Délután elmentünk ide a közeli jégpályára, ami nyáron focipálya. Nem lehetett már korcsolyázni a jégen. Ott van a jég, csak olyan puha, hogy megáll benne a korcsolya.
Ezért bementünk a városba korcsolyázni. Előtte megvettük Marcus ajándékát.
Mikor odaértünk nem sokan voltak. 1/2 7-kor jöttünk el, addigra gyültek össze a korcsolyázók, és még jöttek.
Levente meg Marcus is sokat ügyesedett korizásban. Versenyeztünk, meg figyeltük a többi korcsolyázót, hogy hogy kell ezt csinálni. Marcus értetlenül nézett egy 5 éves forma kis fiút, hogy hogy van az, hogy kisebb, mint ő és olyan jól tud korcsolyázni. Mondtam neki, hogy emiatt ne bánkódjon, nyilván az a kisfiú sokkal több időt töltött már a jégen, mint ő.
Csipeszke nagyon rendesen viselkedett. Sokáig egyedül játszott a hódombokon, ami a jégről letolt hóból keletkezett. Én is koriztam az Ekotoriban szerzett korival. Még csak most próbáltm ki, de teljesen jól működik, éleztetni sem kellett. Megérte a pénzét.
Marcus járt Csipesszel beszélgetni, mert ő a legügyesebb közülünk.
Csipesz egy fél óra után úgy gondolta, hogy ő mostmár bemegy. Kérdeztem, hogy hova be. Mondta, hogy be, és elindult. Bement az épületbe, szóltam a fiúknak, aztán mentem utána. A forgóajtónál kaptam el, ment volna ki az utcára, csak nem tudta, hogy hogy működik az ajtó.
Visszavittem, vettünk neki csokit, leültettük a padra, hogy nézzen minket, meg indítsa a versenyt. De már szeretett volna haza jönni és nem igazán akart nyugton maradni.
Igazán rendes volt tőle, hogy egyedül játszott a hóban olyan sokáig, csak a fiúk még versenyezni akartak. Végül is nagy nehezen még 3 versenyt levezényeltünk, aztán jöttünk haza.
Marcust köszöntöttünk. Apa hozott tortát neki, és hivatalosan is megkapta az ajándékokat.
8 éves ez a mi Marcusunk. Hihetetlen.
1 megjegyzés:
Isten éltesse a mi Marcus kománkat, nőjön nagyra és legyen nagyon okos! Évi+Sári+Miti
Megjegyzés küldése