Szászék Finnóban

Holnap lesz a főzős nap a suliban.

Olyan hírek is jöttek, hogy elmarad az esemény, érdeklődés hiányában, de aztán tegnap este jött a levél, hogy lesz, de csak 30 emberre kell főzni, nem 50-re.

Ma délelőtt bementünk Csipesszel a városba, hogy Ágival megvegyük a húst. Ági azt gondolta, hogy fog kapni kedvezményt a piaccsarnokos hentestől, mert neki is ott van a boltja. De Edina azt mondta, hogy szerint meg nem. Azért megnéztük az árakat, meg a húsokat.
Azt tudtuk, hogy a marhalábszár, az potka (Annuska megírta). Ki is volt írva az egyik helyre, hogy potka 10,20 euro.
Kérdeztük melyik a potka. Mutatott a bácsi egy husira. (A bácsi olyan 60 éves lehetett és kacsingatott rám. Én még ilyet finntől nem láttam. Még csak nem is gondoltam volna. Pedig úgy nézett ki, mint aki finn.) Szóval mutatott egy húsra, ami kb. 3 cm vastag volt, és úgy nézett ki, hogy középen volt egy szép, kerek csont, és körülötte a hús. Gondoltuk 10 euroért csontot nem veszünk. Meg különben is, egy lábszárnak nem így kell kinézni.
Átmentünk a másik henteshez. Nézegettük az árakat. Marhahús esetében, ez 6,90-nél kezdődött és 37,90 körül volt a legdrágább. Mi a 12 eurosat nézegettük, az lapocka volt, szintén 3 cm vastag darabokban. Hosszú, vékony csont, körülötte a hús.
Én nem értem, hogy ezek hogy aprítják a marhát. Felállítják négy lábra, aztán a talajjal párhuzamosan felvágják 3 cm vastag szeletekre. Csont, hús egybe.

A vége az lett, hogy elmentem egy K boltba és vettem csomagolt húst. Így végül 10 eurora jött ki kilója és nem volt benne csont. Igaz, hogy ez egy kis szerencsétlen K volt és egyféléből nem volt annyi, amennyi kellett volna, és végül 3 félét vettem. De gondoltam majd csak megfő mindegyik.

Már megfőztem pörköltnek. Most valamelyik fajta még egy picit rágós, a többi meg finom, puha. Majd holnap még ráér megfőni az is amelyik most még nem akart teljesen. Úgyis főzzük még egy darabig, mire gulyás lesz belőle.