Szászék Finnóban

Reggelre esett kb. 5 cm hó. Meg az előbb is esett. Úgyhogy mostmár van elég.
Reggel még -3 fok volt, de aztán 0 lett és azóta is annyi van.

Reggel Apa vitte Marcust Impivaaraba.
Nagyon jól érezte magát.
Először sífutott. Egy tantóbácsi segített neki felvenni a sít, aztán senki nem mondott semmit, hogy hogy kell ezt csinálni, csak menjen. Azt mondta, hogy először persze bénázott, de aztán rájött, hogy hogy működik a dolog (nem kell emelgetni az ember lábát, csak csúsztatni) és nagyon tetszett neki.
Síelés után ment szánkózni. Mikor szánkózott egy ideig, akkor evett, ivott. Ms Robertson már tegnap előkerült, ma ő volt az ellátmány felelős. Sütötte a grillkolbászokat, kiszolgálta a gyerekeket. Azt mondja Marcus, hogy van ott egy nagy fedett grillező hely és ott volt letáborozva az iskola kajás részlege. Ivott, evett egy kolbászt, lecsúszott 4-szer aztán ment sütit enni. Megint szánkózott és vége lett a délelőttnek. A többiekkel ő is visszabuszozott a sulihoz és Apa ott szedte össze.
Arról volt szó, hogy 1/2 1-re kell értük menni, addigra megebédelnek. De 1/2 1-kor ért csak a sulihoz a busz. Marcusnak nagyon tetszett, hogy Apa 5 szánkót 5 gyerekkel elhúzott a busztól a suli bejáratáig és a bal kezével húzott 4 szánkót, a jobbal meg egyet.
Akinek van saját szánkója, vagy síje az vitte magával. De azt mondja Marcu, hogy ez a mi szánkónk nem csúszik olyan jól, mint azok a műanyag teknők, amik vannak itt általában a gyerekeknek. De ő is csúszott olyan teknővel, mert az egyik osztálytársnőjével cserélt, mert az meg az ő szánkóját akarta kipróbálni.
Szóval egy kipirult, csupavíz gyereket kaptunk vissza, aki nagyon jól érezte magát.

Levente is jól érezte magát az oviban. Ebben a hónapban a foglalkozásokkal foglalkoznak. Tegnap beszélgettek róla, képeket nézegettek, ma pedig beöltöztek és kis jeleneteket játszottak el. Azt mondta az óvónéni, hogy nagyon élvezte Levente. Volt tűzoltó, törött lábú, amikor a mentősöket játszották el. Azon nevetett, hogy a finneknél a kekszrablás is bűnténynek számít. Kekszrablók után nyomoztak a rendőrök.

Délután bementünk a városba. Játékboltban voltunk. Marcusnak valami építőt szeretnénk venni szülinapjára és azokat nézegettük meg vele.
Aztán pedig elmentünk magyartalálkozóra. Már jó régen voltunk. Most pedig pont alig volt valaki. Két rég itt lakó csajszi volt ott, meg az egyiknek a két kicsi gyereke. 6 óra felé értünk oda, már épp készültek haza, mert ők egyébként is szoktak találkozni. De így miattunk ott maradtak 7 óráig. Jó fejek. Gyerekekről beszélgettünk (hogy bírják a repülőzést), meg az időjárásról (azt mondják, hogy általában egész március mínuszos és esik a hó). Sífutásról, miért nem lehet használt korcsolyákat, síket kapni valahol.
Az egyik csajszi nem turkui, hanem saloi. Salo kb. 60 km innen. Apa egyik munkatársa azt mondta, hogy ott van lesikló pálya. Megkérdezte most a Szilvitől. Azt mondta, hogy egy jól karbantartott pálya, jó drága a felvonó bérlet és borzasztóan rövid a pálya. Az ember vesz egy nagy levegőt és már lent is van az alján, mehet a felvonóhoz. Nem a Szlovákiához és Ausztriához szokott síelőnek való. Itt örülnek, hogy van, mert rendesebb csak fent van Lappföldön és az messze van.

Mindkettőjüknek finn férje van és úgy tűnik, hogy jól érzik itt magukat.
Azt gondolják, hogy ebben a társadalomban, környezetben jobb felnőni a gyerekeiknek, mint Magyarországon.
Mondtuk, hogy majd május végén megyünk haza. És a Szilvi kérdezte, hogy mikor jövünk vissza. Mondtuk, hogy nem jövünk vissza. Nem mondott rá semmit, csak úgy tűnt, mintha nem értené, hogy miért nem.