szerda, január 14, 2009

Mikor otthonról visszajöttünk, a postaládánk fölött ki volt tűzve egy kézzel írott hirdetmény. Apa kiment lefényképezni, hogy majd le tudjuk fordítani, mert azt gondolta, hogy ránk vonatkozik, de aztán arra jött a hetesből a mufurc csaj, Apa megkérdezte tőle, hogy mi az, és az megmondta, hogy valaki a macskáját keresi. Mi a musta-t meg a kissa-t értettük, ami annyit tesz, hogy fekete macska.

Tegnap reggelre csípések keletkeztek az oldalamon. Szerintem nem bolha, mert honnan lenne bolhánk, meg nem is úgy néz ki, habár ki tudja, hogy néz ki egy finn bolhacsípés.

Ezek az előzmények.

Tegnap este, mikor Apa altatta a gyerekeket, hallotta, hogy egy macska nyávog. Én nem tudtam, csak később mikor csend lett, én még blogot írtam, Apa is lejött, akkor hallottam, hogy valami fura hangok jönnek kintről, mintha macska nyávogna. Itt ritkán látni macskát. Hallani meg még ritkábban lehet.
Kinéztem a teraszra, ott volt az orrom előtt a macska és mau-zott. Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzük milyen színű, hátha ezt keresik, erre bejött, körbe járta a lakást. Szép szőrű, kövér, fekete macska volt.
Kérdeztem tőle, hogy a te bolhád csípet meg? Apa ezen röhögött. Biztos elhagyta a bolháját és most azt keresi, vagy előre küldte körül nézni és most jelentett a bolha, hogy lehet jönni, jó a hely.
Apa mondta, hogy nem kéne-e neki enni adni, mert attól, hogy kövér, még lehet éhes. Vitt neki ki tejet a teraszra. Hívtam a macskát, hogy cicc, aztán ezen röhögtünk, hogy egyáltalán érti ez a macska azt, hogy cicc, vagy hogy van finnül az, hogy cicc.
Kiment, a tejbe éppen, hogy belenyalintott, aztán mau-zott tovább.
Gondoltuk, hogy mostmár késő van, ha reggel is itt lesz a macska, majd felhívjuk a hirdetményes telefonszámot. Apa abban reménykedett, hogy majd valamelyik szomszéd felhívja, aki tud finnül. Biztos itt fog kódorogni a macska a környéken.
De a macska nem úgy gondolta, hogy kódorogni fog, ő mindenáron be akart jönni. Egész éjszaka nyávogott. Alig tudtunk tőle elaludni. Néha valami dübbenést is lehetett hallani, Apa arra gondolt, hogy valaki a macskához vágott valamit, csak nem találta el. Én meg azt gondoltam, hogy valahova felugrott a macska.
Valamikor az éjszaka közepén lejöttem, mert fentről nem lehetett látni, hogy hol nyávog az a dög. Konkrétan a konyhaablakban ült és ott nyávogott. Biztos az volt a dübbenés, hogy felugrott a párkányra. Láthatólag, pontosan ide akart bejönni. Arra tippelünk, hogy régebben lakott itt és most visszajött. Mivel a macskák a területhez ragaszkodnak, meg biztos azért ismeri a járást is. És biztos a gazdája is azért tett ide hirdetést, mert arra számított, hogy odamegy a macska ahol már előzőleg laktak. Csak az nem világos, hogy akkor miért nincs lerongyolódva, ha már legalább két hete keresik.

Reggel Apa kicsit beengedte, hogy felébredjenek a gyerekek. Szegény Csipesz nagyon félt tőle. Sírt keservesen. Kizártuk a macskát a szélfogóba, ott nyávogott tovább. Addig volt csak csendben, amíg bent volt. Szívesen megfojtottam volna. Alig aludtam miatta, és még mindig csak nyávog.
A fényképről megnéztük a telefonszámot, Apa írt SMS-t a telefonszámra, aztán telefonált is, csak senki nem vette fel, üzenetet hagyott.
Aztán kiengedte a macskát és végre befogta, csak csendben ült a konyhaablakban.

Pakoltam el a reggeli nyomait, mikor a macska leugrott, néztem, hogy hova megy, egy fickó guggolt a járdán, ahhoz szaladt.
Az megsimogatta, nézegette alulról, hogy fiú, vagy lány. Nem tudom miért nem ismeri meg a saját macskáját? Nézett befelé, aztán közelebb lépett, kimentem, elkezdett valamit finnül karattyolni, mondtam, hogy ezt ne csinálja, akkor angolul folytatta.
Mondtam neki, hogy a férjem küldött SMS-t. Hadart, hogy köszi az üzenetet, meg a hívást, nagyon boldogok, hogy meglett a macska, aztán elment. Pedig meg akartam kérdezni, hogy itt laktak-e?

Délután csengettek. Egy hölgy és egy kislány állt az ajtóban. Bemutatkozott a hölgy és elkezdte mondani, hogy övé a macska, mondtam hogy egy ember elvitte, de ő nem azért jött, hanem hozott egy csomagot és még egyszer megköszönte, hogy szóltunk és meglett a macskájuk. A csomagban volt két doboz csoki, meg egy cicás képeslap, amin megköszönik, hogy meglett a macskájuk. Úgy látszik nagyon örülnek a macskának. Biztos már lemondtak róla.
De a hölgytől is elfelejtettem megkérdezni, hogy itt laktak-e, mert úgy meglepődtem azon, hogy ajándékot is kapunk. De valószínű, hogy ők laktak itt előttünk. Apának rémlik a név, ami a lapon van. És itt biztos, hogy előttünk macskások laktak, mert az ablak kívülről csupa macska szőr volt.
Mindenesetre a telefonszámot megjegyezzük és ha még egyszer ide merészel jönni az a dög, akár éjfélkor is telefonálok, hogy vigyék innen.
Nincs nekem különösebben bajom a macskákkal, feltéve, hogy hagynak aludni és kint maradnak az udvaron. És legalább olyan szépek, mint Papa cicái. Ez még csak szép sem volt, csak egyfolytában nyávogott.
Az volt a mázlink, a macska mázlija, meg a gazdájának a mázlija, hogy nem tudunk finnül, mert közben a hirdetést már leszedte valaki. Nyilván ha tudunk finnül, nem fényképezzük le és most nem tudtuk volna, hogy kinek kell szólni és a macska még mindig itt nyávogna.
Így most mindenki örül. A macska a gazdájának, a gazda a macskájának, mi meg, hogy megszabadultunk a macskától.

2 megjegyzés:

Kormica írta...

Én szeretem a csacskányokat, de ez a helyzet nekünk is hasonlóan problémás éjszakát okozott volna. Sajátot még csak-csak beenged az ember, ha szobatiszta (mármint a macska) , és az udvaron éppen 4 kutya hajkurászná, amíg meg nem tanul a tetőkön közlekedni, de az idegen csacska nálunk is csak kint nyávoghatott volna, hiába ő az őslakos :) Gratula a macskamentéshez!

Névtelen írta...

Reméljük, az állatvédők nem fognak az ajtótok előtt tüntetni ellenetek..
Netudki