Ma volt Marcus első iskolai napja.
Elég keservesre sikeredett. Azt mondta, hogy nem akar idejárni, mert nem ért semmit.
Múlt héten kezdődött az ellenszenv kifejlesztése, mert akkor volt egy vizsga, vagy mi.
Hétfőn írt a laza igazgató bácsi, hogy szerdán délelőtt elbeszélgetés lesz és Marcus 10 órára van beosztva. Odamentünk, nem soká hívták Marcit és egy banya közölte, hogy egyedül kell bemennie. Erre Marcus elkezdett sírni, hogy ő nem fog érteni semmit, és nem akar egyedül menni. A banya terelgetett ki a szobából, hogy majd ő elintézi, megnyugtatja. Kimentünk, de gyanús volt, hogy hogy akarja megnyugtatni, ha nem beszélnek közös nyelvet. Hallgatóztam az ajtónál, Marcus hajtogatta, hogy nem tud angolul, nem érti mit akarnak tőle.
Egy idő után a banya feladta és behívott minket, hogy csöndben üljünk ott. Tovább nyaggatta Marcust. Egyszerű kérdéseket tett fel, dehát ha nem tud angolul, akkor nem tudja és kész. Hogy hívják, mi a vezeték neve, hogy hívják az apukáját, meg ilyeneket.
Aztán végleg feladta a banya a küzdelmet és mondta, hogy mi menjünk ki, Marcus meg menjen a következő terembe és ott matek teszt lesz. Marcus kicsit megnyugodott, ment a másik sokkal kedvesebb nénivel.
Amíg vártunk rá a fólyósón, jött a laza igazgató bácsi és mondta, hogy nem kell nyugtalankodni, fel van véve a gyerek, csak így nagyon fontos információkat tudnak meg, hogy mégis milyen képességei vannak, mennyit tud angolul. Gyanús, hogy fel kell mutatnia valamit az önkormányzat felé, hogy ő milyen felvételivizsgát csinált és ezért kellett nyüsztetni a gyerekeket. Mert a tanító néni gyanítom már az első héten tudni fogja, hogy ki milyen és mit tud. Nem abból okoskodja ki, amit ezek odaírnak a papírra.
Na mindegy. Pénteken negyed 5-kor kaptunk emilt, hogy fel van véve a gyerek, hétfőn negyed 10-re mehet iskolába. Vicces.
Úgyhogy ma mentünk. Testületileg kivonultunk. Ácsorogtunk a többi testülettel az iskola előtt.
Negyed 10-kor sorba állították a gyerekeket az iskola előtt, köszöntöttek mindenkit, bemutatták a tanító néniket. Ezzel megvolt az évnyitó. Mentünk befelé.
Csak az elsősöknek voltak ott a szüleik, a többi gyerek egyedül jött. Úgy látszik itt nincs semmi ünnepélyes évnyitó, csak mennek az iskolába és kész.
Mivel látta a tanító néni, hogy Marcus el van szontyolodva, mondta, hogy menjek be vele az osztályba, erre megbátorodott az összes szülő és mindenki jött befelé. Az első óra így telt. Ott álltunk körben. Úgy tünt a tanító nénit nem zavarja. Beszélgetett a gyerekkel, hogy mit kell hozni az iskolába, kit hogy hívnak, aztán elindultak körbenézni az iskolában. Mi vonultunk utánuk. Apa közben elvitte Leventét oviba.
A szünetben mondtam Marcusnak, hogy én most már megyek, ebéd után jövök érte. Nyavalygott, hogy ne menjek, meg nem akar idejárni, nem ért semmit. Ott hagytam. Amíg ott voltam csak a nyavalygással volt elfoglalva, meg azzal, hogy figyelt, hogy nehogy elmenjek. Gondoltam, akkor majd a többiekre figyel, ha nem vagyok ott.
Együtt mentünk ki egy francia kisfiú anyukájával. A kisfiú kevesebbet tud angolul, mint Marci, az anyukája meg kevesebbet, mint én. Eléggé el volt bizonytalanodva az anyuka.
