
Megsütöttük a grill kolbászainkat. Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy így ebédelünk.


Aztán mentünk tovább, átkompoltunk Nagu, vagy Nauvo (attól függ, hogy finnül, vagy svédül akarjuk mondani) szigetére és ott megnéztük Nagu, vagy Nauvo várost. Naantali kicsiben. Szép kis hely. Van szép, régi templom, meg kikötő, homokos strand a félsziget egyik oldalán, sziklás part a másik oldalán. Dávid, meg Levente becsúszott a vízbe. De nem lett különösebb bajuk, csak vizesek lettek. Eléggé fújt a szél, úgyhogy nem fürödtünk.

Naguban

Csütörtökön vittük Ferencéket Helsinkibe a reptérre. Végig esett az eső.
De aztán vitték magukkal a rossz időt, mert mióta kiraktuk őket a reptéren egyre javul a helyzet. Délután még elmentünk a helsinkii állatkertbe és mire estefelé visszajöttünk onnan, már sütött a nap és ma is egyfolytában sütött.

Helsinki az állatkert kilátójából

Az állatkert nagyon szép állatkert. Nincs olyan nagyon sokféle állat benne, viszont egy kis szigeten van. Az egész sziget az állatoké, pávák mászkálnak mindenhol, itt költhetnek az apácaludak,meg a sirályok háborítatlanul. A libák is ott mászkálnak szanaszéjjel.

Állatkert az állatkert kilátójából

Hajón mentünk oda-vissza.

Gyerekek a hajón

A fontosabb állatokból (ami a gyerekeket leginkább érdekli) több is megtalálható. Oroszlán, tigris, medve, fóka. Biztos későn mentünk, mert már néhány elment aludni.
A fókák nagyon viccesen aludtak. Függőlegesen álltak a vízben, neki támaszkodtak a medence falának, a fejük kilógott a vízből és úgy aludtak. Csipeszt az egyik nagyon megijesztette, mert fújt egyet álmában. Nem tudom szegény Csipesz miért rémült meg annyira, de alig lehetett megnyugtatni.

Alvó fóka

Kígyó vicces orral

Az utolsó hajóval jöttünk el az állatkertből, 8 óra után, úgyhogy már 1/2 12 volt mire haza értünk. Már a nap is lement.

Ma nem csináltunk semmi különöset, próbálunk visszazökkenni a normál napirendbe.
Délután bicajoztunk el a várig, meg vissza.
Egész meleg volt, rövidnadrágba mentem, meg pólóba és majdnem melegem volt. Sőt, itt az udvarban a sok betonon, melegem volt.