Kapott egy órát, hogy tudja, hogy hány óra van, mert minden nap meg kell vele beszélni, hogy mikor fogok érte menni az iskolába. Ott állunk az iskola folyosóján és mutogatom neki a falon az órát, hogy melyik mutató hol lesz, amikor jövök érte. Ez nagyon fontos, annak ellenére, hogy mindig az udvaron áll a kerítésen és lesi az utca végét, hogy mikor fordulunk be a kocsival és mikor meglát, már rohan is.
Meg kapott egy golyó pakolgatós játékot is. Itt az a neve, hogy Kalaha, de Apa úgy emlékszik, hogy amikor mi kicsik voltunk, akkor otthon Maja volt a neve.
Az volt a meglepetés.
Az órát ő választotta ki, mert nem volt olyan ami igazán tetszett volna. Lányoknak való az volt sok szép, de most nem olyan kellett.
Délelőtt az ovinál hagytuk az autót és busszal bementünk a városba Csipikével. Valamelyik nap mondta az a magyar csajszi, akinek a lánya Marcussal jár egy osztályba, hogy ha babakocsis gyerekkel megy az ember, akkor ingyen van a busz. Tényleg. Így nem kellett a parkolással bajlódni, nyugodtan mászkálhattunk a boltokban.
Akkor néztem órákat, de nem találtam az igazit, Marcus meg rögtön tudta, hogy a megadott feltételek alapján a pókosat szeretné. A szíján pókok vannak. A feltétel meg az volt, hogy a percek is rá legyenek írva, nem csak az órák. A számlapja egy kicsit kicsi, de azért lehet látni rajta, hogy hány óra.
Apa szerint egy ilyen idős gyereknek korai, hogy órája legyen, de én meg azt gondoltam, hogy hátha megnyugtatja. Ha meg nem lesz már rá szüksége, akkor eltesszük és később elővesszük.
Remélem addig nem veszíti el.
1 megjegyzés:
Maja!!!! Gyerekkorom nagy kedvence :) :) Bizti örült neki Marci is!
Megjegyzés küldése