Marcus később mesélte, hogy a kisfiú egész nap nem szólt semmit, csak néha mutogatott.
Meg aztán azt mesélte, hogy még egyszer neki állt bőgni, mert valamikor 3/4 11-kor elvitték őket ebédelni és akkor azt hitte, hogy már ebéd után megyek érte és én meg nem mentem. Pedig azt is megbeszéltük, hogy hágy óra lesz és hogy állnak a mutatók az órán, mikor megyek érte.
Hát biztos nem lesz könnyű. A tantó néni azt mondta, hogy azért ne aggódjunk, könnyebb lesz mikor már lesznek feladatok és tudja a többiekkel csinálni.
Meg majd ha ismerősebb lesz az épület, meg kitapasztaljuk a napirendet.
Különben 14 gyerek volt ma az osztályban. Nem tudom, hogy mindenki itt volt-e aki elsős lesz.
A tanító néni angol anyanyelvű. Az derült ki, ahogy beszélgetett a tantó néni a gyerekekkel, hogy elég sokan tudnak angolul.
Finn óra is lesz, de azt mondta a tantó néni, hogy Marcusnak nem kell járni, mert az úgy már sok lenne. Csak a finnek járnak, meg akik jól beszélnek angolul.
Hát, majd meglátjuk, hogy mit csináltunk szegény Marcussal. Hogy bírja a gyűrődést.
Levente az jól érezte magát az óvodában. Ismeri az óvónéniket, a régi csoportból is van néhány gyerek. Meg egyébként is.
Elég keservesre sikeredett. Azt mondta, hogy nem akar idejárni, mert nem ért semmit.
Múlt héten kezdődött az ellenszenv kifejlesztése, mert akkor volt egy vizsga, vagy mi.
Hétfőn írt a laza igazgató bácsi, hogy szerdán délelőtt elbeszélgetés lesz és Marcus 10 órára van beosztva. Odamentünk, nem soká hívták Marcit és egy banya közölte, hogy egyedül kell bemennie. Erre Marcus elkezdett sírni, hogy ő nem fog érteni semmit, és nem akar egyedül menni. A banya terelgetett ki a szobából, hogy majd ő elintézi, megnyugtatja. Kimentünk, de gyanús volt, hogy hogy akarja megnyugtatni, ha nem beszélnek közös nyelvet. Hallgatóztam az ajtónál, Marcus hajtogatta, hogy nem tud angolul, nem érti mit akarnak tőle.
Egy idő után a banya feladta és behívott minket, hogy csöndben üljünk ott. Tovább nyaggatta Marcust. Egyszerű kérdéseket tett fel, dehát ha nem tud angolul, akkor nem tudja és kész. Hogy hívják, mi a vezeték neve, hogy hívják az apukáját, meg ilyeneket.
Aztán végleg feladta a banya a küzdelmet és mondta, hogy mi menjünk ki, Marcus meg menjen a következő terembe és ott matek teszt lesz. Marcus kicsit megnyugodott, ment a másik sokkal kedvesebb nénivel.
Amíg vártunk rá a fólyósón, jött a laza igazgató bácsi és mondta, hogy nem kell nyugtalankodni, fel van véve a gyerek, csak így nagyon fontos információkat tudnak meg, hogy mégis milyen képességei vannak, mennyit tud angolul. Gyanús, hogy fel kell mutatnia valamit az önkormányzat felé, hogy ő milyen felvételivizsgát csinált és ezért kellett nyüsztetni a gyerekeket. Mert a tanító néni gyanítom már az első héten tudni fogja, hogy ki milyen és mit tud. Nem abból okoskodja ki, amit ezek odaírnak a papírra.
Na mindegy. Pénteken negyed 5-kor kaptunk emilt, hogy fel van véve a gyerek, hétfőn negyed 10-re mehet iskolába. Vicces.
Úgyhogy ma mentünk. Testületileg kivonultunk. Ácsorogtunk a többi testülettel az iskola előtt.
Negyed 10-kor sorba állították a gyerekeket az iskola előtt, köszöntöttek mindenkit, bemutatták a tanító néniket. Ezzel megvolt az évnyitó. Mentünk befelé.
Csak az elsősöknek voltak ott a szüleik, a többi gyerek egyedül jött. Úgy látszik itt nincs semmi ünnepélyes évnyitó, csak mennek az iskolába és kész.
Mivel látta a tanító néni, hogy Marcus el van szontyolodva, mondta, hogy menjek be vele az osztályba, erre megbátorodott az összes szülő és mindenki jött befelé. Az első óra így telt. Ott álltunk körben. Úgy tünt a tanító nénit nem zavarja. Beszélgetett a gyerekkel, hogy mit kell hozni az iskolába, kit hogy hívnak, aztán elindultak körbenézni az iskolában. Mi vonultunk utánuk. Apa közben elvitte Leventét oviba.
A szünetben mondtam Marcusnak, hogy én most már megyek, ebéd után jövök érte. Nyavalygott, hogy ne menjek, meg nem akar idejárni, nem ért semmit. Ott hagytam. Amíg ott voltam csak a nyavalygással volt elfoglalva, meg azzal, hogy figyelt, hogy nehogy elmenjek. Gondoltam, akkor majd a többiekre figyel, ha nem vagyok ott.
Együtt mentünk ki egy francia kisfiú anyukájával. A kisfiú kevesebbet tud angolul, mint Marci, az anyukája meg kevesebbet, mint én. Eléggé el volt bizonytalanodva az anyuka.
Marcus később mesélte, hogy a kisfiú egész nap nem szólt semmit, csak néha mutogatott.
Meg aztán azt mesélte, hogy még egyszer neki állt bőgni, mert valamikor 3/4 11-kor elvitték őket ebédelni és akkor azt hitte, hogy már ebéd után megyek érte és én meg nem mentem. Pedig azt is megbeszéltük, hogy hágy óra lesz és hogy állnak a mutatók az órán, mikor megyek érte.
Hát biztos nem lesz könnyű. A tantó néni azt mondta, hogy azért ne aggódjunk, könnyebb lesz mikor már lesznek feladatok és tudja a többiekkel csinálni.
Meg majd ha ismerősebb lesz az épület, meg kitapasztaljuk a napirendet.
Különben 14 gyerek volt ma az osztályban. Nem tudom, hogy mindenki itt volt-e aki elsős lesz.
A tanító néni angol anyanyelvű. Az derült ki, ahogy beszélgetett a tantó néni a gyerekekkel, hogy elég sokan tudnak angolul.
Finn óra is lesz, de azt mondta a tantó néni, hogy Marcusnak nem kell járni, mert az úgy már sok lenne. Csak a finnek járnak, meg akik jól beszélnek angolul.
Hát, majd meglátjuk, hogy mit csináltunk szegény Marcussal. Hogy bírja a gyűrődést.
Levente az jól érezte magát az óvodában. Ismeri az óvónéniket, a régi csoportból is van néhány gyerek. Meg egyébként is.
2 megjegyzés:
Petra pont így csinált az első napokon. Nem nagyon lehetett otthagyni az ismeretlen közegben, mert rögtön sírni kezdett. Akkor mindig azt mondtam neki, hogy igazán együttérzek vele, de dolgozni kell mennem, nem maradhatok ott. Aztán megnyugodott. Néhány nap után már simán ott maradt, a tanév végére meg is szerette a sulit. Mi több, már várja, hogy mikor mehet másodikba.
Megnyugtató, hogy nem csak az én gyerekem ilyen mimóza lelkű. Meg hogy akkor is lehet ilyet csinálni, ha érti az ember gyereke, hogy mit beszélnek neki. Majd csak Marcus is belenyugszik, hogy ide kell iskolába járnia.
Megjegyzés küldése